A kérdésre egyszerű a válasz: sokan. Mi arra teszünk kísérletet, hogy az egyes médiumokra koncentrálva bemutassuk: milyen aljas eszközökkel dolgoznak a zuroffi horda segédcsapatai. Mert nemcsak a cionista fővadász mocskolta és mocskolja be újra és újra – eleddig sajnos büntetlenül! – dr. Képíró Sándor becsületét. A rágalomhadjáratból alaposan kivette a részét a sajtó is. Elsősorban az atv nevű cionista szennycsatorna, valamint a hitgyülis bulvárlap, a Hetek című húgyszagú nyomtatvány. Célunk: rágalomvadászattal föllépni a nácivadászat ellen. Ezzel a hordával szemben ugyanis nincs más eszköz. Az alábbiakban az atv nevű kanálisban folydogáló szennyet elemezzük röviden.

Mielőtt az említett kanális tartalmát szemügyre vennénk, fontos, hogy felüssük a hatályos Büntető törvénykönyvet, s megnézzük, mi minősül rágalmazásnak. Íme:

„179. § (1) Aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást
a.) aljas indokból és célból,
b.) nagy nyilvánosság előtt,
c.) jelentős érdeksérelmet okozva
követik el.”

Dr. Képíró Sándor képviseletében a Nemzeti Jogvédő Szolgálat még 2007-ben feljelentette Efraim Zuroff cionista fővadászt a Btk. fentebb idézett 179. § (1) bekezdése, valamint (2) bekezdésének b.) és c.) pontja alapján. A feljelentés szerint Zuroff hamisan vádolta a volt csendőr századost háborús bűntett elkövetésével, deportálásban való részvétellel, s hamisan állította azt is, hogy a háború után a népbíróság háborús bűntett miatt elítélte Képíró Sándort. A rágalmazás tehát az előbbi három tényállítással valósult meg.

Tudjuk, az ügyészség nem foglalkozott érdemben az üggyel, ezért magánvádas eljárás keretében állt a bíróság elé a cionista fővadász, akit május elején – éppen a Képíró-per kezdete előtt! – első fokon felmentett a vád alól Vadász Viktor „bíró”. A Fővárosi Bíróság honlapján az alábbi közlemény jelent meg a felmentő ítéletről:

„A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2011. május 3-án kihirdetett első fokú ítéletében felmentette dr. Efraim Z.-t a rágalmazás vétségének vádja alól. A bíróság indokolásában kifejtette, hogy az 1944-es ítélet birtokában a vádlott, akinek jogi érdeke fűződött a közlés megtételéhez, megalapozottan és egyébként jóhiszeműen eljárva állította azt dr. K. Sándor volt csendőrszázadosról, hogy háborús bűnös. A bíróság érdemben nem vizsgálta dr. K. Sándor büntetőjogi felelősségét, az 1942-es újvidéki razziában betöltött szerepe kapcsán, mivel ez önálló eljárás tárgya, és nem érinti dr. Efraim Z. vádlott kijelentéseinek büntetőjogi megítélését. Az ítélet nem jogerős.”

Ez a döbbenetes közlemény – szintén jogsértő. Nem ismerem Vadász Viktor ítéletének írásos szövegét, de a fenti közlemény egyik megállapítására röviden reflektálnom kell.

Vadász Viktor azt állítja, hogy Efraim Zuroff „megalapozottan”, s „jóhiszeműen” nevezte háborús bűnösnek Képíró Sándort – az 1944-es ítélet alapján. Az 1944-es ítélet hűtlenségben marasztalta el a volt csendőr századost, nem pedig háborús bűntettben. A „megalapozottság” tehát tévedés. Ráadásul az ítéletet megsemmisítették, tehát jogi értelemben nem létezik. A „megalapozottság” tehát ismét tévedés. Hogy egy példával éljek: ha ma valaki Nagy Imréről azt állítaná, hogy hazaáruló volt, hiszen 1958-ban a fennálló rend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése miatt ítélték halálra, akkor Nagy Imre unokái joggal vonnák perbe az illetőt, s meg is nyernék a pert, hiszen a kivégzett miniszterelnököt a „rendszerváltozás” küszöbén rehabilitálták, ítéletét megsemmisítették. Képzeljük el: mekkora botrány lenne, ha egy ilyen kegyeletsértési perben olyasmit mondana a bíró, hogy a vádlott az 1958-as ítélet birtokában „megalapozottan”, sőt „jóhiszeműen” nevezte hazaárulónak Nagy Imrét.

Efraim Zuroff azonban más eset. Írtam már korábban: ő védett vad. Az idézett közleményt csak egyféleképpen lehet értelmezni: politikai indíttatású koncepciós ítélet született. Magyar emberként szégyellem, hogy egy ún. „bíróság” honlapján ilyen, jó hírnevet sértő, megalapozatlan és rosszhiszemű iromány látott napvilágot. Remélem, Vadász Viktor is majd elgondolkodik ezen.
Szögezzük le ismét: háborús bűntett miatt dr. Képíró Sándort soha nem ítélték el, a háború után soha nem vonták perbe, tehát ideje lenne, hogy az 1946-os ítélet legendáját is elfelejtse végre a cionrasszista sajtó.

Efraim Zuroff rágalmazási ügye még nem zárult le, reméljük, másodfokon bátor magyar bírók hoznak majd ítéletet.

Most pedig kukkantsunk bele az atv nevű kanálisba. Elöljáróban megjegyzem, hogy a rágalmazás elévülési ideje a büntetési tétel felső határa. Vagyis a 179. § (2) bekezdésében rögzített cselekmény esetén két év, hiszen a sajtóban való közzététel „nagy nyilvánosság” előtt elkövetett rágalmazásnak minősül. Az atv honlapján ma is fellelhető, az alábbiakban ismertetett – általam előzetesen kiválogatott – „anyagok” többsége 2010 októbere és 2011 áprilisa között született, tehát elévülésről szó sem lehet. Kezdjük el hát a vadászatot.

2010. október 8-án az atv beszámolt a Képíró Sándor által Zuroff ellen indított rágalmazási per tárgyalásáról. A cikk címe: „Kifütyülték a náci háborús bűnöst a pesti bíróságon”. A „náci háborús bűnös” kifejezés rágalom, mert semmi alapja nincs. A cikkből egyetlen mondatot idézek: „Néhány tucat tüntető várta a háborús bűnök miatt elítélt Képíró Sándort ma reggel a Pesti Központi Kerületi Bíróság épülete előtt.” A „háborús bűnök miatt elítélt” kitétel rágalom, mert ilyen bűncselekményért Képíró Sándort soha nem ítélték el, tehát ennek állítása és híresztelése „becsület csorbítására alkalmas” közlés.

2010. október 8-án még egy írás megjelent az atv honlapján ezzel a címmel: „Erkölcsi elégtételt akar az újvidéki tömegmészárlás egyik szervezője”. Az idézet mondta önmagában is nagy falat: pusztán ezért egy normális, magyar szellemiségű bíróság bizony elmarasztalná a cionista kanálist, hiszen soha semmilyen bíróság nem mondta ki, hogy Képíró Sándor „tömegmészárlás egyik szervezője” lett volna. A cikk szerint Képírót „háborús bűnökért” ítélték el (rágalom), sőt „1946-ban újabb eljárás indult ellene, a népbíróság 14 év börtönre ítélte háborús bűnök miatt” (ez is rágalom, méghozzá a termetesebb, tehát metéletlen fajtából). Az írás szerint Zuroffék eredetileg azt akarták elérni, hogy töltse le korábban megítélt büntetését Képíró Sándor, mivel azonban ezt a bíróság elutasította, új eljárás megindítását követelték, s „e törekvés egyik eszköze a politikai nyomásgyakorlás”. Lám-lám, még csak nem is titkolja a zuroffi horda, hogy bosszúszomjuk politikai nyomásgyakorlással párosul! De lépjünk tovább.

Az atv honlapján 2010. október 19-én megjelent iromány címe a leggyalázatosabb: „A csendőrségéért aggódik a zsidóúsztató háborús bűnös”. Már egyedül ez a mondat is megér két év börtönt, ráadásul a cikkben ismét szerepel a nem létező 1946-os ítélet is: „Képírót és társait már 1944-ben, valamint 1946-ban is elítélte a bíróság”. Döbbenetes ez a folyamatos, és egyre gusztustalanabb cionista hazudozás.

2010. december 16-án arról számolt be az említett cionkanális, hogy a bíróság megszüntette a Zuroff elleni eljárást, mert Képíró Sándor – betegsége miatt – nem jelent meg a tárgyaláson. A kanális söpredéke így örvendezett: „Elgyávult a háborús bűnös, el is vesztette perét”. No comment.
Időrendben most egy 2011. február 16-án készült felvétel következnék, de ezt a leletet a végére hagyom, s ugrom egyet az időben. 2011. április 7-én a következő hír jelent meg kanálisunk honlapján: „Nácivadász: ’végre büntessék meg Képírót’”. Az irományból egyetlen mondatot halászok ki: „A nácivadász háborús bűnök elkövetésével vádolja (Képírót), aki ellen 1944-ben és 1946-ban ítélet született.” Megint ez a nem létező 1946-os ítélet! Még áprilisban is, alig egy hónappal azelőtt, hogy a Jeruzsálemben pöffeszkedő cionista fővadászt felmentette a vád alól Vadász Viktor „bíró”.

S akkor lássuk a „legszebb” rágalomleletet, klasszikus példáját annak, hogyan dolgozik a cionista média. Írtam már korábban röviden arról, hogy Zuroff fővadász márciusban újra megjelent könyvében három magyarországi lénynek mond köszönetet a vadászathoz nyújtott segítségért. E lények egyike – Pécsi Tibor. Korábban azt írtam, nem tudom, ki ez a Pécsi. Most végre módom volt látni, hogy kicsoda ez az alak, aki nem restelli „történésznek” nevezni magát. Szóval ez a Pécsi Tibor – a hitgyülis Hetek című szennylap szerzője – 2011. február 16-án a cionkanális Jam című műsorában vendégeskedett (a műsorvezető nevét nem tudom, köszönettel venném, ha valaki fölvilágosítana a szőke hölgy kilétéről). Ezt a pár perces beszélgetést érdemes végignézni, hogy lássuk: micsoda gyűlölet, rágalomözön zúdul szegény Képíró Sándorra. Mielőtt azonban a kedves Olvasó belenézne a kanálisba, néhány „apróságra” fel kell hívnom a figyelmet. (Videó az atv honlapján ide kattintva.)

A műsorvezető azt mondja, hogy Képírót „már többször elítélték háborús bűnökért, még mindig szabadlábon van” (rágalom: háborús bűntettért nem ítélték el soha Képírót). Majd megkérdezi a „történésztől”: hogyan lehetséges, hogy bár elítélték, soha nem bűnhődött Képíró Sándor (a műsorvezető nem tudja, hogy az egyetlen, 1944-es ítéletet megsemmisítették).

Pécsi Tibor „történész” válaszából kiderül, hogy alapvető tényekkel nincs tisztában. „Történész” létére nem tudja, hogy az újvidéki razzia idején nem százados, hanem főhadnagy volt Képíró Sándor (csak 1943 augusztusában léptetik elő századossá). „Történész” létére nem tudja, hogy Képíró Sándor az 1944-es ítéletet megelőző perben nem XV. rendű, hanem XIII. rendű vádlott volt. Aztán jó talmudistaként úgy fogalmaz, hogy az 1944-es ítéletet a német bevonulás utáni új helyzetben „semmisnek tekintették”. Nem „tekintették”, hanem az ítéletet megsemmisítették, tehát a sokat emlegetett ítélet jogilag nem létezik.

Később azt is hazudja ez a hitgyülis „történész”, hogy a népbíróság 1946-ban szintén elítélte Képíró Sándort, ennek az ítéletnek az ügyirati száma megtalálható a Katonai perek című könyvben. Tehát – mondja Pécsi – két ítélet született ugyanazokért a bűnökért Képíró Sándor ellen, aki éppen ezért nem tért vissza Magyarországra 1996-ig. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy az említett könyvet 2001-ben adta ki a Történeti Hivatal, címe: Katonai perek 1945-1958. Pécsi állítása nem igaz: ebben a könyvben semmilyen, Képíróval kapcsolatos ügyiratszám nem szerepel, nem is szerepelhet, hiszen 1945 után semmilyen eljárás nem folyt ellene.)

A műsorvezető hölgy szavaira különösen érdemes figyelni. Ez a totálisan tájékozatlan, történelmi és jogi műveletlenségben szenvedő lény egy helyütt azt meri mondani Képíró 1966-os hazatérésével kapcsolatban, hogy „meg merte ezt tenni”. Majd később: „Most beszélünk egy emberről, akinek van két ítélete, de valójában egy sem”, hisz háborítatlanul élte életét Budapesten. A szőke hölgy „méltatlankodik” egy jót, miközben a „Képíró-ügy” részleteivel egyáltalán nincs tisztában. Helyette rágalmazott a februári műsorban, „meg merte ezt tenni” – de reméljük, nem büntetlenül.

A műsorvezető hölgy tájékozatlanságát és rosszhiszeműségét Pécsi Tibornak sikerült felülmúlnia. Azt mondja, hogy az ítélet nem vált semmissé, hiszen háborús bűntett volt az, amit Képíró elkövetett. Ezt a marhaságot nem is kommentálom.

A műsorvezető hölgy tovább turbózza a „történészi” ostobaságot, nem érti, hogy miért nem kellett eleve börtönbe mennie Képírónak, akit „azért ítéltek el, mert embereket ölt, az hazajöhet egészen nyugodtan, s rá se néz még a kutya se”. Ez is rágalom persze, emberölésért soha nem ítélték el Képíró Sándort.

S végül álljon itt Pécsi Tibor „történész” zagyván magyartalan szövege a beszélgetés végéről:

„Én úgy gondolom, hogy az ő elítélése, amely megtörtént kétszer, s ennek az ítéletnek a megvalósítása talán azt szolgálhatná, hogy egy erkölcsi elégtételt szolgáltatnak azoknak, akiket ő és a társai Újvidéken megfosztottak attól, hogy nyolcvan-kilencven évesek lehessenek.”

Ismét a „kétszer” való elítélés rágalma, de ami ezután történik a felvételen, végképp elképesztő. A szőke hölgy szóba hozza Zentai Károlyt, a másik állítólagos háborús bűnöst, majd ezzel zárja a szavait: „Azért biztos, hogy valahol bűnhődni fognak majd”. Pécsi válasza: „Egészen biztos”. S közben mosolyog a tényeket semmibe vevő, műveletlen „történész”.

Az első rész végére értem. A második részben ismét előkerül majd Pécsi Tibor: Hetek című hitgyülis szennylap lesz majd terítéken, ebben a húgyszagú nyomtatványban írogatott ugyanis Képíró Sándorról a műveletlen „történész”. Vadászatunk során tehát nemcsak az atv-t, hanem a cionista szekta hetilapját is leterítjük.

Pécsi Tibor az atv előbb említett műsorában azt mondta: nem igaz, hogy az „idős kor felment a bűnhődés alól”. Előre üzenem Pécsi Tibor hivatásos rágalmazónak: őt végképp semmi nem menti fel a bűnhődés alól.

Falusy Márton – Hunhír.info