A dr. Képíró Sándor ellen folyó per csütörtöki tárgyalásán – mint arról már korábban részletesen beszámoltunk – két történész szakértőt hallgatott meg a bíróság. Ezen a tárgyalási napon jelen volt az AFP hírügynökség tudósítója is: ha Varga Béla bíró úr fölnézett, akkor szemközt, az első sor jobb szélén láthatta a jeles tudósítót. Ennek a firkásznak sikerült olyan botrányos tudósítást összehoznia, amely álláspontunk szerint bízvást nevezhető rágalmazásnak.
Amint arról már korábban beszámoltunk, a csütörtöki tárgyalási napon Zinner Tibor és Szakály Sándor történész szakértők meghallgatásával folytatódott a Képíró Sándor ellen koncepciós per. A két szakértő többek között a vád által becsatolt két „terhelő” dokumentumról is elmondta a véleményét. Az egyik dokumentum a VKF bíróságának 1944. január 24-én kelt – nem sokkal később megsemmisített – ítélete, a másik a háború után elítélt Nagy János honvéd főhadnagy 1948-as – Képíró Sándorra terhelő – vallomása. Nagy Jánost 1948. december 15-én ítélték halálra, másodfokon azonban életfogytiglanra enyhítették a büntetését. A lényeg: Képíró Sándort összesen egyszer ítélték el 10 évre 1944-ben, de ezt az ítéletet néhány hónap múlva megsemmisítették.
Az AFP csütörtöki tudósításában azt olvassuk, hogy bár korábban kétszer is elítélték Képíró Sándort, a tárgyaláson megszólaló történészek „megkérdőjelezték” mindkét ítéletet. Milyen két ítéletről vartyog a tudósító? Lássuk, mit is ír:
„A 97 éves vádlott korábban már kétszer bűnösnek találtatott ezekben a bűntettekben.
Az első, 10 éves börtönről szóló 1944-es ítéletet megsemmisítették, de Képírót ismét bűnösnek mondták ki, és 14 évre ítélték 1946-ban, a kommunisták által rendezett kirakatperben.
Képíró elkerülte a börtönt, mert Argentínába szökött, s fél évszázadig ott maradt, mielőtt 1996-ban visszatért volna Budapestre. Itt talált rá 10 évvel később Efraim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ vezető nácivadásza.
A két szakértő tanú a csütörtöki tárgyaláson kétségbe vonta a korábbi két ítélet érvényességét.”
A fenti, botrányos szövegrészlettel kapcsolatban néhány tényt fontos rögzítenünk:
1./ Dr. Képíró Sándort 1946-ban nem ítélték el – ezt a rágalmat még évekkel ezelőtt kezdte terjeszteni Efraim Zuroff judeonáci fővadász. Büntetlenül megtehette.
2./ Az előbbi pontból következően nem kétszer, csupán egyszer (1944-ben) állapították meg Képíró Sándor bűnösségét – de nem gyilkosságban, hanem hűtlenségben.
3./ Mivel 1946-ban semmilyen ítélet nem született Képíró Sándor ellen, ezért 1946-ban Képíró Sándor nem is szökhetett el a soha ki nem hirdetett börtönbüntetés elől.
4./ Mivel 1946-ban semmilyen ítélet nem született Képíró Sándor ellen, mivel 1944 után soha semmilyen eljárás nem folyt Képíró Sándor ellen egészen a most zajló koncepciós perig, ezért a történész szakértők a nem létező második ítélet érvényességét nem vonták – mert nem is vonhatták – kétségbe.
5./ Az AFP tudósítója bizonyíthatóan nem véletlenül, hanem szándékosan állított valótlan tényt, hiszen az eddigi tárgyalások során – például az ügyész védbeszédéből, vagy a keddi tárgyaláson történt iratismertetésből is – világosan kiderült, hogy a periratok semmilyen 1946-os ítéletet nem említenek, ilyen ítélet egyszerűen nem létezik (csak a judeonáci vadászok és züllött bértollnokaik állítják ennek az ellenkezőjét).
6./ Mivel a nácivadászat honlapja (www.operationlastchance.org) legfrissebb hírként tálalja az AFP hazugságát, ezért a zuroffi hordát is felelősség terheli, tehát a rágalmazás vétségének vádja velük szemben is megáll.
Hogy tisztábban lássunk ebben az ügyben, idézem a Btk. 179. paragrafusát:
„179. § (1) Aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást
a.) aljas indokból vagy célból,
b.) nagy nyilvánosság előtt,
c.) jelentős érdeksérelmet okozva követik el.”
Az AFP hírügynökség közleményére határozott álláspontunk szerint az idézett paragrafus (2) bekezdése érvényes: mivel a tudósító bizonyára tisztában van a per tárgyával, a vádirat tartalmával és a vádirathoz csatolt bizonyítékokkal, ezért bizton kijelenthető, hogy a rágalmazás „aljas indokból és célból” követtetett el, ráadásul nagy nyilvánosság előtt és jelentős érdeksérelmet okozva. Az a hazug állítás ugyanis, hogy 1946-ban 14 évre ítélték az újvidéki vérengzésben való részvétel miatt Képíró Sándort – aljas indokból elkövetett rágalom. Az a hazug állítás ugyanis, hogy Képíró Sándor a börtönbüntetés elől Argentínába szökött – aljas indokból elkövetett rágalom.
A Btk. idézett helye szerint az AFP cselekménye „becsület csorbítására alkalmas tény” állításának minősül. A zuroffi horda honlapja a hazugságot átvéve „híresztelésben” marasztalható el – akárcsak az AFP-tudósítást átvevő France24.com hírportál és egyéb médiumok. Zuroff főzsidót első fokon felmentette a magyar – pontosabban: a magyarországi – bíróság a rágalmazás vádja alól, s azt is tudjuk, miért. Zuroff védett vad. Nincs rá kilövési engedély. Mi azonban nem nyugszunk: a judeonácivadászok honlapján megjelent rágalmazó közlemény miatt javasoljuk, a dr. Képíró Sándor jogi védelmét ellátó NJSZ ismét jelentse föl a jeruzsálemi fővadászt (s természetesen az AFP tudósítóját és a többi rágalmazó médiumot). Polgári peres úton pedig követeljen az NJSZ kártérítést ezektől a rágalmazó alakoktól, médiumoktól. Külön öröm lesz, ha majd megéljük, hogy zsidó fizet kártérítést – magyarnak.
Falusy Márton – Hunhír.info