A HunHír is beszámolt róla: ismét hallatta hangját Schiff András, az Olaszországban élő zsidó pianista. Ezúttal a Süddeutsche Zeitung nevű szélsőliberális lapnak nyilatkozott. A terjedelmes interjút egy Alex Rühle nevű alak készítette. Nem tudom, kicsoda-micsoda a mi Alexünk, de a magyar múltban és jelenben igencsak tájékozatlan. Hogy Schiff elfogult és tele van gyűlölettel – ezt régóta tudjuk. Azt viszont soha nem szoktuk firtatni, miként lehetséges az, hogy felkészületlen és műveletlen firkászok grasszálnak a német (nyelvű) sajtóban. Elvégre mégiscsak nagy múltú népről van szó…
A terjedelmes interjút nem óhajtom részletesen ismertetni. Akit érdekel, olvassa el a német lap honlapján. Én csupán arra vállalkozom, hogy a szöveg egy-két hazugságára, pontatlanságára felhívjam a figyelmet.
A cikk felvezetőjében Alexünk megemlíti Bayer Zsolt elhíresült orgoványos cikkét. Emlékszik bizonyára a kedves Olvasó: az év eleji külhoni sajtótámadások kapcsán Bayer sajnálatának adott hangot, hogy „nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben”. Hű, lett nagy ricsaj, mert – úgymond – Bayer zsidózott megint.
Nos erre az írásra utal Alexünk, s Orgovány kapcsán arról tájékoztatja a német olvasót, hogy ezen a településen „1920-ban, a rövid életű Tanácsköztársaság bukása után százakat, elsősorban zsidókat és kommunistagyanús személyeket kínoztak és öltek meg”. Ebből az állításból Orgovány neve és a „kommunistagyanús” igaz – a többi hazugság. Először is: nem 1920-ban történt az orgoványi „eset”, hanem 1919 őszén. Másodszor: nem „százak” haltak meg az orgoványi erdőben. Ormos Mária, a közismerten baloldali történész nyilatkozta, hogy a baloldali történészek szerint mintegy hatvan, a jobboldaliak szerint tizenhat embert öltek meg 1919 őszén Orgoványban. Alex Rühle viszont „százakat” említ. Ez persze nem feltűnő: a „holocaust-vallás” bűvöletében élő német sajtó a számokkal mindig is hadilábon állt, a számok végén a nullákkal sohasem fukarkodott…
De menjünk tovább. A harmadik buta állítás: „elsősorban zsidókat” öltek meg, írja Alexünk. Ez is hazugság persze. Hajdú Tibor, a szintén közismerten baloldali történész szerint maximum egy-két zsidó lehetett a halottak között. S tegyük hozzá: őket sem azért ölték meg, mert zsidók voltak. A magyar kommün után ugyanis nem zsidókat hajkurásztak, hanem bűnöző bolsevikokat. S ha a bolsevik bűnöző éppen zsidó volt, arról nem Héjjasék tehettek…
Alex Rühle, a Süddeutsche Zeitung firkásza tehát nem tudja, mikor, mennyi és milyen származású embert öltek meg az orgoványi erdőben, sőt, szerintem azt sem tudja, merre található Orgovány (a sors bosszúja: az interjú szövegében – Schiff egyik válaszában – már „Orlovány” szerepel). De lépjünk tovább, s most lássunk egy példát arra, milyen „tájékozott” ember Schiff András. Mert Alex Rühlével tényleg szépen összeillenek.
Azon háborog Schiff, hogy az orgoványos cikk után az „uralmon lévő Fidesz” Madách-díjjal tüntette ki Bayert, márpedig ez „az egyik legtekintélyesebb kulturális díj”. Nem akarom megsérteni az eddig díjazottakat, de a Madách-díj nem tartozik „a legtekintélyesebb” díjak közé. Először is: ez nem állami díj – mint például a Kossuth-díj és megannyi társa. (A Madách-díjat Nógrád megye önkormányzata – illetve annak elődje – alapította 1964-ben, s az eltelt évtizedek alatt számos jeles embernek ítélték oda. A díj egyéneknek és közösségeknek adományozható a tudomány, az irodalom, a művészetek és a közművelődés területén végzett kiemelkedő tevékenységért.) Másodszor: nem az „uralmon lévő Fidesz” tüntette ki Bayert, hanem egy megyei – bár fideszes többségű – önkormányzat. Felmerül bennem a kérdés: a német olvasót érdekli egyáltalán, ki az a Bayer, s mi az a Madách-díj? Meg az orgoványi „százak”?
Az interjú „legérdekesebb” részét a hírportálok már részletesen taglalták, mi sem kerülhetjük meg. Alexünk – kiesvén a riporteri szerepből – nem kérdez, hanem állít. Azt mondja, hogy április 18-án Magyarországnak új alkotmánya lesz, s ennek preambulumában – amely a „Nemzeti hitvallás” címet viseli – „az ezeréves magyar birodalomra való büszkeség” („der Stolz auf das tausendjährige ungarische Reich”) említődik. Schiff előbb hümmög, majd ezt mondja:
„Rosszul leszek, ha ezt hallom. Ez nem illik Európához. Európában hiszek, s nem egy ezeréves birodalomban. Magyarország olvasztótégely: ázsiaiak, zsidók, szlávok, baltiak, közép-európaiak olvasztótégelye. Ezt a nacionalizmust nem értem. Végül is nem kutyatenyésztőnél vagyunk.”
Lehet, hogy tájékozatlan vagyok, de az alkotmány tervezetében – illetve annak preambulumában – nem olvastam „az ezeréves magyar birodalom”-ról, s arról sem, hogy erre büszkék vagyunk. Az alábbi szavakat viszont tartalmazza a preambulum:
„Mi, a magyar nemzet tagjai, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat:
Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.”
Mi a baja Schiffnek ezekkel a szavakkal? Szent István nem tetszik neki? Vagy a „keresztény” szótól kap kiütést? Avagy az a tény borzolja az idegeit, hogy ezer évvel ezelőtt még nem a Schiff-félék büdösítették a levegőt a Kárpát-medencében? Schiff „kutyatenyésztő”-s szavaira írásom végén még visszatérek, de előbb az interjúnak még egy részletére szeretném felhívni a kedves Olvasó figyelmét.
Az interjú vége felé Schiff azt mondja, hogy „szélsőjobboldali polgárőrök” terrorizálják a cigány lakosságot. Alex Rühle rögtön szükségét érzi annak, hogy tájékoztassa a német olvasót, milyen polgárőrségről van szó: „ez a polgárőrség a fasiszta köszöntésről, ’Szebb jövőért’ („Für eine bessere Zukunft”) kapta a nevét”. (A „Szebb jövőért” magyarul és németül is szerepel az eredeti szövegben.) Rühle méltatlankodik: a polgárőrség „fasiszta” neve miatt senki nem tiltakozott Magyarországon. Schiff pedig természetesen Rühlével együtt méltatlankodik. És az ún. „holocausttal” pépesre mosott agyú német olvasó talán még el is hiszi azt, amit olvas…
Az interjú további részeire nem térek ki, nem oly fontos ez a Schiff nevű ember. A fenti sorokat sem Schiff miatt írtam: végtére is kit érdekel ez a bomlott elméjű olasz-zsidó? Csupán azért körmöltem ezeket a sorokat, hogy illusztráljam: micsoda tájékozatlanság, műveletlenség honol egy állítólag „mérvadó” német lap háza táján. A fenti idézetek után van olyan ember, aki komolyan veszi a Süddeutsche Zeitung nevet viselő nyomdaipari terméket? Nem hiszem…
Zárásul kanyarodjunk vissza a kutyatenyészet és az új alkotmány állítólagos kapcsolatához. Schiff szerint olyasmi, hogy „magyar” – nem létezik. Mert akit „magyar”-nak nevezhetnénk, az csak egy mixtúra: ázsiaiakból, zsidókból, szlávokból, baltiakból, közép-európaiakból. Ebből a mixtúrából – a schiffi fölsorolás szerint – éppen a magyar hiányzik. Érdekes, ugye? Kérdem én: a honfoglaláskor kik telepedtek le a Kárpát-medencében? Zsidók? Baltiak? Szlávok?
Furcsa keverék vagyunk mi, magyarok – ezt üzeni Schiff, s ezért mondja, hogy nem kutyatenyésztőnél vagyok. Ez az ország tehát nem kutyatenyészet, mert szó sem lehet fajtisztaságról. Keverék nép vagyunk, s ez az európaiság kritériuma Schiff szerint.
Természetesen a „magyarság” – kevert nép. Faji értelemben. Jöttek ide szlávok, németek, franciák stb., s mind-mind szépen asszimilálódtak. Prohászka Ottokár vagy Petőfi Sándor példája közismert. Ki a fenét érdekel ma, hogy mind Prohászka, mind Petőfi szláv felmenőkkel bírt? Magyarok voltak, mert magyarrá lettek. Az öntudatuk volt magyar. (Képzeljük el, hogy Prohászka Ottokár a kortársunk. Vajon mit írna szegény a naplójába Schiff Andrásról?)
Volt azonban egy nép, amely megőrizte különállását. Faji alapozású mózesi törvénye tiltotta a keveredést, s gettót épített maga köré. Zsidóknak nevezzük őket, bár Shlomo Sand nemrég magyarul is megjelent remek könyve alapján „zsidó” helyett „kazárt” kellene mondanunk. Szóval a Schiff-féle kazárok megőrizték faji különállásukat: igazi „kutyatenyészet” ez, s ebből a zárt fajból jött a világra az a lény, aki a „Schiff András” nevet kapta az aktuális „kutyatenyésztőtől”. Bár Schiff a zsidó-kazár „kutyatenyészetből” származik, mégis ő emleget gúnyos-felháborodottan a készülő alkotmány kapcsán nacionalizmust, „kutyatenyészetet”. (Idéztem már más írásomban, miként határozza meg önmagát Schiff. Nem oly rég nyilatkozta: „Hovatartozásom egyértelmű, zsidó vagyok, aki véletlenül Magyarországon született.” Tehát nem magyar, hanem „véletlenül” hazánkban született zsidó. A „kutyatenyészet” – véletlenül – elkóborolt egyede…)
Ne értsen félre a kedves Olvasó: nem óhajtottam bántani Schiff Andrást, amikor azt írtam: „kutyatenyészetből” származik. Mindössze a saját szavait fordítottam ellene, ami ugye nem bűn. Mellesleg a világon egyetlen – a schiffi értelemben vett – „kutyatenyészet” létezik. Izrael. Tessék csak elolvasni a cionista terrorállam 1948. május 14-én elfogadott ún. Függetlenségi Nyilatkozatát. A szöveg elején azt olvassuk, hogy Izrael földje a zsidó nép bölcsője, itt formálódott spirituális, vallási és nemzeti identitása. Később az szerepel a szövegben, hogy a zsidó népnek is joga van arra, hogy önállóan alakítsa életét „a saját, szuverén államában”. Na már most csupán egy kérdés maradt: a cionista terrorállam miért nem „olvasztótégely”, ázsiaiak, szlávok, baltiak stb. „olvasztótégelye”? Zsidó nép van. Magyar nép viszont nincs? A fülledt szagú cionista „kutyatenyészet” miért kóser? Erről mikor készít kolumnás interjút Alex Rühle barátunk – Schiff Andrással? Vagy a – Schiff által annyira kedvelt – cionista Heller Ágnessel?
Tudjuk, a magyar ember segítőkész. Mutassuk hát ki baráti érzelmeinket a butaságokat közlő Süddeutsche Zeitung iránt. Küldjük el minél többen a készülő alkotmány preambulumának teljes szövegét (vagy a szöveg linkjét) a német lapnak (wir@sueddeutsche.de). Hadd keressék az ún. „holocausttal” mosott agyúak „az ezeréves magyar birodalmat”…
Falusy Márton – Hunhír.info
