Két héttel ezelőtt Magyarországon járt Gabriel Bach, a cionista terrorállam egykori főügyésze, az ötven évvel ezelőtt lezajlott Eichmann-per egyik főszereplője. Gabriel Bach április 13-án „magyarországi zsidó vezetőkkel, közéleti személyiségekkel” találkozott a Síp utcai különítmény székházában.
A találkozóról két hét múltán számolt be a mazsihisz nevű obskurus szervezet honlapján Róbert Péter, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) docense. A beszámolóból megtudjuk, hogy a találkozón Zoltai-Zucker Gusztáv-Gerzson zsidóführer és egyéb zsidó alvezérek mellett jelen volt többek között Heller Ágnes is. Ő volt tehát a zsidó „közéleti személyiségek” egyike.
Az Eichmann-per főügyésze Gideon Hausner volt, az ő helyetteseként dolgozott Gabriel Bach (aki nyolc évvel később a zsidó terrorállam főügyésze lett). A Síp utcában lezajlott találkozóan Bach először a saját életéről mesélt: a náci Németországból „az utolsó pillanatban” sikerült elmenekülnie Palesztinába, aztán Angliában végezte jogi tanulmányait, majd a zsidó terrorállamban ügyészi pályán helyezkedett el.
Ezután Bach Eichmannról mesélt, akivel „kilenc hónapot töltött el”, s akiről nagyon érdekes dolgokat mesélt a beszámoló szerint. Majd azt írja Róbert Péter, hogy Bach „bemutatta a náci népirtás mechanizmusát, ideológiai alapjait, valamint Eichmann szerepét az Endlösung végrehajtásában, a borzalmas népirtásban, Megrázó, de felemelő órákat tölthettünk Gabriel Bachhal.”
Amit nem tudunk meg Róbert Péter tudósításából: vajon hogyan vélekedett ötven év múltán az Eichmann-perről az akkori helyettes főügyész? Az ugyanis köztudott, hogy Eichmannt a Moszad ügynökei rabolták el Argentínában, s onnan szállították titokban Izraelbe. Bármit is gondolunk Eichmannról, „elfogása” és Izraelbe „szállítása” közönséges emberrablás volt. Igen, köztörvényes bűncselekmény volt ez az „akció”, s ennek a bűncselekménynek nemcsak az akkori cionista politikai vezetés, hanem az ügyben eljáró bíróság és ügyészség is részese. Tehát Gabriel Bach is köztörvényes bűnöző. (Csak zárójelben jegyzem meg: Adolf Eichmannt olyan cselekményekért ítélték el Izraelben, amely cselekmények idején a cionista terrorállam még nem is létezett, tehát sem illetékességgel, sem hatáskörrel nem rendelkezett a cionista bíróság.)
A Gabriel Bach nevű bűnözővel való találkozón – olvashattuk fentebb – megjelent az etika nagyasszonya, Heller Ágnes is. Ez a tény meglepő. Heller ugyanis azt a nézetet vallja, hogy az ún. „holocaustot” nem lehet megérteni. Idézem a zsidó nagyasszony szavait önéletrajzi kötetéből:
„A holocaustot nem lehet megérteni, mert nem tartozik a racionális történelmi események közé. Az irracionalitás racionális környezetét ki lehet tapogatni, de teljes egészében semmiféle oksági láncon belül fel nem fogható, s ezért nem értelmezhető.”
Az ún. „holocaust” tehát nem érthető meg, csupán „kitapogatni” lehet annak környezetét. A Síp utcai székházban viszont a Gabriel Bach nevű köztörvényes bűnöző nem „tapogatást” végzett, hanem a beszámoló szerint a náci népirtás ideológiai alapjait és mechanizmusát is bemutatta, ezek szerint Bachunk – Hellerrrel ellentétben – valamit megértett az ún. „holocaust”-ból.
Heller Ágnes másutt azt írja, hogy az ún. „holocaust” nem illeszthető a történelembe, mintegy a történelem fölött „lebeg”. Ha az ún. „holocaust” nem érthető meg és nem a történelem része, akkor persze fölmerül a kérdés: miért ítélték halálra a történelem részét képező Eichmannt? Ha az ún. „holocaust” nem érthető meg és nem a történelem része, akkor miről mesélt Gabriel Bach a Síp utcában? Ami nem értelmezhető, arról hogyan lehet beszélni?
„Megrázó, de felemelő” érzés lehetett a Síp utcában Heller Ágnesnek lenni…
Falusy Márton – Hunhír.info
