1979. április 10-én született Washington állam fővárosában, Olympiában. 2003. tavaszán a Nemzetközi Szolidaritási Mozgalom aktivistájaként Gázába utazott, hogy segítse a palesztinok küzdelmét a megszállók ellen. Nyolc évvel ezelőtt, 2003. március 16-án halt meg Rafahban. A cionista terrorállam egyik katonája ölte meg.
Rachel Corrie az erőszakmentes ellenállás híve volt. Amerikai polgárként úgy vélte, ő is felelős a palesztinok elnyomásáért, hiszen a cionista terrorállamnak szállított amerikai gyártmányú hadászati felszerelésekkel ölik Palesztina őslakosságát. Rachel Corrie tehát úgy gondolta, amerikai polgárként kötelessége megvédeni az üldözött palesztinokat.
2003-ban Gázába utazott, s személyesen győződött meg arról, milyen az élet a világ legnagyobb koncentrációs táborában. Beszámolt például arról, hogyan terelik el a vizet izraeli települések felé – megfosztva a víztől a palesztin lakosságot -, s azt is leírta egyik hazaküldött üzenetében, hogy Gázában a halál a „természetesebb” az életnél.
Rachel Corrie nem harcolni ment: mint írtam előbb, az erőszakmentes ellenállás híve volt. Bízott abban, hogy amerikai állampolgárként nagyobb biztonságban van, mint egy átlagos palesztin. Köztudott, hogy a palesztinokat nyugodtan lehet irtani, ez ellen a vezető politikusok nem emelik fel a szavukat, hiszen a nagyhatalmak politikusai mind-mind a cionista terror támogatói. Corrie mindezt tudta, ugyanakkor azt hitte: ha vele történne valami, abból diplomáciai botrány lenne. Tévedett. Miután őt is megölték, saját hazájának vezetői úgy tettek, mintha semmi sem történt volna.
Nyolc évvel ezelőtt, 2003. március 16-án egy rafahi, palesztin orvos házát akarta megvédeni. Köztudott, hogy megtorlásként a cionista terrorállam előszeretettel rombolja le a palesztinok épületeit. Most is erről volt szó, Rachel Corrie azonban igyekezett szembeszállni a „Caterpillar D9”-es katonai buldózerrel. Előbb felmászott a gépre, beszélt a vezetővel, majd néhány méterrel a gép előtt leült a ház felé vezető úton. Naiv volt. A buldózer megindult, s átgázolt rajta. Mintha a vezető nem látta volna, hogy az úton ül valaki…
Rachel Corrie – a felvételek is bizonyítják – narancssárga mellényt viselt. Apropó, narancssárga. Néhány héttel ezelőtt a cionista terrorállamban járt Hende Csaba narancssárga honvédelmi miniszter. Tudják, ő a hazai „közélet” egyik szépreményű alakja: volt már igazságügyi államtitkár, az egykori „polgári körök” úgynevezett „koordinátora”, jelenleg pedig éppen hadügyérkedik. Igazi reneszánsz ember, mindenhez ért, ha így folytatja, lehet belőle még mazsihisz-elnök is. Na ez a Hende-hólyag azt nyilatkozta a cionista terrorállamban, hogy kormánya minden antiszemita megnyilvánulás ellen fellép, majd patetikusan ezzel koronázta meg cionszagú hülyeségeit: „Ebben az ügyben nem ismerünk alkut: a zsidó közösség számíthat ránk.” Tehát a zsidó közösség számíthat Hendéékre. Ha tehát ők ölnek nem-zsidókat, akkor is számíthatnak Hendéékre. Bravó. Mint tudjuk, a cionisták szerint antiszemita az, aki például támadja Izraelt, kétségbe vonja annak demokratikus jellegét. Akkor én is antiszemita vagyok. Ebből következően nekem nem miniszterem a Hende-hólyag, hiszen ő az általam rühellt cionistáknak, s az általam mélységesen gyűlölt cionista terrorállamnak tett hűségesküt. Én sem ismerek alkut, tehát mélységesen megvetem ezt a Hendét. Hogy miért tett hűségesküt Hende? Két eset lehetséges: vagy tájékozatlan, tehát sötét, mint az agyagos föld, vagy pedig gazember. Lehetséges, hogy reneszánsz emberünk egyszerűen tájékozatlan, műveletlen? Lehetséges, hogy tényleg nem tudja, mit művel több mint hat évtizede a cionista terrorállam? Olykor elképzelem, hogy egy magyar Rachel Corrie utazik Gázába, s őt is megölik a cionista terroristák. Majd néhány nap múlva megszólal a Hende-hólyag, s közli, hogy „a zsidó közösség számíthat ránk”…
Na de Hendétől búcsúzzunk el, túl sok szót fecséreltem erre a jelentéktelen (s amúgy meglehetősen csúf) alakra. Sokat elmond világunkról az a tény, hogy Rachel Corrie halálát egy amerikai gyártmányú buldózer okozta. S ezt a segélyként kapott buldózert egy cionista terrorista vezette. Megszállt palesztin területen. A brutális gyilkosság természetesen nem került a lapok címoldalára. Rachel Corrie hazájának az elnöke sem emelte fel a szavát. Csönd volt, mert ha cionista gyilkol, arról beszélni tilos. Itthon is. Képzeljük el, ha Budapesten, egy „antifasiszta” tüntetésen – például az Élet menete nevet viselő cirkuszi produkció alkalmával – egy buldózer áthajtana Zoltai-Zucker Gerzson-Gusztávon! Micsoda botrány lenne belőle! Másnap a New York Times és az összes cionista söpredék-lap címoldalon hozná a történetet!
Nyolc év telt el Rachel Corrie halála óta, s gyilkosa még mindig szabadon mászkál. Egy évvel ezelőtt Rachel szülei Izraelben pert indítottak a terrorállam, a „védelmi minisztériumnak” nevezett terrorista gyülekezet ellen. A gyilkosságért ugyanis felelnie kell valakinek. Ráadásul ez a bűncselekmény nem évül el. A sok-sok palesztin halálához hasonlóan Rachel Corrie halála is – háborús (tehát emberiség elleni) bűncselekmény. Még akkor is, ha ezt – metélt elvbarátaihoz hasonlóan – a hithű cionista Hende-hólyag sem akarja tudomásul venni.
Falusy Márton – Hunhír.info
