Különös írás jelent meg a címben említett médiumban, amelynek a fejléce alatt ez a kétértelmű szlogen olvasható: „sokat jelent”. Tény, sok írás jelenik meg ezen a portálon. Nem is a mennyiséggel van baj, hanem a minőséggel. Hiába van tehát sok a szarból, a szar csak szar marad – nem sokat, csupán szagos végterméket jelent. Példa rá Szentesi Gréczi Zsolt ma reggel megjelent szövege is, melynek címe: „Népirtó Sándor”. A szerző bizonyára nagyon szellemesnek vélte a Képíró nevére játszó címet. Pedig nem az. A cím és az alatta olvasható, vérszegény magyarságú szöveg, no meg a szövegből kihámozható mondanivaló – még a mai mocsokáradathoz képest is meglepően primitív.
Tudom, mert olvastam, hogy nemrég az említett médiumtól szinte minden újságíró távozott. A hír hallatán azonnal megnéztem az impresszumot, s ott tényleg űr tátong: egyetlen név szerepel „vezető szerkesztő” titulussal, előtte és utána a sokat jelentő nagy semmi. A gusztustalan című iromány szerzőjét nem ismerem, nevét soha nem hallottam, ezért keresgélni kezdtem, eleddig milyen írások fémjelezték közírói munkásságát. Begépeltem a keresőbe a nevét, s egyetlen találatra bukkantam. Arra a szövegre, amely jelen írásom tárgya. Lehet, hogy ez a Szentesi Gréczi Zsolt azonos Gyurcsány Ferenc egykori táskacipelőjével, akinek blogját néhány hónappal ezelőtt a stop.hu egyik napról a másikra törölte? Az alant ismertetendő, silány minőségű szöveg, s a koszlott nyelvi köntösbe öltöztetett, pincemély sötétségű gondolatmenet a gyurcsányi Gréczyt idézi emlékezetembe.
A hírszerzőn megjelent gusztustalan című iromány
Az elkövetkezőkben a szerző nevét csak monogrammal (Sz.G.Zs) jelölöm, mert szűkös időket élünk, spórolni kell a karakterekkel. Vágjunk hát bele a szöveg rövid ismertetésébe (nyelvhelyességi kérdésekkel nem fogok bíbelődni), mert ha nem csal a szimatom, ennek a cikknek jó megérdemelt rágalmazási per lesz a méltó jutalma.
Képíró Sándort felmentették, mert nem bizonyítható, hogy vér tapad a kezéhez – ezzel indítja irományát a szerző. Majd így folytatja: „Az is nyilvánvaló, hogy ha nem is húzta meg a ravaszt, maga is részt vett a magyar hadtörténet egyik leggyalázatosabb tettében, az 1942-es újvidéki razziában, ezt nem is tagadta.”
Sz.G.Zs. ferdít: nem az újvidéki razzia volt gyalázatos tett, hanem a razzia során egyesek által végrehajtott sok gyilkosság, fosztogatás. Képíró Sándor a törvényesen, szabályszerűen elrendelt razziában vett részt – törvénytelenségekben viszont nem. Ezt állapította meg a Fővárosi Bíróság is hétfőn kihirdetett felmentő ítéletében.
Maradjunk még Sz.G.Zs. cikkének felvezető szövegénél. A szerző Képíró Sándort „lerobbant bácsi”-nak nevezi. Finoman fogalmazok: nem gusztusos a jelző.S most nézzük a cikk első bekezdését:
„Képíró Sándor ügyében azt hiszem, nem lesz igazság szolgáltatva. Merthogy nincs igazság. És most nem Efraim Zuroff, vagy Zétényi Zsolt igazságáról van szó. A nácivadász fújja a magáét, kérlelhetetlenül, egyszer, mikor találkoztunk, úgy beszélt a szakmájáról, mint valami izgi kalandról – értettem is, meg nem igazán tudtam vele azonosulni. Zétényi Zsolttal és Képíró Sándor védőivel még aztán pláne nem: nekik a célszemély ’magyarsága’ szentesíti az eszközt, a többi onnantól nem számít.”
Ismételjük meg a fenti idézet üzenetét (s azt is megismétlem: nyelvi kérdésekre nem pazarolok időt és karaktert). A cikk szerzője Zuroff mániájával „nem igazán”, Zétényi Zsolttal – s Képíró többi védőjével (hogy ezek kicsodák, nem tudom) – viszont „pláne nem” tud azonosulni. Maradjunk csak dr. Zétényi Zsoltnál, aki a mostani perben egyedül (ismétlem: egyedül) látja el Képíró Sándor védelmét. A szerző álláspontja szerint Zétényinek egyedül a védendő személy „magyarsága” a fontos, ez a cél szentesíti az eszközt – s a többi nem számít. Mondhatnám erre kellő gúnnyal, hogy a Zétényi Zsolttal szemben ülő Falvai Zsolt ügyésznek egyedül a feljelentő nácivadász „zsidósága” szentesíti az eszközt – a többi nem számít. Mondhatnám, de nem mondom, mert még gutaütést kapna szegény Zuroff. Nem is beszélve Feldmájer Péterről, aki minden „zsidós” kijelentésben újabb holokausztot orront. Sz.G.Zs. vérbő primitívségét tehát inkább nem kommentálom (Zétényi Zsolt pedig amúgy se törődik ilyen silány firkászok nemtelen kigőzölgéseivel). Nézzük inkább, mit mond a szerző Képíró vélt és valós tetteiről.
Sz.G.Zs. szerint Képíró „részese volt az eseményeknek: ő maga azt állította, hogy megmentette egy szálló tulajdonosát és családját: ha ez így volt, akkor azt is tudnia kellett, hogy mitől”. Tudta is – teszem hozzá rögtön. S a szerző is megtudta volna a választ, ha nyomon követte volna a pert (vagy legalább az ítélethirdetés második napján elhangzottakat). Képíró ugyanis – s ezt tényként fogadta el a bíróság a zuroffi vadásztársaság nagy-nagy bánatára – megvédte ezt a szerb zsidó családot, mert észlelte a készülő törvénytelenséget. De ebből miként következik az, hogy tudnia kellett volna például a Duna partján végrehajtott kivégzésekről?
Sz.G.Zs. azt írja, hogy ha végül jogerőre emelkedik a felmentő ítélet, akkor is legalább erkölcsi felelősség terheli Képírót. Miért? Azért, mert a több mint 5000 fős karhatalmi erő tagjaként jelen volt Újvidéken 1942. január 21. és 23. között? A puszta jelenlét is bűn?
Sz.G.Zs. legnagyobb dobása csak most következik: párhuzamot igyekszik vonni Képíró Sándor és Biszku Béla között. A szerző szerint amennyiben „Biszku bűnös, mint egy bűnös szervezet irányítója”, akkor igaz ez Képíróra Sándorra is, mint „egy háborús bűnt elkövető katonai-rendőri erő felelős pozícióban lévő tagjára”. Sz.G.Zs. sajátos gondolatfutamához most nem kívánok széljegyzetet fűzni, hisz a két személy összehasonlítása a történelmi ismeretek súlyos hiányának elrettentő bizonyítéka. Biszku Béláról tudjuk, hogy milyen posztot töltött be az 1956 utáni megtorlás időszakában, tudjuk, hogy a megszálló hatalom által felállított bábkormány tagjaként a megtorló apparátusnak ő volt a feje. Képíró Sándor az újvidéki razzia idején mindössze egy 50-60 főből álló járőrcsoport ellenőrzését, felügyeletét látta el, s nincs bizonyíték arra, hogy emberei gyilkoltak-raboltak volna. Háborús bűnt nem az újvidéki „katonai-rendőri erő” követett el, csupán annak néhány tagja. Nincs adat arra, hogy a törvénytelenségeket elkövető személyek elöljárója a „felelős pozícióban lévő” Képíró Sándor lett volna. Biszku Bélával más a helyzet. Ő volt – ismétlem – a megtorló gépezet feje. Súlyos ítéletek és irathegyek bizonyítják a felelősségét.
Az igazi baj persze Sz.G.Zs. érvelésével van. Ez az érvelés nagyon ismerős – a történelemből. Voltak korok, amikor egyes népeket, társadalmi vagy vallási csoportokat stb. kollektív módon megbélyegeztek.
Utoljára a kommunizmus művelte ezt a gyakorlatot – iszonyatos végeredménnyel. Ugyanezt a kollektív elvet alkalmazza Sz.G.Zs. is, s ennek eredménye a „Népirtó Sándor” című virtigli náci, vagy kommunista – cementezzük össze nyugodtan: kommunáci – propagandatermék. Ebben az a kínos, hogy éppen állítólagos háborús bűntett kapcsán használ kommunáci „érveket” a szerző. Ilyen az, amikor a hóhért akasztják.
Az iromány végén Biszku Béla és Képíró Sándor mellé harmadikként Zentai Károly is rákerül Sz.G.Zs. tablójára. A szerző szerint „aki látta a Biszku-filmben Biszku Béla színeváltozását, mikor szóba kerültek a megtorlások, vagy megfigyelte Zentai Károly és Képíró Sándor leépülését, az tudhatja, hogy számukra felmentést adhat a jog, vagy bármi más, de a saját lelkiismeretük nem fog. Ez is egyfajta igazságtétel.”
Sz.G..Zs. ismét nagyon aljas. Ő is pontosan tudja, hogy bizonyos körök évek óta gyalázzák, rágalmazzák dr. Képíró Sándort. Abba a sok mocskolódásba, amiben Képírónak sajnos része volt, még egy fiatal, életerős ember is belerokkant volna. Nem igaz, hogy Sz.G.Zs. nem tudja: Képíró Sándor „leépülése” a nácivadász lelkén szárad. Ha van egyáltalán lelke a jeruzsálemi vadásznak.
Zárásul araszoljunk vissza jelen írás elejére. Sz.G.Zs. cikkének címe: Népirtó Sándor. Véletlenül sem Béla. Szegény szerző „csak” abban tévedett, hogy a jelzett Sándort „népirtással” soha nem vádolták. A gusztustalan cím sugallta vád tehát – nóvum.
Nehogy bárkiben kétely legyen: a volt csendőr százados felmentő ítéletével nem ér véget az évek óta tartó rágalomhadjárat. Csupán új fejezetet nyitott a bosszúra szakosodott banda. Ebbe az új fejezetbe tartozik az Sz.G. Zs. nevű szellemóriás írása is. Aminek már a címe is bűncselekmény.
Szalay László – Hunhír.info
