A Szombat című zsidó újság honlapján jelent meg nemrég Vári György Végjáték című írása, amely hosszadalmasan taglalja, miféle bolsevik módszerekkel dolgozik Zoltai Gusztáv (szül. Zucker Gerzson), a mazsihisz örökös führere. Ha már leplezetlenül egymást gyilkolják a zsidók, akkor nagy baj lehet. Ráadásul nemcsak a mazsihisz nevű gittegylet belső harcai miatt főhet Zoltai-Zucker – no meg csicskása, Feldmájer – feje: a készülő egyházi törvény és a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (MAZSÖK) kuratóriumának a kormány által tervezett átalakítása is hozhat kellemetlen meglepetéseket.
Nézzük először a készülő egyházi törvényt. Az ügyben illetékes Szászfalvi László államtitkár nemrég azt nyilatkozta, hogy a „történelmi egyház” kategóriába azon egyházak kerülhetnek, amelyek legalább száz évesek vagy legalább 25 ezer tagjuk van. Szászfalvi hozzátette: lehetséges, hogy a két kritériumnak együttesen kell majd megfelelni, erről nincs még végleges döntés. Úgy hírlik, a KDNP a két kritérium együttes alkalmazása mellett kardoskodik (ebben az esetben a hitgyülis szekta nem emelkedne történelmi rangra).
Kérdés persze, miként lehet egy-egy egyház létszámát megállapítani. Szászfalvi szerint támpontot adhatnak a népszámlálás adatai, de azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a személyi jövedelemadójuk egy százalékát felajánlók számát veszik figyelembe.
A mazsihisz azt állítja magáról (lásd honlapjuk „Rólunk” rovatát), hogy a négy történelmi egyház egyike. Tényleg az? Először is: a „rendszerváltozás” táján alakult meg ez a szervezet, tehát „legalább” száz évesnek nem nevezhető, mivel a mazsihisz „elődei” más néven és más szervezeti formában működtek. Másodszor: a mazsihisz nem öleli fel valamennyi, hazánkban működő zsidó hitközséget (például a Köves Slomó rabbi vezette EMIH sem mazsihisz-tag). Harmadszor: a mazsihisz biztosan nem tud felmutatni 25 ezer tagot. Köztudott, hogy az elmúlt években mintegy ötezer zsidó ajánlotta fel személyi jövedelemadójának 1 százalékát a Síp utcai különítmény javára, ez létszám pedig csak egy jelentéktelen szektára elég. Ha tehát az új egyházi törvény a fentebb említett két kritériumot együttesen alkalmazza, akkor a mazsihisz kirepül a „történelmi” kategóriából, aminek bizonyára sok magyar honpolgár örülne.
Nézzük ezek után, mi zajlik a MAZSÖK háza táján, mert – ha igazak a hírek – itt kaphatja a második nagy pofont a Feldmájer-Zoltai duó. A MAZSÖK-öt – idézem az alapító okiratból a kissé zavaros szöveget – „az örökös nélkül elhalt, zsidó származású, vallású, sérelmet szenvedett személyek után a zsidó közösség kárpótlására, a közösség életben maradt tagjai javára és érdekében” még a Gyurcsány-kabinet hívta életre. Ezt a közalapítványt tehát a Magyar Köztársaság Kormánya alapította, s kellő vagyonnal is kibélelte: 4 milliárd forintnyi – életjáradékra váltható – kárpótlási jeggyel, 1,2 milliárd értékű ingatlanokkal és 12,4 millió forintra becsült muzeális tárggyal. A MAZSÖK kuratóriumának tagjait az alapító – a kormány, illetve annak nevében a kultúráért felelős miniszter – kéri fel a hazai és nemzetközi zsidó szervezetek jelöltjei, illetve neves közéleti személyek köréből. A kuratóriumnak húsz tagja van, a testület egyik társelnöke az izraeli Eliezer Gilad, a másik pedig régi kedvencünk, a pufajkás Zoltai-Zucker. Van a közalapítványnak felügyelő bizottsága is, amelynek – az alapító okirat szerint – Suchman Tamás az elnöke, tagjai között pedig olyan „kipróbált” szocialista politikusokat lelünk, mint Donáth László vagy Steiner Pál.
Két nappal ezelőtti hír, hogy a kormány még ebben a hónapban – új szervezetek bevonásával – átalakítja a MAZSÖK kuratóriumát. Információk szerint például a Köves Slomó vezette Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség küldötte is bekerül a testületbe. A Független Hírügynökséget „megbízható minisztériumi forrás” úgy tájékoztatta: számolnak azzal, hogy a kuratórium átalakítása vitákkal jár majd, de „ezt bevállalják” – akár a mazsihisz ellenében is. A kormány azért akar új szervezeteket bevinni a MAZSÖK-be, mert – a hivatkozott minisztériumi forrás szerint – „ezek a szervezetek kevésbé kárpótlási kérdésekkel foglalkoznak, sokkal inkább az élhető és nyugodt közösségi élet megteremtésében érdekeltek”. Lehet, hogy ez a kuratóriumi átalakítás lesz a végjáték kezdete? Hiszen eleddig a MAZSÖK is csupán a mazsihisz egyik nyúlványaként működött, Zoltai-Zucker volt az úr itt is, ott is. Őt pedig a kárpótlás címen lenyúlható lóvén kívül szinte semmi sem érdekli…
S most nézzük, mi a helyzet a mazsihisz berkeiben zajló választásokkal. Mert éppen tisztújítás zajlik a zsidóknál, s Zoltai-Zuckerék eljárása botrányt váltott ki zsidó berkekben. Főként a Heisler-ügyről van szó, amelyet a sajtó nem nagyon taglalt. Holott érdekes történet ez, bár még nincs vége…
Talán nem sokan tudják, négyévenként tisztújítás zajlik a mazsihiszben. Nemcsak a csúcson, hanem az ún. templomi körzetekben és hitközségekben is. Az elmúlt hetekben új elöljáróságot, valamint közgyűlési küldötteket is választottak. A fővárosi templomi körzetek két helyre küldhetnek küldötteket: a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) és a mazsihisz közgyűlésébe is (Zoltai-Zucker nemcsak a mazsihisz, hanem „természetesen” a BZSH ügyvezető igazgatója is).
A Dohány utcai körzetben mérette meg magát Heisler András, akinek apja, Heisler László a Dohány utcai körzet elnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke volt másfél évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig. Hiába azonban az apát övező tisztelet, fiát csupán BZSH-küldöttnek választották meg, mazsihisz-küldöttnek nem. Majdnem elfelejtettem: a Dohány utcai körzet elnöke „természetesen” szintén Zoltai-Zucker. Ő „természetesen” nem felejtette el, hogy Heisler András volt már egyszer (2003-2005 között) a mazsihisz elnöke. S Heislernek nagy a bűne: ő volt az első mazsihisz-elnök, aki meg akart szabadulni Zoltai-Zuckertől.
Amikor Heisler András 2003-ban a mazsihisz elnöke lett, nagy tervekkel állt elő. Meg akarta újítani a szövetséget, s többek között a szervezet átláthatatlan gazdálkodását is rendbe akarta tenni. Zoltai-Zucker – és a tőle függő apparatcsikok – azonban ott tettek keresztbe, ahol tudtak. Heisler végül döntő lépésre szánta el magát: négyszemközti beszélgetésen arra kérte Zoltai-Zuckert, vonuljon nyugdíjba. Az említett beszélgetés idején a most 76 éves Zoltai-Zucker éppen hetvenedik évét taposta – Heisler javaslata tehát ésszerű volt. Zoltai-Zucker megígérte, hogy gondolkodik a dolgon, néhány nap múlva választ ad, majd vette a kalapját és távozott. Néhány órával később felhívta Heislert, s közölte: összehívja a mazsihisz rendkívüli közgyűlését. Így is történt: három nappal a beszélgetés után összeült a közgyűlés, amelyben nagy számban voltak jelen a Zoltai-Zuckertől egzisztenciálisan függő küldöttek. Nyilvánvaló volt, hogy Zoltai-Zucker puccsot készített elő. A történet azért elképesztő, mert Zoltai-Zucker munkáltatója Heisler András volt, tehát a beosztott puccsolta meg saját főnökét. Miután a közgyűlésen a felheccelt küldöttek nyílt szavazással bizalmat szavaztak Zoltai-Zuckernek, Heisler nem tehetett mást: a csúfos bukást megelőzendő önként lemondott az elnökségről. Utóda a Zoltai-Zuckert mindenben kiszolgáló csicskás, a mélysetét csokornyakkendős Feldmájer Péter lett.
A történet külön érdekessége, hogy a Heisler bukását eredményező rendkívüli közgyűlés összehívása szabálytalan volt, tehát Zoltai-Zucker és puccsista csapata megsértette a mazsihisz alapszabályát. Márpedig ha a Fővárosi Bíróság 63.365/1990. számú végzésével bejegyzett, 32. sorszám alatt egyházként bírósági nyilvántartásba vett jogi személy (ez a mazsihisz) törvénytelenséget követett el, akkor a törvényesség helyreállítása érdekében bírósághoz lehetett volna fordulni. De kit érdekelt ez akkoriban?
A bukás után Heisler nyilatkozott az egyik hetilapnak. A mazsihisz gazdálkodásával kapcsolatban például ezt mondta:
„Már az elnökségem alatt érkezett egy szokatlanul jelentős, mintegy 100 millió forintos örökség. Úgy gondolom, hogy a Mazsihisz elnökének és vezetőségének egy ilyen jelentős forrásról azonnal tudomást kell szereznie. Ehhez képest csak akkor értesültünk róla, amikor az apparátus már el is költötte a pénzt. /…/ Volt egy másik konkrét eset, ahol 70 milliós extrabevételünk felhasználása is hasonlóképpen zajlott.”
Heisler az említett interjúban arról is beszélt, milyen „hűbéri viszonyok” uralkodtak (és uralkodnak) a Síp utcában:
„Lemondásomkor a hűbéri viszonyokhoz hasonlítottam ezt a függőségi rendszert. Zoltai vezetési technikája, hogy tudatosan felépített egy bázist olyanokból, akik erkölcsileg, egzisztenciálisan vagy anyagilag függnek tőle. Ha őt valaki megtámadja, akkor ez a bázis mozgósítható. A közgyűlés 20-30 vagy talán még magasabb százaléka például közvetlenül Zoltai beosztottja. De a munkáltatói kapcsolatokon túl, egy sokkal szélesebb körben is kialakult ez a függőségi viszony. Katasztrofális, hogy ma sok vidéki hitközség úgy érzi: azt a pénzt, amiről a közgyűlés határozott, és ami a magyarországi zsidóság forrásaiból jár nekik, azt a ’Gusztitól’ kapják, mások meg a szociális segélyt fogják fel úgy, hogy azt az ügyvezető igazgató úr adja nekik.”
Mint egy maffia, nem igaz? Zoltai-Zucker – a „Keresztapa” szerepében…
Heisler bukása óta sok víz lefolyt a Dunán, s Zoltai-Zucker körül botrány botrányt követett. Sok jel mutat arra, hogy végre megérett az idő az igencsak öregecske munkásőr bukására, aki viszont semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy hatalmát megőrizze.
Szóval a Dohány utcai körzetben BZSH közgyűlési küldöttnek megválasztották ugyan Heisler Andrást, de Zoltai-Zucker csapata megakadályozta, hogy mazsihisz-küldött is legyen. Féltek, nehogy ismét megpályázza a mazsihisz elnöki tisztét. S ekkor fura dolog történt.
Két vidéki hitközség és a lágymányosi körzet is felajánlotta Heislernek, hogy induljon náluk a jelöltségért. Heisler élt a lágymányosi körzet ajánlatával, elindult, s a BZSH, valamint a mazsihisz közgyűlésének küldöttévé választották. A nem várt fordulat hallatán a Síp utcai törpe führer felkapta a fejét, s gyorsan akcióba kezdett. Mivel a részletekre is kitérő alapos beszámoló talán összezavarná a kedves Olvasót, ezért csak a végkifejletre szorítkozom. A budapesti hitközség választási bizottsága április elsején beidézte Heisler Andrást, akinek meghallgatása két órát vett igénybe. Az volt ugyanis a „baj”, hogy a bizottság szerint Heisler két körzetben élt választójogával, s két körzetben is jelöltette magát, márpedig – szólt a vád – ez ellentétes az alapszabállyal. A bizottság szerint ugyanis csak egy körzetben lehet indulni és szavazni. Heislert a meghallgatás után kiküldték, várakozzék a folyosón, amíg megszületik a döntés. Heisler várakozott, de mindhiába. A választási bizottság tagjai szépen hazaosontak, s levélben tájékoztatták Heislert, hogy budapesti és országos mandátumától is megfosztották. A lágymányosi körzetet pedig új választásra utasították. (Az új választás állítólag április 8-án lezajlott, de a lágymányosi körzet honlapján jelen sorok írásakor még mindig Heisler András szerepel fővárosi és országos küldöttként.)
A lágymányosi rabbi, Radnóti Zoltán azonban nem hagyta annyiban a dolgot: körlevélben tájékoztatta a híveket a történtekről, s ez a körlevél az interneten is elérhető. A körlevélből megtudjuk, hogy a Heisler elleni eljárás ellentétes volt az alapszabállyal, amely nem tiltja, hogy valaki egyszerre több körzetben is induljon. Ráadásul a négy évvel ezelőtti választáson több „fontos” ember is indult és szavazott több körzetben, ezért Radnóti a választási bizottsághoz fordult, s kérte: a tisztázás érdekében bocsássák rendelkezésére a 2007-es jegyzőkönyveket és választói névjegyzékeket. Bár az alapszabály szerint joga van betekinteni a kért iratokba, azt a választ kapta, hogy kérelmét terjessze az ügyvezető igazgató, vagyis Zoltai-Zucker elé. Megtette, de választ egy hét elteltével sem kapott…
S zárásul még egy történet. A Hegedűs Gyula utcai körzetben olyan demokratikus választás zajlott, amilyet a világ még nem látott. Ebben a körzetben Egri Oszkár az elnök. Egri a BZSH jogi ügyeit intézi, tehát ő is Zoltai-Zucker famulusa. (Adalékul: amikor a Magyar Gárda elleni perben felperesi oldalon megjelent a mazsihisz is, éppen Egri Oszkár képviselte a Síp utcai különítményt.) Nos a Hegedűs Gyula utcai körzetben – bizonyára véletlenül – a választási bizottság tagjai lettek a közgyűlési küldöttek, ráadásul ők alkották a jelölőbizottságot is. Tehát előbb jelölték, majd megválasztották magukat, s ezt a választást bizottság tagjai – vagyis saját maguk – jóvá is hagyták. Igazi bolseviki eljárás…
A kedves Olvasó persze joggal mondhatja: kit érdekel, ki lesz a mazsihisz új führere? Egyik kutya, másik eb – mondhatnánk. Ez azért nem ilyen egyszerű. Zoltai-Zucker bukásával nem egyszerűen a mazsihisz „pufajkás” korszaka érne véget. Zoltai-Zucker ugyanis – ikon. Ő az a zsidó, akinek láttán nehéz nem antiszemitának lenni. Több mint két évtizedes regnálása alatt ez a pufajkás törpe mindent megtett azért, hogy gerjessze az antiszemitizmust. Hiszen minél nagyobb az antiszemitizmus, annál jobban lehet halászni a zavarosban, annál több pénzt lehet lenyúlni. Zoltai-Zucker ügyködése azonban sikertelen volt: hiába igyekezett, nem zúdult a zsidókra a Zoltai-Zucker által várva-várt antiszemita áradat, egyetlen rabbit sem pofoztak fel az utcán, egyetlen zsinagóga ablakait sem zúzták be. Hiába gyűlölködött, „antimagyarkodott”, számítása nem jött be. Ez az alak ritka sikert könyvelhet el: zsidók és magyarok egyként rühellik. Ezért már az is nagy „siker” lenne, ha bukása után olyan vezető kerülne a mazsihisz élére, akit nem a minél több kárpótlási pénz, nem az állandó „holocaustozás” érdekel. Vagyis aki nem akar az ún. „holocausttal”, a folyamatos antiszemitázással üzletelni. De mint írtam, a történetnek még nincs vége…
Falusy Márton – Hunhír.info
