Magyarország megújul – hirdeti a narancsos honlap. S ahogy az ország, úgy a hatalom által diktált „jogalkotás” is megújul. Miután márciusban Gyöngyöspatán feltűnt egy addig alig ismert polgárőr egyesület, a kormányt elkapta a „jogalkotási” láz. Igazi magyar abszurd ez: a hatalom birtokosai nem a növekvő bűnözést akarják visszaszorítani, hanem azokra a magyar polgárokra akarnak lesújtani, akik a bűnmegelőzésben szeretnének segíteni. Ez az orbáni mámor lényege.

Haladjunk időrendi sorrendben. Az orbáni mámor első – „Lex Gyöngyöspata”-ként elhíresült – terméke a 67/2011. (IV. 22.) kormányrendelet volt, amely módosította az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) rendeletet. Az új rendelet két paragrafust iktatott az addig hatályos rendelet szövegébe. Az egyik új paragrafus arról rendelkezik, hogy ha „a polgárőr a polgárőrségről szóló 2006. évi LII. törvény 2. §-ában meghatározott együttműködési kötelezettség teljesítése nélkül látja el a polgárőrség törvényben meghatározott feladatait, százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható”. A másik új paragrafus ugyancsak százezer forintig terjedő pénzbírsággal jutalmazza azt a személyt, aki „közterületen vagy nyilvános helyen olyan, a közbiztonság, közrend fenntartására irányuló tevékenységet végez, amelyre jogszabály nem jogosítja fel, vagy ilyen tevékenység látszatát kelti”.

Miután nyeltünk egy nagyot, elemezzük higgadtan a két idézett paragrafust. Az első szöveg a polgárőrségről szóló törvényre (a továbbiakban: Ptv.), pontosabban annak második paragrafusára hivatkozik. Ezen paragrafus szerint a polgárőrség „kölcsönösen együttműködik” a helyi önkormányzattal, rendvédelmi és egyéb szervekkel, s tevékenységéről rendszeresen tájékoztatja a rendőrséget. A Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület (SzJPE) a hírek szerint eleddig is eleget tett az együttműködési és tájékoztatási kötelezettségének, ezzel a paragrafussal tehát nem lehetne „megfogni”. Nem véletlen tehát, hogy a Ptv. 2. paragrafusát is módosítani óhajtja a kormány.

Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke április 29-én nyújtotta be „a közterület rendjének fenntartása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról” szóló törvényjavaslatot. Ez a javaslat nemcsak a Ptv-t, hanem a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvényt (Sztv.) is módosítani óhajtja számos ponton. Nézzük a tervezett változtatás leglényegesebb pontjait.

Mint említettem, a javaslat a Ptv. hatályban lévő második paragrafusa helyébe újat iktat. A legfontosabb újítás: „A polgárőrség a tevékenységét csak a rendőrséggel kötött írásbeli együttműködési megállapodás alapján kezdheti meg és végezheti”. A módosítás másik fontos „vívmánya”, hogy az együttműködés „kölcsönös” jellegéről már nincs szó, ami azt jelenti, hogy a rendőrség azzal köt együttműködési megállapodást, akivel akar.

Szintén újítás, hogy „a polgárőr kizárólag helyi polgárőr szervezet tagjaként járhat el”, s feladatát kizárólag „a helyi polgárőr szervezet működési területén láthatja el” – kivéve, ha a helyi polgárőr szervezet olyan megállapodást köt az illetékes szervekkel, amely lehetővé teszi működési területe „kibővítését”. Ez az „újítás” is egyértelműen a Szebb Jövőért ellen irányul.

Hogy tisztán lássunk, képzeljünk el egy életszerű helyzetet. Tételezzük fel, hogy „A” településen szabályos keretek között működik polgárőrség, de feladatát csak „A” településen láthatja el az új szabályozás értelmében. Egy szép napon a helyi polgárőrséggel nem rendelkező szomszédos „B” településen tűz üt ki, a közelben lévő „A”-beli polgárőrök viszont nem mehetnek segíteni, mert azt már nemcsak a Ptv. tiltja, hanem az addigra már módosított Btk. is: az április 27-én benyújtott törvényjavaslat ugyanis „közbiztonsági tevékenység jogellenes szervezése” címen új elemet vezet be a hazai büntetőjogba. Mit tesz majd tehát „A” település tettre kész polgárőre? Törvénytisztelő ember lévén pipázva figyeli majd a „B”-ben felcsapó lángokat, s a kisujját sem mozdítja. Ha segítene, bűncselekményt követne el.

No de az április 29-én benyújtott törvényjavaslat tartalmaz még meglepetéseket. A Ptv. 3 § (2) bekezdése jelenleg azt rögzíti, hogy polgárőr csak olyan formaruhát viselhet, amely a honvédség, rendvédelmi szervek és más szervek „tagjainak egyenruhájához való hasonlósága miatt megtévesztésre nem lehet alkalmas”. A törvénymódosítás ezen is változtatni óhajt: olyan formaruhát sem hordhat a polgárőr, amelynek „viselése jogszabályba ütközik”. Milyen formaruha viselése ütközik jogszabályba? Törvény által tiltott ruha is van e honban? Mi ez a baromság a törvényjavaslat szövegében? Csak nem arra gondolt a szövegező, hogy a fekete színű ruha – törvényen kívüli?

Az ijesztően hosszú nevű – emberi jogi stb., stb. – bizottság elnöke által április 29-én benyújtott törvényjavaslat a szabálysértési törvényt is módosítani kívánja. S hogy milyen mulatságos módon, azt az alábbiakban egyetlen példával bizonyítom.

Írásomat a 67/2011 (IV. 22.) kormányrendelettel kezdtem, amely összesen két paragrafust iktatott egy korábbi rendeletbe. Az egyik módosítás így hangzik:

„Közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzése
10/D. § (1) Aki közterületen vagy nyilvános helyen olyan, a közbiztonság, közrend fenntartására irányuló tevékenységet végez, amelyre jogszabály nem jogosítja fel, vagy ilyen tevékenység látszatát kelti, százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik.”

Ez a szigorítás az április 22-én megjelent kormányrendeletben olvasható. Az egy hét múlva benyújtott kormánypárti törvénymódosítás ezt tartalmazza:

„Közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzése
142/C. § (1) Aki közterületen vagy nyilvános helyen olyan, a közbiztonság, közrend fenntartására irányuló tevékenységet végez, amelyre jogszabály nem jogosítja fel, vagy ilyen tevékenység látszatát kelti, elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik.”

A két idézet mindössze három ponton tér el: mostantól be is lehet csukni a delikvenst; az április 22-én érvényes százezer forintnyi büntetési tétel 50 százalékkal meghízott; nem a rendőrség, hanem a bíróság lesz az illetékes az ügyben. Hogy milyen ügyben? Például ha a fentebb említett „A” település polgárőre mégis arra vetemednék, hogy átugrik „B” településre tüzet oltani, életet és pusztulásnak kitett vagyont menteni.

Ugyanez a helyzet az április 22-én kiadott kormányrendelet másik paragrafusával is: az is – az előbbi példát követve – szigorúbb verzióval kerül be majd a szabálysértési törvénybe. Nincs kételyem, a bolsevik fegyelemmel bíró narancsosok meg fogják szavazni a módosítást. Akkor viszont hatályon kívül kell majd helyezni az idézett kormányrendeletet, amelynek szövege – mint láttuk fentebb – ellentmond a módosított törvénynek. Most már csak az a kérdés: miért kellett kiadni az említett kormányrendeletet Orbán Viktor aláírásával, ha egy hét múltán az egészet szemétbe lehet dobni? Ennyire nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb? Vagy ez is a „jogalkotás” orbáni mámorának természetrajzához tartozik?

Foglaljuk össze az eddigieket. A kormány április 22-én kiadott – és április 23-án hatályba lépett – rendelete módosította az egyes szabálysértésekről szóló (korábban persze már szintén módosított) 218/1999 (XII. 29.) kormányrendeletet, s két új paragrafus beiktatásával a polgárőri tevékenységet igyekezett korlátozni. Egy hét múlva az Országgyűlés emberi jogi bizottságának elnöke „salátatörvényt” nyújt be, amelyben mind a szabálysértésekről, mind a polgárőrségről szóló törvény „célirányos” módosítása szerepel. A két dátum között azonban még valami történik.

Az említett kormányrendelet hatálybalépése után három nappal patai cigányok magyarverést tartanak. A patai események másnapján – április 27-én – a jogalkotási mámorban szenvedő Orbán parancsára Navracsics Tibor a Btk. szigorításáról szóló törvényjavaslatot terjeszt elő (s ennek kapcsán beszél szerencsétlen Szíjjártó Péter „egyenruhás bűnözésről”). A „Lex Gyöngyöspata” ebben a javaslatban nyeri el végső formáját.

Ez a törvénymódosítás egy már létező paragrafust új bekezdéssel egészít ki, s egy nem létező paragrafussal is gazdagítja a Btk-t. Nézzük a két módosítást.

A Btk. 174/A paragrafusa a következő bekezdéssel egészül ki a javaslat szerint:

„Aki mással szemben valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása miatt olyan, kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy riadalmat keltsen, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Jegyezzük meg, hogy a Btk-ban az említett 174/A. § után – amely az idézett bekezdéssel bővülne – szerepel a 175/B. §, amelynek címe: „Közösség tagja elleni erőszak”. Miért van hát szükség a módosításra?

Kérdésünkre a törvényjavaslat általános indoklásában Navracsics mester a következő választ adja: „Elszaporodtak azok a magatartások, amelyek ugyan nem érik el a közösség tagja elleni erőszak tényállásában jelenleg szankcionált erőszak mértékét, azonban az egyes nemzeti, etnikai, faji, vallási csoportok tagjaiban jogos félelmet, riadalmat keltenek, ezzel etnikai feszültséget szítva”. Az idézett bekezdéssel kapcsolatban azonban a javaslat meglepő módon semmilyen érdemi indoklást nem tartalmaz! Nem is tartalmazhat: a „kihívóan közösségellenes magatartás” olyan elasztikus megfogalmazás, amely a javasolt passzus korlátlan – megtorló jellegű – alkalmazását teszi lehetővé, s ezzel vélhetően a többségi társadalom jogos ellenszenvét fogja kiváltani. Hadd mondjak egy példát.

Sok-sok éve történt, a belvárosban. Néhány cigány ődöngött az utcán, az egyikük pénzt kért tőlem. Mondtam: nincs. Mentem tovább, s egyszer csak hallottam, hogy az etnikai söpredék azt kiáltja nekem: „A kurva anyád”. Mi tagadás, elborult az agyam, visszafordultam, s dühömben nagyon csúnyákat üvöltöttem felé, büdös micsodának neveztem stb. Jött is felém, de annyi magyar volt körülöttem, hogy gyorsan elpárolgott a társaival együtt. De nem is ez a lényeg, hanem a sok csúnyaság, amit kiabáltam. Lehet, hogy a rend arra kószáló őre, vagy egy megélhetési „jogvédő” szerint „kihívóan közösségellenes magatartást” tanúsítottam, s legközelebb jobb lesz csöndben maradnom. Mert ha kellő okkal a jövőben „büdöscigányozni” fogok, akár börtönbe is zárhatnak.

A Navracsics által benyújtott törvényjavaslat a Btk-t újabb paragrafussal is gazdagítaná: ez lenne a 217. §. A javasolt paragrafusnak alcíme is van.

„Közbiztonsági tevékenység jogellenes szervezése

217. § (1) Aki olyan, a közbiztonság, közrend fenntartására irányuló, vagy annak látszatát keltő tevékenységet szervez, amely másokban riadalmat kelt, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a helyi polgárőr szervezet tagjának a polgárőrségről szóló törvényben meghatározott feladatai ellátását úgy szervezi meg, hogy a helyi polgárőr szervezet a polgárőrségről szóló törvényben meghatározott együttműködési kötelezettségét nem teljesíti.”

Az idézett szöveg indoklásában Navracsics azt írja, hogy a közrend, közbiztonság fenntartására irányuló jogosulatlan tevékenység eleddig szabálysértés volt, manapság elérte „a társadalomra veszélyesség olyan fokát, amely már büntetőjogi fellépést igényel”. Mulatságos indoklás. Április 23-án lépett hatályba a már sokat emlegetett kormányrendelet – ettől a naptól volt százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható szabálysértés a „közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzése”. Négy nap múlva a Navracsics javaslata már két év börtönre emelte a büntetési tételt, tehát röpke négy nap alatt fokozódott a helyzet – ahogy az elvtársak mondták egykoron -, s elérte a veszélyességnek azt a fokát, amely már büntetőjogi fellépést igényel. Hogy jól értsük az orbáni-navracsicsi őrület lényegét, nézzük meg néhány közismert bűncselekmény büntetési tételét.

Az életveszélyt vagy halált okozó súlyos testi sértés büntetésének felső határa – 8 év. Ha a súlyos testi sértés maradandó károsodást, súlyos egészségromlást okoz, illetve ha a súlyos testi sértést különös kegyetlenséggel követik el, a büntetési tétel felső határa – 5 év. Könnyű testi sértés esetén a kiróható büntetés – maximum 2 év. S most tegyük ehhez hozzá a Navracsics által javasolt 217. § (2) bekezdését, mely szerint ha egy polgárőr a törvényben meghatározott együttműködési kötelezettségét nem teljesíti – tehát például nincs írásos megállapodása a helyi polgárőrségnek a rendőrséggel, mert mondjuk a rendőrség ettől elzárkózik -, akkor szegény polgárőr cselekményének büntetési tétele 2 év. Még akkor is, ha semmi rosszat nem tesz, és együttműködési megállapodás nélkül is bűnözőket ad át a rendőrségnek.

A jogalkotás orbáni mámora – mint már korábban jeleztem – némi káoszt idézett elő. Navracsics javaslata után két nappal nyújtotta be az emberi jogi bizottság elnöke a fentebb már röviden ismertetett „salátatörvényt”. A szabálysértésekről szóló törvény módosítása is szerepel ebben a javaslatban, méghozzá éppen azok az elemek kerülnének „újításként” a szabálysértési törvénybe, amelyeket Navracsics a Btk-ban is büntetni rendeli. Nagy itt tehát a zűrzavar.

Érdekes apróság, hogy a Navracsics javaslatában szereplő 217. § – jelenleg üres hely a Btk-ban. Ez a paragrafus ugyanis korábban a „Tiltott határátlépés” címet viselte, de 2001-ben a honatyák hatályon kívül helyezték. Rossz ómen ez: a Navracsics-féle javaslat szintén átlépett egy határt, a józan ész határát, s előbb-utóbb bizonyára a kukába kerül. Nem gumiparagrafusokat kellene ötletszerűen fabrikálni. Nem a bűnözőket kellene védeni. Nem az etnikai konfliktusokat kellene szítani. Nem ez a kormány dolga. S nem is az, hogy szinte minden nap újabb és újabb törvényt alkosson. Tessék megnézni a Horthy-korszak törvényalkotását. Tessék összeszámolni, egy évben átlagosan hány törvényt alkottak akkoriban. Jóval kevesebbet, mint manapság. Mégis rend volt az országban – ma pedig a bűn az úr.

A jogalkotás tartósnak tűnő „orbáni” mámora után nem ártana kijózanodni. Csak ne legyen túl késő…

Falusy Márton – Hunhír.info