Megtartotta éves konferenciáját az USA legbefolyásosabb cionista szervezete, az AIPAC (Amerikai-Izraeli Közös Ügyek Bizottsága) vasárnap. A cionista zászlókban bővelkedő eseményen beszédet mondott Barack Obama, aki ismét letette a hűségesküt a cionista állam mellett.
Obama beszédét különös hírek előzték meg. Mint korábban beszámoltunk róla, az elnök csütörtökön elhangzott külpolitikai tárgyú beszédén a cionista vezetők fölháborodtak: Obama ugyanis a palesztin-izraeli béketárgyalások alapjaként az 1967-es háború előtti határokat jelölte meg. Akkor Bibi Netanjahu rögvest közölte, hogy szó sem lehet a megszállt területekről való teljes kivonulásról, továbbra sem fognak engedelmeskedni az ENSZ 242. számú határozatának. Ezt követően olyan hírek láttak napvilágot, hogy az amerikai zsidó közösségek „újragondolják” Obama támogatását a 2012-es elnökválasztáson. 2008-ban az amerikai zsidó szervezetek többsége Obamát támogatta, becslések szerint a zsidók közel 80 százaléka rá szavazott.
Fontos volt tehát, mit fog mondani ma az AIPAC konferenciáján az elnök. Amint várható volt, letette az esküt a cionista állam mellett. Obama kijelentette: az USA nem fog engedni az Izrael nemzetközi elszigetelését célzó törekvésének, tehát az ENSZ-ben meg fogja vétózni a palesztin állam elismerését. Az elnök azt is elmondta, hogy szó sincs feszültségről az USA és Izrael között. Szerinte a két állam szövetsége „széttörhetetlen”, s az USA elkötelezettsége Izrael biztonsága mellett sziklaszilárd (Obama az „ironclad” kifejezést használta).
Obama elmondta: a közel-keleti béke megteremtésének legnagyobb akadálya a Hamasz és a Fatah közelmúltbeli kibékülése, a palesztin egység megteremtése. Az elnök szerint ugyanis a Hamasz mindaddig nem lehet partner, amíg el nem ismeri Izraelt (hogy Izraelnek is el kellene ismernie a palesztin államot, arról „véletlenül” egy szót sem ejtett a cionlelkű elnök). Obama tehát követelte, hogy a Hamasz ismerje el Izraelt, s engedje szabadon Gilad Shalit cionista katonát, aki öt éve esett a Hamasz fogságába (a cionista börtönökben fogva tartott palesztinokért ugyancsak „véletlenül” nem emelt szót a cionlelkű elnök).
Obama ezután csütörtöki beszédét magyarázta meg. Mivel sok cionista fölháborodott azon, hogy Obama szerint Izraelnek vissza kellene térnie az 1967-es háború előtti – de kölcsönösen elfogadott területcserékkel módosított – határok mögé, ezért az elnök kifejtette, miként kell helyesen értelmezni talmudista szövegét.
Obama először is megismételte: semmi eredeti nem volt a felvetésében, hiszen az USA korábban is az 1967-es határokat tekintette a tárgyalások kiindulópontjának (hangsúly az utolsó szón). Obama szerint az a fontos, hogy állandó és kölcsönösen elismert határok jöjjenek létre Izrael, Palesztina, Jordánia és Egyiptom vonatkozásában (Szíriát nem említette, tehát Obama szerint a Golán-fennsík 44 éve tartó cionista megszállása törvényes). Majd így folytatta:
„Hadd ismételjem meg, hogy ’az 1967-es határok a kölcsönösen elfogadott területcserékkel’ mit is jelent. Egyszerűen azt, hogy a feleknek – az izraelieknek és a palesztinoknak – tárgyalniuk kell a határokról, amelyek különböznek az 1967. június 4-én fennálló határoktól.”
Hogy egészen világos legyen, mire is gondol, Obama gyorsan hozzátette: az elmúlt 44 évben (magyarul a cionista megszállás alatt) történt változásokat is figyelembe kell venni a határ végleges megállapítása során, például tekintettel kell lenni a „demográfiai realitásokra” is (ez a talmudista megfogalmazás magyarul azt jelenti: figyelembe kell venni, hogy a cionista megszállás idején sok százezer zsidót telepítettek illegálisan Ciszjordániába, ami – többször leírtuk már – közönséges háborús bűntett).
Obama végül megismételte csütörtöki szavait, miszerint a végső megoldás: két állam két néppel. Egyik a zsidó nép hazája, a másik a palesztin népé. Obama egy szót sem ejtett a palesztin menekültekről, de a „zsidó nép hazája” megfogalmazással kizárta annak lehetőségét, hogy a száműzöttek visszatérjenek jelenleg cionista fennhatóság alatt lévő otthonaikba (ezt a jogot – mint már korábban is írtuk – az ENSZ 194. számú határozata rögzíti).
Összefoglalva: Obama beszélt cionhűségéről, az ún. „Izrael”-hez fűződő „széttörhetetlen” kötelékről, a cionista állam biztonságáról, s nyíltan kimondta, hogy Izraelnek nem kell visszatérnie a ’67-es határok mögé, tehát a megszállt Kelet-Jeruzsálemből sem kell kivonulni. Amiről nem beszélt: a menekültek kérdése, Kelet-Jeruzsálem ügye, a cionisták által megszállt valamennyi területről való teljes kivonulás, a palesztinokhoz fűződő esetleges „széttörhetetlen” kötelék. Magyarán: mélyen elfogult, mélyen erkölcstelen beszédet mondott Obama, nem véletlenül örvendeztek az erkölcsi elveket hírből sem ismerő cionisták.
Az AIPAC gyűlésén egyébként közel tízezer cionista vett részt, köztük sok szenátor és kongresszusi képviselő. Hogy az Obama-locsogást miként fogadták a palesztinok, jelen sorok írásakor még nem ismeretes. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk: a palesztinok nem fognak tapsolni a jogaikat nyíltan megtagadó, a cionista háborús bűntetteket pedig sziklaszilárdan támogató Obamának.
Falusy Márton – Hunhír.info
