A narancspárt politikusai között hemzsegnek a furcsa alakok. Közülük is dobogós hely illeti meg Németh Zsolt külügyi államtitkárt, akinek fő „érdeme”, hogy elszánt cionista. Tegnap a Marriott Hotelben buliztak a cionhívők az ún. „Izrael” megalakulásának 63. évfordulója alkalmából. Az eseményen felszólalt, s szokásához híven megint hülyeségeket beszélt a cionlelkű államtitkár.
Hogy miért kedden zabáltak-vedeltek a cionisták, azt nem tudjuk (ugyanis szombaton lesz a gyászos szülinap). Az MTI beszámolója szerint sok közéleti nagyság tette tiszteletét, többek között Pálinkás József MTA-elnök, Tarlós István főpolgármester, Rétvári Bence fenetudjamilyen államtitkár és Erdő Péter esztergomi érsek. Hogy a katolikus egyház bíborosa mi a frászt keres egy rasszista állam születésnapi zsúrján, rejtély. Erdő esetében van persze némi magyarázat. A vér szava, ugyebár…
A magyar kormány nevében… Ez így nem jó, kezdjük elölről. A magyarországi gyarmati kormány nevében Németh Zsolt államtitkár böfögött néhány ünnepi szót. Németh egyik büffenete így hangzott:
„Izrael biztonsága Magyarország számára személyes kérdés, így a magyar külpolitika lényeges része.”
Személyes kérdés? Kinek? Nekem például nem, pedig én is Magyarország része, polgára vagyok. Miért beszél az egész ország nevében ez a csúf legény?
Aztán azt is fölböfögte Németh, hogy „olyan sok hasonlóság van közöttünk, izraeliek, zsidók és magyarok között, hogy nem is tudjuk megszámolni”. Németh hablatyolt valami zavarosat közös örökségről, állítólagos zsidó-keresztény gyökerekről (ilyenek természetesen nincsenek, van zsidó gyökér, meg keresztény gyökér, de ez két különböző gyökér), és azon is lelkendezett egy jót, hogy milyen marha nagy „zsidó közösség” lakik Magyarországon.
Szóval olyan sok hasonlóság van zsidó és magyar között, alig bírjuk megszámolni. De mennyi az „olyan sok”? Van legalább hat millió? S nem lesz ebből aztán baj? Nem fogják azt gondolni a magukfajták, hogy a sok közös vonás révén mi is „kiválasztottak” akarunk lenni?
A cionista állam hazai rezidense, Aliza Bin-Noun, azt válaszolta Zsoltinak, hogy „Magyarország Izrael egyik legközelebbi barátja”. Ebből a halálos ölelésből jobb lenne végre kiszabadulni. Kell a fenének. Ja, és azt is mondta az Aliza, hogy a cionista szörnyállam békét akar, s „kinyújtja kezét szomszédai felé”. Hát ezt jól ismerjük. Tudjuk, milyen az, ha ez a kéz kinyúlik. Ahová elér, ott kő kövön nem marad.
Az MTI híréből egy fontos adat hiányzik: ki állta a számlát? A magyar adófizetők, vagy a cionisták?
Falusy Márton – Hunhír.info