Ki ne ismerné e honban Richard Field nevét? A tavalyi országgyűlési választások táján sűrűn hallottunk róla: ő volt az LMP nevű politikai alakulat egyik szponzora. Idén húsvétkor ismét ennek a jeles embernek a nevével volt tele a sajtó, mert Field hazafi úr finanszírozta a rettegő gyöngyöspatai cigányok nagypénteken kezdődött csillebérci üdülését. Azóta csak annyit hallottunk róla, hogy elhagyta hazánkat. A romákhoz hasonlóan bizonyára ő is nagyon retteg. Csütörtökön aztán újból hallatott magáról a derék ember.
Elöljáróban szükséges elmondanom: erre a friss leletre nem én bukkantam, hanem ajándékba kaptam. Egy Jack névre hallgató kedves olvasó elektronikus levélben hívta fel a figyelmemet a Budapest Times című lapban megjelent Field-írásra, s javasolta, ha időm engedi, körmöljek róla valamit. Elolvastam az ajánlott olvasmányt, tájékozódtam egy kicsit a Budapest Times honlapján, s úgy vélem, értékes lelettel ajándékozott meg a kedves olvasó. Kedves Jack, hálás köszönet az értékes információért!
S akkor most csapjunk a lovak közé. A Budapest Times honlapján való búvárkodásom során elolvastam Richard Field néhány korábbi írását is, majd egy külhonba szakadt hazánkfia május 29-én megjelent nyílt levelét. Ez utóbbival kell kezdenem, hogy a történet érthető legyen.
Szóval május 29-én az említett angol nyelvű lap honlapján megjelent egy olvasói levél, Richard Fieldnek címezve. A levél szerzője „Paul J. Yuhas (Juhasz), Denver, Colorado”. Juhász úr vitriolos levelét nem akarom részletesen ismertetni, csak mondandója lényegét foglalom össze. A levélíró azt mondja, hogy a Budapest Times-ban korábban közel egy tucat cikket közlő Field alapvetően magyargyűlölő (a Field-írásokat sommásan „antimagyar gyűlöletbeszédnek” nevezi), s annak a reményének ad hangot, hogy az illetékes magyar szervek nem engedik majd újra hazánk területére lépni nevezett embert. Juhász azt javasolja Fieldnek: ahelyett, hogy megpróbálná a magyar társadalomba integrálni a cigányokat (ami Juhász szerint lehetetlen), forduljon „törzsfőnökéhez”, Obamához, hogy adjon menedéket a közel egy millió magyarországi romának. Ezzel egy csapásra megoldódnék a magyarországi cigánykérdés. Röviden ez az üzenete Juhász úr levelének.
Richard Field vette a lapot, s tegnap válaszolt Juhász úrnak (ezt a szöveget küldte el nekem elektronikus levélben Jack barátunk). Field nagyon megbántódott amiatt, hogy „antimagyar”-nak nevezték a tevékenységét, s már levele elején fölhívja a figyelmet arra, hogy Juhász úr külföldön lakik, miközben ő, az amerikai születésű Richard 21 éve hazánkban él, magyar a felesége, s itt nevelik két gyermeküket. Field elmondja, hogy a Budapest Times-ban megjelent cikkeiben sok-sok hazánkat érintő problémáról szólt – a mezőgazdaságtól az adósság kérdéséig -, s ezeket a szövegeket nem egy áruló, hanem egy „magyar hazafi” írta. Amikor Juhász „antimagyar”-nak nevezi írásait, akkor orwelli taktikát követ, és semmiben sem különbözik a Jobbik politikusaitól, akik „cigányterrorról” és „a magyarok szisztematikus megöléséről” beszélnek, miközben – mondja Field – Magyarországon egyedül a cigányok a célpontjai a terrornak (természetesen „jobboldali fanatikusok” a terror elkövetői). Ez az első pont, amire érdemes felfigyelni: Magyarországon terror van, s ennek áldozatai kizárólag cigányok.
Field a továbbiakban elmondja: amikor 21 évvel ezelőtt hazánkba költözött, a külföldieket nagy szeretettel fogadták. Aztán változott a helyzet, mert a xenofóbia időről-időre felüti a fejét a magyar társadalomban. Erre példa a szerző szerint Juhász úr is, aki „törzsi vezetőnek” nevezi Obamát, egy multikulturális társadalom választott vezetőjét. Orbán Viktor Magyarországán a polgárok folyamatos félelemben és bizonytalanságban élnek, a civil társadalmat megfélemlítik, ugyanakkor az Egyesült Államokban a szabad sajtó és a civil társadalom állandó ellenőrzés alatt tartja a politikusokat és a kormányt. Ebben a tekintetben Magyarország és más országok is tanulhatnának az USÁ-tól – írja Field úr. Ez a második pont, amire érdemes felfigyelni: tanuljunk az Egyesült Államoktól demokráciát.
Field levelének végét nem ismertetem, nagyon primitív ez a vég, nem bosszantom vele a kedves Olvasót.
Elolvastam hát a fieldi levelet, s nagyjából megértettem a denveri Juhász úr undorát. De úgy gondoltam, ennyi nem elég. Hátrányban voltam, mert nem ismertem Field írói munkásságának korábbi opuszait, s most rövid idő alatt kellett pótolnom a mulasztást.
Beleolvastam hát néhány korábbi Field-írásba a Budapest Times honlapján. Egy március 9-én megjelent cikkben Fieldünk azt írta: úgy hírlik, hogy a BAZ megyei rendőrök 70 százaléka támogatja a Jobbikot. Honnan vette ezt az – egyébként kellemes – adatot? Aztán azon sajnálkozott Field, hogy fél év alatt másodszor ítéltek el romákat magyarellenes bűncselekmények miatt, holott hazánkban egyedül és kizárólagosan a cigányokat éri kirekesztés, ők a gyűlölet áldozatai. Field cigányok elleni rendőrterrorról is beszél: beszámolója szerint például 2010 decemberében Ózdon két rendőr igazoltatott egy fiút, aki éppen egy házból lépett ki, s mivel lakcímkártyáján más ózdi lakhely volt feltüntetve, 16 ezer forintra bírságolták. Én ilyesmiről most hallok először, s ezt az abszurd történetet nem hiszem el (bár nem vagyok a pintőrség rajongója). Ahogy azt sem, hogy a rendőrök kizárólag a cigányok autóit állítják le és kutatják át.
Május 17-én intett búcsút Field a Budapest Times hasábjain („Good Night and Good Luck”). A terjedelmes írás felvezető szövegéből megtudjuk, hogy a szerző tíz részes cikksorozatban próbálta megmutatni, miként lehetne Magyarország helyzetén javítani, s ennek során sokszor foglalkozott a cigányok helyzetével is.
Field azt írja, hogy a gyöngyöspatai történet megrázta az EU-t, a magyar sajtó azonban hallgat. Szerinte hazánkban a „mainstream” sajtó éppen olyan előítéletes, mint Vona Gábor és Morvai Krisztina radikális jobboldali követői. Field véleménye az, hogy már a patai cigányok „evakuálásáról” közölt képek is az egész magyar médiát jellemző előítéletről árulkodnak. Az egyik felvételen például három „túlsúlyos” cigányasszony volt látható, „hagyományos cigány öltözékben” ücsörögtek a pázsiton. De őt a leginkább az a kép dúlta fel, amely egy cigánynőt mutatott a kisgyerekével, ez utóbbi éppen a fűre pisil – miközben Field szerint a köztéri pisilés mindennapos dolog hazánkban. (Kérdhetnénk: ha Magyarországon a „magyar hazafi” szerint össznépi szokás a köztéri ürítés, akkor az általános trendet tükröző felvétel miért felháborító?)
Field szerint a sajtó által sugallt előítélet ellenére a cigányok – szépek: „Amikor Gyöngyöspata cigányok lakta részét körbejártam, lenyűgözött, hogy milyen szépek a fiatalasszonyok – annak ellenére, hogy rettegnek a gyerekeik életéért.” Field szerint a fősodratú média évtizedek óta negatív színben tünteti fel a cigányokat, ugyanúgy, ahogy a 30-as évek Németországában tették a zsidókkal.
Field ezután a politikai elitről mondja el lesújtó véleményét, s többek között kijlenti: számára az LMP is „óriási csalódás”. Ennek igazán örülünk.
A terjedelmes cikk „legizgalmasabb” részében Szakály Sándor professzorba köt bele a nagy hazafi. A Képíró-perben is kitűnően szereplő jeles történész ugyanis korábban Field egyes történelemhamisító fejtegetéseit tette helyre. Fieldben azonban nagyon nagy öntudat buzog, tehát Szakályt sem kíméli, sőt azt is megjegyzi, hogy a professzor írásai és előadásai „mély hatást gyakoroltak” tanítványára, Vona Gáborra, akit Field Mussolini és Hitler követőjének tart.
Field azt javasolja a magyaroknak: tartsanak önvizsgálatot, szálljanak magukba. S azt is hozzáteszi, hogy a magyar a legkevésbé karitatív, a legkevésbé jótékonykodó népek közé tartozik, ami a boldogtalanság jele. Mert míg hazánkban az embereknek mindössze 20 százaléka adakozik jótékony célra, addig ez az arány Hollandiában 77, Németországban 49, az USÁ-ban 60 százalék. A magyar ember inkább a maga jólétével van elfoglalva, mintsem hogy másokon segítsen – vonja le a következtetést a hazafi.
Nem folytatom a májusi Field-írás ismertetését, mert – bár a tűrőképességem átlagos – a legutolsó kijelentésétől már engem is elfogott a hányinger. Ez az ember magát jó magyar hazafinak tartja. Ez az ember úgy lép föl, mint aki behatóan ismeri a hazai viszonyokat. S ő, a dúsgazdag amerikai, nincs tisztában azzal, hogy a magyar emberek többsége nem tud karitatív célra adakozni – mert nincs miből. Éppen Field úr ne tudná, hogy a hozzá hasonló idegenek rabolták és rabolják ki az országot? A gyarmatosítók oktatják a gyarmat népét toleranciára, adakozásra, miegyébre?
Juhász úrnak, az amerikás magyarnak tehát igaza van: Richard Field úr nem szereti a magyarokat. Ő a cigányok rajongója. Tényleg vihetne belőlük magával egy jó nagy szakajtónyit, nekik is, nekünk is jobb lenne.
Zárásul térjünk vissza Field úr tegnapi levelére. Két fontos megállapítást emeltem ki belőle: 1./ hazánkban egyedül a cigányokat éri a terror; 2./ tanuljunk az Egyesült Államoktól demokráciát. Richard Field leckéztető stílusa, kioktató gőgje nagyon ismerős. Nekünk, magyaroknak.
Az Ignotus néven ismert Veigelsberg Hugó írta A Hét című lapban 1899-ben:
„A (zsidó) ne lázadjon a mimikri törvénye ellen, s ha nem akarja, hogy fölfalják, óvakodjon tőle, hogy az áruló különbségeket maga is növelje. Tanítómestere ki-ki csak a maga fajtájának lehet, mert a tanító üt, ütést pedig idegentől el nem tűrünk.”
A zsidó Ignotus persze később elfelejtette saját tanácsát, mert ő is egyike lett azoknak, akik tanítómesterként léptek föl magyar földön. De ettől még intelme ma is érvényes. Ütést idegentől el nem tűrünk. Se zsidótól, se amerikaitól, se amerikai-zsidótól és így tovább. Jó lenne, ha ezt Field úr is végre tudomásul venné…
Falusy Márton – Hunhír.info