„A rendőri feljelentés után a párkányi körzeti hivatalban volt a kihallgatás, ahová Popely érsekújvári ügyvéddel Ernest Erdelyivel jött, aki ezelőtt, a kommunista korszakban hosszú ideig főügyész volt Érsekújvárban. Elhozta házastársát és barátját, akik hamis tanúvallomással mentették, ahogy lehetett. Az igazságra nem derült fény a mai napig. A kislányom, Emese sokkot kapott, hosszú ideig egy helyben topogott ijedtében, a nagyobbik kislány segítségért futott be a CSEMADOK-Házba, hogy verik az anyukáját. „

Igen, megdöbbentő az eset, de sajnos igaz. Egy Magyarországon is ismert és itt is tanító egyetemi tanár, aki Szlovákiában már állást sem kapott, durva és emberhez méltatlan cselekményt követett el Révkomáromban, a CSEMADOK-Ház előtt. A gyermekeivel sétáló párkányi magyar édesanyát két kiskorú leánya szeme előtt a nyílt utcán ököllel megütötte, majd elszaladt. Hiába kiabált utána néhány ember, a Károli és a Pázmány egyetemek feldúlt – többek szerint pszichiátrián is kezelt – tanára nem várta meg a hatóságokat, hanem gyáván elmenekült… 2009 januárját írtuk akkor… Azóta a szlovák hatóságok semmit nem tettek, még csak nyomozást sem indítottak a közismert, a pozsonyi magyar gimnáziumból a szülők szavazatai alapján eltanácsolt egykori igazgató ellen. Hiába volt minden hivatalos irat, az ismeretség és a jó állami összeköttetések sokkal többet nyomnak a latba Szlovákiában, mint az igazság. A rémtörténet főszereplője, az elmenekülő tettes nem más, mint Julius Popely, azaz Popély Gyula, Glatz Ferenc és Raffay Ernő történészek barátja, és két egyházi felsőoktatási intézmény tanára, aki az MTA rendes tagja is szeretne lenni… Oknyomozásunk során Párkányban felkerestük a sértettet, Kovács Bernadettet, hiszen az esetet figyelemmel kísérte a Magyarok Világszövetsége, és minden olyan magyar, aki tudott e cselekményről a Felvidéken és Magyarországon. Ám két éve semmi sem történt az ügyben…

– Hogyan és miért történhetett meg ez a támadás?

– Ennek főként személyes okai vannak. Popély úr a Magyarok Világszövetsége összejövetelére volt hivatalos, ahol családom iránti bosszúból le akarta járatni édesanyámat. Ennek oka – mielőtt megkérdezné -, hogy édesanyám nem fogadta el Popely arcátlan ajánlatát. Ezért ott Komáromban bosszúból szervezkedni kezdett ellenünk. Mivel ő nem volt bent a teremben, mostani feleségét megkértem, hogy hagyjanak minket békén. Ezt udvariasan mondtam el neki, és kimentem az utcára sétálni a gyermekeimmel. Nem sokkal ezután, csak azt hallottam a hátam mögül, hogy: „akar egy pofont”, és Popely úr leütött.

– Senki sem sietett az Ön segítségére?

– De, többen is látták elszaladni Popely-t, többen is kiabáltak utána, hogy álljon meg és várja meg a rendőrséget.

– Kik voltak ezek?

– Nos, amikor megütött ez az ember, a nagyobbik lányom – akkor hatodikos – beszaladt a Csemadokba, hogy segítséget kérjen. Onnan Dráfi Mátyás, a kiváló színművész rohant ki, majd édesanyám és még néhányan. Döbbenten látták, hogy Popely elrohan, én pedig vérben úszó arccal azt sem tudom, hol vagyok… A művész úr kapacitált, hogy azonnal menjek orvoshoz és a rendőrségre. Így is tettem. Felvétettem egy látleletet, és rendőrségi feljelentést is tettem.

– Mi lett ennek az eredménye?

– Sajnos semmi. Ugyanis Popely letagadta a cselekményt, és régi jó pártkapcsolatainak köszönhetően a párkányi hivatal lezárta az ügyet. Ezért fordultam most a magyar hatóságokhoz, hiszen Popely magyar állampolgár is, és Magyarországon nem hiszem, hogy a magyarságom hátrányt okozna.

– Ha van már egy jogerős ítélet, akkor….

– Nem, az nincsen! Én jogosan fordultam a Fővárosi Főügyészséghez. Szlovákiában egy meghallgatás volt csupán, amely nem nyomozati szak és nem bírói szak. Popely a volt, de máig nagyhatalmú megyei főügyésszel jelent meg, tagadott és lezárták az ügyet, a látlelet és a rendőri feljelentés ellenére – vizsgálat nélkül. Ehhez azt hiszem nincs mit hozzáfűzni. Hála Istennek a szemtanút kereső felhívásomra azóta jelentkezett is egy szemtanú.

– Tud Ön arról, hogy Popelynek a szlovák történeti hivatal nyilvánosságra hozott adatai szerint a titkosszolgálatnál státusza volt?

– Nézze, ez engem nem érdekel, hogy spicli volt-e vagy nem…, és nem is kívánok ezzel foglalkozni, hiszen nem tartozik az ügyemhez. Én a magam igazságát akarom kiharcolni, ugyanis a gyerekeim előtt egy durva tettleges támadás ért, amelynek emléke ott él a kiskorú gyermekek lelkében, pszichés zavarokat okozva máig. Nem is olyan régen egy áruházból ki kellett jönnünk Párkányban, mert a kisebbik lányom meglátta a támadómat és hisztériásan könyörgött, hogy menjünk ki onnan. Én nem is vagyok annyira fontos ebben az ügyben, de ne felejtse el: a támadóm egy Magyarországon tanító egyetemi tanár, ráadásul egyházi felsőoktatási intézményekben — a Pázmányon és a Károlin — oktat. Milyen erkölcsi alapokat és keresztényi szellemiséget adhat Popely a jövő generációinak?

– Ön most kihez fordult az igaza védelmében?

– Tekintettel arra, hogy nem akarok Malina Hedvig nyomdokain járni és a családomat is kitenni Popely további szlovákiai bosszúállásának, belügyes és igazságszolgáltatási ismeretségi körének – amit meg is ígért nekem – büntetőfeljelentést tettem ellene a magyar hatóságnál. Ott remélhetőleg nincs nagy befolyású volt kommunista főügyész barátja, ott reményeim szerint csak a tények számítanak. Ha kell, az európai bíróságig, Brüsszelig is hajlandó vagyok elmenni. Szerintem ugyanis megengedhetetlen, hogy Popely büntetlenül maradjon, és a magyarországi egyházi felsőoktatásban tanítson…

– Önt tehát megfenyegette Popely?

– Igen, tudtomra hozta, hogy nem kell semmit tennünk ahhoz, hogy ő a befolyásos magyarországi barátain, és volt szlovák kommunista ügyész barátján keresztül – aki ma az ügyvédje -, itt Szlovákiában tönkretegyen minket.

– Hol lakik voltaképpen Popely? Párkányban vagy Budapesten?

– Itt, Párkányban.

– Ön szerint milyen ember Popely Julius?

– Ön az újságíró, derítse ki. Ami rám tartozik, azt elmondtam….

– Köszönöm az interjút.

Stoffán György

A Hunhír.info természetesen megadja a lehetőséget Popelynek, ha válaszolni akar Stoffán cikkére.

Hunhír.info