Mert sok embernek van elege az állandó „holocaustozásból”. Idehaza, s határainkon kívül egyaránt. Hogy mi ennek az oka? A válasz egyértelmű és cáfolhatatlan: azoknak van elegük, akik a zsidóktól elzabrált vagyonra rátették a kezüket. Ez derül ki abból az interjúból, amely a stop.hu portálon olvasható. Az említett hírportál Szita Szabolcs „holokausztkutatóval” (ők írják így) készített interjút.
Szita a Budapesti Holokauszt Intézet igazgatója (eddig nem tudtam, hogy ilyen műintézmény is található honunkban – kutakodtam egy keveset, 2009 októberében alakult meg az említett intézet), s hetek óta azt rebesgetik, hogy ő lesz a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont új főnöke.
Szitának felteszik a kérdést: „A kilencvenes években úgy tűnt, a holokauszt ’slágertéma’, rengeteg film készült, sokat beszéltek róla. Mit tapasztal, hogyan állnak az emberek ma a holokauszthoz?”
Szita először arról regél, hogy az ő korosztályának nem tanították az iskolában a „holocaustot”, ahogy ő fogalmaz: „egy szó sem esett róla”. (Ez az állítás természetesen nem igaz). Aztán: „Abban az időben fel sem merült, hogy ki zsidó, ki nem zsidó, minket arra neveltek, hogy jó úttörők legyünk, a 12 pontot betartsuk.” (Ez sem igaz, nem mindenkit neveltek arra, hogy jó úttörő legyen – aki az akart lenni, az persze az lett, mint vélhetően Szita pajtás is.) Szita válaszának igazán érdekes részét a továbbiakban csonkítatlanul idézem:
„A kilencvenes évektől lett egy rácsodálkozás, kinyíltak a levéltárak, a téma megjelent filmekben, az interneten és egyéb fórumokon. Az, hogy ma kevesebbet foglalkoznak vele, vagy mondják egyesek, hogy sok volt már belőle – mert a kérdést nem kerülhetjük meg -, általában azoknál merül fel, akiknél kiderül, felelősség is van a háttérben. Felelősség alatt itt értem, hogy mikor elkezdték feltárni a vagyoni dolgokat, kiderült, egyes keresztények valamiképp megszerezték a zsidók tulajdonát, legyen szó vagyonról, állásról, ingatlanról, üzletről.”
Világos beszéd. Fénylően primitív beszéd. Nézzük csak, mit is állít Szita professzor (tényleg professzor, nem gúnyból írtam). Először is: a kilencvenes évektől „lett egy rácsodálkozás” – mondja a jeles férfiú. Ez a magyartalan mondat igazán pásszol egy virtigli „holokausztkutatóhoz”. De ne bíbelődjünk a nyelvvel, nézzük a lényeget. Szita pajtás szerint általában „azoknál merül fel” az az érzés, hogy elég volt már a „holocaustozásból”, akik sárosak. Sárosak, mert zsidó vagyonra tették rá a kezüket, zsidók által betöltött állást szereztek meg, zsidók üzletébe ültek be, zsidóktól elorzott ingatlant szereztek meg. S ezek a személyek ráadásul „keresztények”. Tehát ateisták (például hithű kommunisták) nincsenek a zsidó vagyon elrablói között. Íme Szita professzor pajtás árnyalt képe a történelemről…
Számoljunk csak: 66 évvel ezelőtt ért véget a második világháború. Akik akkor rátették a kezüket a zsidó vagyonra, többnyire 90. életévük közelében vannak (hacsak nem feltételezzük, hogy hittanóráról elkóborolt 6-7 éves „keresztény” gyerkőcök gyűjtögettek zsidóvagyont). Magyarán: akiknek ma elegük van az ún. „holocaustból”, mind-mind aggastyánok. Vagy már nem élnek, tehát haló poraikban van nagyon elegük, s ezt a túli világból megsúgták Szitának.
Tehát 66 évvel ezelőtt véget ért a háború, néhány évvel később pedig mindent államosítottak ebben az országban (házakat, lakásokat, üzleteket is) – az államosító hatalom csúcsán pedig köztudottan zsidók ültek. Miről beszél hát Szita Szabolcs? Miért emleget „egyes keresztényeket”?
Apró Antal például zsidó volt. Nem vallási – faji értelemben. Apró Antal – ki ne tudná – zsidó tulajdonos villájába költözött. Nem „egyes keresztények” által elrabolt tulajdonba: éppen ők, Apróék rabolták el az ingatlant jogos tulajdonosától. Ebben a villában lakik ma Gyurcsány Ferenc. Talán rá is gondolt Szita Szabolcs? De Gyurcsány – úgy tudom – vérbeli „holocaustos” ember: neki nincs elege, ellenkezőleg, még többet akar belőle. Miről fecseg hát Szita?
Hosszú évek óta ezt hallgatjuk: „keresztények” szerezték meg a „zsidó” vagyont. S ezért persze ma is reggeltől-estig röstelkednünk kell. Legyen minél izmosabb bűntudatunk, attól szépül a magyar. S most ezt az ósdi marhaságot egy jeles „holokausztkutató” professzor szájából halljuk újra. Úgy hírlik, Orbánék tényleg Szita Szabolcsot favorizálják, ezt a pajtást szeretnék látni a Páva utcai holo-emlékközpont élén. Javaslom, készítsenek új – lehetőleg multimédiás – kiállítást arról, hogyan tették rá a kezüket a „keresztények” az elrabolt „zsidó” vagyonra, s fővesztés terhe mellett tegyék kötelezővé minden iskolásnak a kiállítás megtekintését, utána pedig tartsanak közös bűnbánatot. Egy füst alatt új törvényt is kellene alkotni: aki azt állítja, hogy ebben az országban „keresztény” vagyont raboltak el egyes „zsidók” (Rákosi pajtás és csapata) – nos az ilyen megátalkodottat kényszermunkára kell ítélni. Ott van a szép emlékű recski tábor, csak be kell üzemelni…
Hunhír.info
