A dr. Képíró Sándor elleni büntetőper mai tárgyalásán a bizonyítási eljárás folytatásaként ismét iratokat ismertetett Varga Béla, a bírói tanács elnöke. A szünetben a bíróság – ahogy Varga Béla fogalmazott – „technikai dolgokkal” foglalkozott, vagyis eldöntetett a per további menete. Így többek között megtudtuk, hogy a várható júliusi kánikulában maratoni ítélethirdetésre számíthatunk.
A mai tárgyalás első felében Varga Béla bíró úr azokból a jegyzőkönyvekből olvasott fel részleteket, amelyeket a jugoszláv tényfeltáró bizottság vett föl 1944 decemberében és 1945 első hónapjaiban. A fölidézett tanúvallomások Képíró Sándorra vonatkozóan semmiféle terhelő adatot nem tartalmaztak (Képíró neve el sem hangzott), csupán az újvidéki razziával kapcsolatos újabb és újabb személyes emlékekkel szembesülhettünk. Varga Béla bíró úr elöljáróban azt közölte, hogy ez a sok jegyzőkönyv „nóvum” a bíróság számára (Falvai ügyész pénteken adta át ezeket az iratokat), s hozzátette: talán éppen jelen per bírósága fogja tisztázni, hogy 1942. január 23-án külön parancs volt az újvidéki vérengzésre. A jegyzőkönyvi részleteket hallgatva tudósítóban az a benyomás alakult ki, hogy egyrészt az emlegetett „külön parancs” léte nem nyert bizonyítást, másrészt az idézett szövegeknek semmi közük dr. Képíró Sándor állítólagos háborús bűntetteihez (mert – megismételve korábbi álláspontunkat – kollektív bűn nem létezik, bűncselekmény mindig konkrét személyhez köthető).
Az egyik jugoszláv jegyzőkönyv ismertetése során Varga Béla bíró úr nagyon elérzékenyült, elcsukló hangon, szinte sírva számolt be egy – gyermekeit elvesztő – édesanya vallomásáról. Az ismertetett beszámoló valóban megrendítő volt, de a tudósítóban újfent fölágaskodott a makacsul ismételt kérdés: mi köze volt ennek a vallomásnak Képíró Sándor ügyéhez? (Azt pedig csak zárójelben jegyzi meg a tudósító, hogy az említett édesanya kétségkívül megrázó vallomása idején magyarok tízezreit mészárolták le a jugoszláv hatalom emberei, a magyarellenes rémtettekről szóló, szintúgy megrázó beszámolók viszont nem fognak egyetlen bírót sem megríkatni, hiszen a délvidéki magyarirtás ügyében – tudjuk jól – soha nem lesz bírósági eljárás. Hiszen már régen eldöntetett: a magyar soha nem áldozat, hanem mindig bűnös.)
A tárgyalás szünetében megérkezett Rosta Márton ügyvéd, Efraim Zuroff hazai vadászsegédje, aki dr. Zétényi Zsolt mögött ücsörögve követette nyomon a tárgyalás második felvonásának az eseményeit.
A szünet után Varga Béla bíró úr az ötvenes évek elején keletkezett iratokat ismertetett. Az VKF bíróságának 1944-es ítéletében is szereplő egykori csendőrtisztek 1952-53-ban tett vallomásaiból olvasott föl részleteket a tanácsvezető bíró: az említett személyek Képíró Sándorhoz hasonló feladatot láttak el az újvidéki razzia során, s valamennyit elítélték Rákosi Mátyás országlása idején. Ezekből az iratokból szintén nem tudtunk meg semmit Képíró Sándor állítólagos háborús bűntetteiről. Az viszont érdekes adalék volt, hogy az egyik elítéltet a rendszerváltozás után a Legfelsőbb Bíróság fölmentette a vád alól, mert – így szólt a felmentő verdikt – a korábbi ítélet olyan általános megállapításokat tartalmazott, amelyek bűncselekmény megállapítására alkalmatlanok. Tegyük rögvest hozzá: ez a megállapítás jelen perre is érvényes, hiszen eleddig nem nyert bizonyítást a vád azon állítása, hogy Képíró Sándor bűncselekményt követett volna el.
Varga Béla bíró a tárgyaláson ismertette a további menetrendet is. Pénteken folytatódik, és várhatóan lezárul a bizonyítási eljárás, jövő héten a perbeszédekre kerülhet sor, majd – a perbeszédek után mintegy három héttel – ítéletet hirdet a bíróság. Varga Béla szerint várhatóan három és fél órás lesz az ítélethirdetés, tehát a nyári kánikulában két napig hallgathatjuk a bírói tanács kimerítő verdiktjét.
A mai tárgyalásról szóló részletesebb beszámolóval később jelentkezünk.
Falusy Márton – Hunhír.info
