A dr. Képíró Sándor elleni büntetőper mai napján a bíróság befejezte a bizonyítási eljárást, majd az ügyész mondta el perbeszédét. Falvai Zsolt indítványozta, hogy a bíróság letöltendő fegyházbüntetéssel és a közügyektől való eltiltással sújtsa dr. Képíró Sándort, valamint kötelezze a vádlottat a bűnügyi költségek megfizetésére.
A mai tárgyalás elején Varga Béla bíró eleget tett dr. Zétényi Zsolt korábbi indítványának, és a Törvénytelen szocializmus c. kötetből felolvasta a kommunista korszak jogtiprásaival foglalkozó ún. „tényfeltáró bizottság” – Kónyáné Kutrucz Katalin által jegyzett – összefoglaló jelentésének néhány oldalát. Ezzel véget is ért a hosszadalmas bizonyítási eljárás.
A bíróság megkérdezte a védelem és a vád képviselőjét, kérik-e az elmeszakértői vizsgálat, illetve a szakértői vélemények ismertetését, de ezzel a lehetőséggel sem Falvai Zsolt, sem dr. Zétényi Zsolt nem kívánt élni. Ezután Varga Béla a költségjegyzéket ismertette: a nyomozati és a bírósági eljárás eleddig 4.397.908 forintot emésztett fel, vagyis ennyi közpénzbe került nekünk Efraim Zuroff nácivadász elmebeteg hobbija. Varga Béla bíró hozzátette, ez az összeg valószínűleg nem fog már emelkedni.
Ezután Falvai Zsolt ügyész kapott szót, hogy elmondja perbeszédét. Az ügyész közölte a jelenlévőkkel, hogy érzése szerint jogtörténelmet írunk, mert a jövőben valószínűleg nem lesz már olyan bírósági per, amelyben a második világháború alatt elkövetett háborús bűntett miatt áll valaki a bíróság előtt.
Az ügyész vádbeszéde alatt a tudósító is azt érezte, hogy tényleg jogtörténelmet ír Falvai Zsolt: az ügyészi előadás ugyanis az ötvenes évek tárgyalásainak – a szakirodalomból jól ismert – légkörét idézte, már csak a búzakalászos-verescsillagos „magyar” címer hiányzott a falról ahhoz, hogy a bolseviki komfortérzés élethű legyen. Falvai Zsolt ügyész ugyanis semmilyen konkrét bizonyítékot nem tudott felmutatni Képíró Sándor állítólagos bűnösségével kapcsolatban. Lényegében megismételte a vádirat tartalmát, viszont a sztálinista korszak gyakorlatát követve új elemmel is gazdagította eddig megismert érvrendszerét: az ötvenes évekből jól ismert „amalgámozás” módszerét alkalmazva olyan váddal is illette Képíró Sándort, amely a vádiratban nem szerepelt, s amelynek abszurditását majd a részletesebb beszámolóban ismertetjük.
Falvai Zsolt ügyész azzal is kivívta a tudósító „elismerését”, hogy hosszadalmas fejtegetéssel igyekezett bizonyítani: az ÁVH és a Katpol által prezentált nyomozati tanúvallomásokat nem lehet lesöpörni az asztalról azzal, hogy ezeket kényszerrel csikarták ki a letartóztatottakból. Falvai azt is megjegyezte, hogy ezek a vallomások közokiratnak minősülnek, amelyek mindaddig bizonyító erővel bírnak, amíg a bennük foglalt állítások ellenkezője nem nyer bizonyítást. Tudósító ezen az okfejtésen igencsak elálmélkodott: korábban ugyanis nem hitte volna, hogy a kommunista párt ökleként ismert két terrorszervezet (ÁVH és Katpol) nyomozati iratairól még 2011-ben is így értekezik egy magyar – bocsánat: magyarországi – ügyész.
Falvai Zsolt ügyész arról szónokolt, hogy a kollektív vádat nem ismeri a magyar jog, s ebben a perben Képíró Sándor személyes bűnössége szerinte bebizonyosodott. Aki azonban figyelmesen végighallgatta a Falvai-féle okfejtést, azt tapasztalta: a vádat képviselő személy bizony a kollektív vád elve alapján ítéli meg az újvidéki eseményeket, s Képíró Sándor szerepét. Falvai ki is mondta: 1942. január 23-án, Újvidéken „megszervezett likvidálás” volt, amiből a tudósító azt a következtetést vonta le, hogy a vád képviselőjét nem érdekli a razziában részt vevő személyek tetteinek – vagy azok hiányának – egyedi megítélése.
Amikor a perbeszéd végén Falvai ügyész lecsücsült, a tudósító számára világossá vált: konkrét vád híján, bizonyos tanúvallomásokban szereplő kétes értékű tények „amalgámozásával” előállított feltételezések alapján dr. Képíró Sándort a bíróság a hatályos törvények alapján nem ítélheti el.
A mai tárgyalásról szóló részletesebb beszámolóval később jelentkezünk.
Falusy Márton – Hunhír.info
