Az idézetet a hirszerzo.hu szennyportálról kölcsönöztem, e sorok írásakor ugyanis ott ez a vezető anyag címe: „Másnapos magyaroknak ír alá Schmitt: húsvét a 800 ezer alkoholista országában”. A cikkben persze szó sincs az alaptörvényről, s annak mai aláírásáról, Schmitt neve sem szerepel a szövegben. A szennyportál cikkírója mindössze magyarutálatának akart hangot adni – stílszerűen húsvét második napján.

A hivatkozott cikk szerzője Kósa András, a szennyportál főszerkesztő-helyettese. Hogy milyen származék ez a Kósa – és a hírszerzős hitközség legtöbb tagja -, annak eldöntését a kedves Olvasóra bízom. Az viszont igencsak árulkodó, hogy a cikk címe és tartalma köszönő viszonyban sincs egymással. A cím szerint másnapos magyaroknak írja alá az alaptörvényt Schmitt Pál. S milyen ünnep is van ma? Húsvéthétfő. Kósánk meghatározása szerint: húsvét a 800 ezer alkoholista országában.

A cím után azt várná az olvasó, hogy az egyre emelkedő húsvéti alkoholizálásról ad riasztó képet a hírszerzős írás. Ennek azonban éppen az ellenkezője az igaz. Zacher Gábor, a Péterfi Sándor utcai kórház toxikológiai osztályának a vezetője éppen azt nyilatkozza, hogy húsvétkor nem nő a szeszfogyasztás, tehát „nem visznek be több embert a detoxikáló állomásokra, mint más hétvégeken”. Akkor miért hozza kapcsolatba Kósánk az alaptörvényt, Schmitt Pált, a húsvétot és a másnapos magyarokat?

Hírszerzős Kósa valamit nagyon összekevert. Van olyan vallási ünnep, amely hatalmas vedeléssel párosul. A zsidóknál. Igen, purim ünnepén a zsidajok zabálnak, vedelnek, mulatoznak egészen az eszméletvesztésig. De minek is örülnek?

Eszter könyve ennek a zsidó ünnepnek az alapja. A perzsa király feleségül veszi a zsidó Mordecháj unokahúgát és egyben nevelt lányát, Esztert. A király főemberének, Hámánnak meggyűlik a baja Mordechájjal, s ráveszi a királyt: adjon ki parancsot a birodalma területén élő zsidók kiirtására. Ez meg is történik, s Mordecháj – értesülvén a veszélyről – azonnal riasztja Esztert. A királynénak sikerül is közbelépnie, s Hámánt a király parancsára felkötik. Hámán helyébe Mordecháj lép, s az uralkodó rendeletet ad ki a zsidók védelmében. Idézet az Eszter könyvéből:

„A király megengedte a zsidóknak, hogy egyes városokban összegyűljenek és megvédjék életüket, és minden ellenségüket feleségeikkel, gyermekeikkel együtt öljék meg és töröljék el, javaikat meg foglalják le zsákmányul; és napot is tűztek ki a bosszúállásra minden egyes tartományban, mégpedig a tizenkettedik, azaz Ádár hónap tizenharmadik napján.” (Eszt 8, 11-12.)

A mai zsidók purimkor ezt a népirtást ünneplik vedeléssel, zabálással: azon örvendeznek, hogy őseik bosszút álltak és sok-sok embert – férfiakat, asszonyokat, gyerekeket – öltek meg. Az Eszter könyve a zsidók által elkövetett népirtásról adatot is közöl, hetvenötezerben jelölve meg a kiirtottak számát. De olvassuk csak tovább Eszter könyvét:

„Ádár hónap tizenharmadik napja mindenütt az öldöklés első napja volt, és a tizennegyedik napon megpihentek. Ezt vidám ünnepnappá tették. Azok pedig, akik Szúza városában gyűltek össze, ugyanennek a hónapnak tizenharmadik és tizennegyedik napján vettek részt az öldöklésben, a tizenötödik napon pihentek meg; ezért ugyanezt a napot avatták a lakomázás és az öröm ünnepévé. /…/

Mardókeus (azaz: Mordecháj) pedig leírta mindezt, és írásba foglalva elküldte minden zsidóhoz, akik közelben és távolban laktak, a király minden tartományában, hogy Ádár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját ünnepnek fogadják el és minden évfordulón fényes ünnepséggel megüljék, mert ezek azok a napok, amelyeken a zsidók megszabadultak ellenségeiktől, s ez az a hónap, amikor szomorúságuk és gyászuk vidámságra és örömre változott nekik. Legyenek tehát ezek a napok a lakomázás és az öröm napjai.” (Eszt 9, 17-22.)

Mi is tehát ennek az ünnepnek a lényege? Mivel Hámán a zsidók megölésére törekedett, tehát „púrt, azaz sorsot vetett megsemmisítésükre és pusztulásukra” (Eszt 9, 24), ezt azonban a zsidók megelőzték, és ők kezdtek népirtásba, ezért a zsidók által elkövetett tömeggyilkosság idejét, „ezt a két napot törvényük és idejük szerint évről évre megünneplik” (Eszt 9, 27). Szép ünnep ez a purim: azt ünneplik a zsidók étellel-itallal, hogy őseik – gyilkoltak.

A húsvét viszont – hasonlóan a többi keresztény ünnephez – nem népirtásról szól. Ezért nincs is nagy ivászat-evészet. Ez az, amit a hírszerzős Kósa nem tud, mert hisz oly távol áll ő a kereszténységtől, mint én a purimos Mordechájtól.

S hogy végül tippet adjak a vélhetően „cipőben magyarizált” felmenőkkel bíró Kósának, idézem a tavaly elhunyt rabbi, Raj Tamás szavait:

„Van-e még egy nép, még egy olyan közösség, ahol vallási törvény írná elő a jókedvet, ahol arra kellene biztatni a híveket, hogy igyanak? Márpedig nálunk ez az előírás. Már ádár hónap (a purim ünnep hónapjának) beköszöntésekor a régi zsidó házakban szép színes táblát akasztottak a lakás falára, amelyre ez volt írva: Misenichnász ádár, márbim beszimchá – Mihelyt beköszönt az ádár hónapja, sokasítanunk kell az örömöt! Purimkor pedig egyenesen kötelező innunk, méghozzá annyit, mint említettük, hogy ’ne tudjunk különbséget tenni’ (héberül: ad deló jadá).”

Az idézett szöveg utolsó mondata talmudi előírásra utal: annyit kel innia purimkor az örvendező zsidajnak, hogy ne tudjon különbséget tenni az „áldott Mordecháj” és az „átkozott Hámán” között. Íme a purimi cél: a merevrészegség.
A keresztény ember nem ezt cselekszi. Ellenkezőleg: igyekszik megőrizni tisztánlátását, hogy különbséget tudjon tenni az „áldott” és az „átkozott” között. Például Jézus és Kaifás között. Ez a szemlélet távol áll hírszerzős Kósától, akinek a keresztény ünnepről csak a szesz jut az eszébe. Bizonyára a Talmudon nevelődött ez a hírszerzős férfiú…

Falusy Márton – Hunhír.info