Megkerülhetetlen jelenség idehaza a nemzeti rock nevű gyűjtőfogalomba sorolt zenekarok térhódítása, főleg, hogy ezek az együttesek számottevő médiatámogatás nélkül érték el mindezt. Most a nemzeti rock ott tart, hogy egy parlamenti párt már kulturális szabadságharcot hirdet az érdekükben. De honnét jött és hogyan jutott idáig a színtér? És egyáltalán, mettől meddig nemzeti a nemzeti rock?

“Ha a Kárpátia közönségét is beszámítom, akkor biztosan lehet ma Magyarországon egymillió ember” – becsülte meg a nemzeti rock közönségét a Dübörög a nemzeti rock című dokumentumfilmben G. Kirkovits István, aki egy évtizede a Pannon Rádióban a Rockszerda című műsorával tevékeny részt vállalt a színtér megalapításában, sőt, maga a nemzeti rock kifejezés is állítólag tőle ered. És ugyan az egymilliós közönség nemcsak Kriza Bori dokumentumfilmje készítése idején (mi itt írtunk róla annak idején), vagyis 2006-2007 környékén tűnhetett túlzásnak, hanem talán most is, az mindenképpen tény, hogy a nemzeti rockhoz sorolt zenekarok koncertjei komoly tömegeket mozgatnak országszerte, és régóta nem lehet már elszigetelt jelenségnek tartani. Bár a lemezeladások már jó ideje nem számottevőek idehaza, azért jelzésértéke volt annak, amikor 2009-ben előbb a Kárpátia, majd a Hungarica zenekar aktuális lemeze is vezetni tudta a MAHASZ lemezeladási listáját, míg az Ismerős Arcoké és egy évvel később a Romantikus Erőszaké is egyaránt a második helyig jutott.

“Azok közül az előadók közül, akiknek koncerteket szervezünk, a most nagyon népszerű X-Faktoros koncertek, illetve a Tankcsapda mellett a Kárpátia is egyértelműen ott van a legkeresettebb három között” – mondta kérdésünkre Pallai Zsolt, a Pallai Produkció nevű koncertszervező iroda vezetője, aki a rockműfaj széles skáláján belül számos zenekarnak szervez fellépéseket országszerte. “Ez egyébként megfejthetetlen egy zenekar esetében, hogy mitől lesz hirtelen népszerű: rengeteget beszéltem erről az Eddától a Bikiniig sok mindenkivel, de egyikünk se tudta rá a választ. Az biztos, hogy a Kárpátia zenekar nagyon sokat dolgozik, ebben az évben meg fog jelenni két lemeze is, és rengeteget koncertezik. Az együttes kis művelődési házaktól nagy sportcsarnokokig mindenféle helyszínen fellép, és tényleg küldetésnek veszi, amit csinál” – tette hozzá Pallai Zsolt. “A többi nemzeti rockzenekar esetében nem tapasztaltam kiugró nézőszámot, örömteli viszont az Ismerős Arcok budapesti koncertje, sokan voltak rájuk kíváncsiak” – mondta a többi együttesről a koncertszervező, utalva az Ismerős Arcok tavaly novemberi, Petőfi Csarnokbeli fellépésére. És ha a YouTube-on legtöbbet nézett, magyar nyelvű zenés videók között nem is találtunk nemzeti rockot, azért ott is több, a műfajhoz sorolható, milliós nézettségű videót láthatunk. Most pedig ott tartunk, hogy az irányzathoz kezdettől fogva több szállal is kapcsolódó Jobbik “kulturális szabadságharcot” hirdetett meg azért, hogy “a nemzeti érzelmű zenekarok” is bekerüljenek a közszolgálati médiába. De honnét is ered a nemzeti rock, és mik voltak a sztori legfontosabb állomásai?
Történeti áttekintés

“Magyarországon a nemzeti érzelmű zenék először a nyolcvanas évek elején-közepén tűntek fel: a skinhead együttesek voltak az egyetlenek, akik az akkori földalatti újhullámos bandák mindegyikére jellemző rendszerbírálat mellett nyíltan felvállalták a hazafias gondolatokat” – mondta a Quartnak a műfaj eredetéről Sziva Balázs, a Romantikus Erőszak és a Hungarica zenekarok énekese. “Az Egészséges Fejbőrnek ’87-ben volt már egy Turulmadár című száma, ahogy az Oi-Kornak pedig egy Árpád Népe című, de ez utóbbi együttes logójában már akkor ott volt például a kettőskereszt, mindez egy olyan korban, amikor javában hazánkban állomásozott a szovjet hadsereg. Ekkoriban egy nagyjából ezerfős skinhead szubkultúra alakult ki, amely ’89-90 környékén, a szabadabb légkörben fellendülésnek indult. Akkortájt jelentek meg az első magánkézben lévő hangstúdiók, ahol már viszonylag jó minőségben és elérhető áron fel lehetett venni az addig csak koncerteken rögzített és agyonmásolt kazettákon terjedő dalokat, így többen megismerhették ezeket az együtteseket, és az utánuk jövő bandákat (Ballagó Idő, Akcióegység, Magozott Cseresznye stb.), de ettől még az egész színtér megmaradt egy tágabb szubkultúrán belül” – folytatta Sziva Balázs.

“Szélesebb közönséghez csak 2001-2002 környékén jutottak el ezek a zenék, amikor indult a Rockszerda című műsor a Pannon Rádióban, ahol 90 százalékban csak hazafias zenekarokat játszottak. Ennek nagyobb befolyása volt, mint addig bárminek, hiszen korábban nem volt ilyen műsor semmilyen rádióban sem. Ekkoriban tiltotta be az akkori főpolgármester, Demszky Gábor a Fehér Karácsony elnevezésű rendezvényt a Petőfi Csarnokban, ahol nemzeti zenekarok léptek volna fel. Tulajdonképpen ennek a betiltott eseménynek a pótlásaként szerveződött 2002 nyarán Örvényesen egy koncert. Én ezt tekintem választóvonalnak, képletesen itt lépett ki a szubkulturális keretek közül ez a zenei stílus. Már távolról sem csak kopaszok voltak jelen a közönség soraiban, hanem ötéves kisgyerekektől hatvanéves öregedő rockerekig mindenféle ember képviseltette magát. Ugyanebben az évben rendezték meg az első Magyar Szigetet is, és egyre nagyobb közönség csodálkozott rá a már évek óta meglevő zenekarokra” – mondta Sziva, aki utalt arra is, hogy aktivizáló hatása is volt a növekvő színtérnek: “2004 táján volt egy zenekaralapítási hullám (Kárpátia, Ismerős Arcok), amikor olyan zenészek, akik korábban más műfajokban tevékenykedtek, a színtér sikerét látva átnyergeltek erre a műfajra.”

“2006 után aztán (ebben az évben voltak az őszi tüntetések meg a tévészékház ostroma) még több nemzeti zenét játszó csapat tűnt fel és nagyjából ekkorra tehető, hogy a régi metalos múlttal rendelkező zenekarok (Ossian, Kalapács, Moby Dick) is nyíltan fel merték vállalni a hazafias kötődést” – ismertette az utóbbi évek fejleményeit Sziva Balázs. “Nekik már korábban is volt egy-két olyan számuk, vagy megnyilvánulásuk, amelyekbe, ha valaki akarta, bele lehetett hallani ezt, de nyíltan azelőtt nem politizáltak.” Az énekes szerint a magyar rockon belül is megvoltak a műfaj korai előfutárai: “Például a P. Mobil, az István, a király rockoperát évekkel megelőző, és a kádári kultúrpolitika által sovinisztának bélyegzett, Honfoglalás című rock szvitjét például ma már simán nemzeti rocknak neveznék, akárcsak a Beatrice Vidám magyarok című ’92-es albumát, amivel Nagy Feró gyakorlatilag megelőzte a korát. Manapság nem érzem, hogy a korábbiaknál jelentősebben növekedne az ezt a műfajt választó zenekarok tábora” – fejezte be a nemzeti rock történeti előzményeit a Romantikus Erőszak és a Hungarica frontembere.
A terjesztő szemszögéből

Az említett két zenekar lemezeit a Hadak Útja adja ki, vagyis egy önálló névvel, arculattal rendelkező kiadói részleg, a terjesztést viszont a hazai metálszíntér teljes egészét átfogó Hammer Music végzi. “A Hammer Musichoz igen sokféle zenét és gondolatvilágot képviselő együttes tartozik, négy részleget működtetünk a különböző műfajú előadóknak” – mondta a Quartnak Hartmann Kristóf a Hammer Music részéről. Szerinte gyakran elég zavaros a meghatározása annak, hogy honnét nemzeti rock valami, vagy honnét nem. “A nemzeti rocknak sokféle árnyalata van, számos alkalommal oda sorolnak olyan zenekarokat is, amelyeknek semmi közük az irányzathoz. Például egyszer a Népszabadság még a Depresszió együttest is ide sorolta, csak mert volt egy száma A mi forradalmunk címmel, melynek semmilyen politikai áthallása nem volt, csak pont 2006 őszén, a zavargások idején jelent meg, noha korábban készült” – mondott példát Hartmann Kristóf.

Szerinte vannak olyan zenekarok, melyek előszeretettel használnak magyar népzenei motívumokat, de indíttatásuk nem kötődik konkrét politikai irányzatokhoz: “Ilyen a Dalriada, amely inkább folk-metalt játszik, és amelynek az új lemeze már egy nemzetközi kiadónál jelenik meg. A nemzetközileg is jelentős pagan-folk hullám hatott az olyan együttesekre, mint a Kerecsensólyom vagy a Virrasztók, ők is magyar népzene és metal keverékét játsszák” – sorolt további zenekarokat Hartmann, melyeket tévesen tesznek a nemzeti rockhoz. “Gyakori a közönségbeli átfedés, hiszen néha közösen lépnek fel amúgy nem egy stílushoz tartozó zenekarok”. Hartmann Kristóf szerint emiatt is sorolnak a nemzeti rockhoz olyan régi metalzenekarokat, mint a már említett Ossian vagy a Moby Dick, “melyeknek vannak is magyar indíttatású, hazafias töltésű dalaik”.

“A célirányosan nemzeti rockot játszó zenekarok közül ott van a már említett Romantikus Erőszak és a Hungarica: előbbi a radikális nemzeti rock egyik leghitelesebb bandája másfél évtizedes múlttal, a Hungarica pedig cizelláltabb, mondhatni akár rádióbarátabb verziója, amolyan ‘nemzeti AOR’, bár a rádiók ezt sem játsszák” – beszél a saját kiadója által terjesztett zenekarokról Hartmann, akinek azonban a pályatársakról megvan a véleménye: “A Kárpátia-vonalat személy szerint a szocialista kormányok elleni nemzeti elégedetlenség vámszedőjének tartom, jól emlékszem, amikor a zenekar fő dalszerzője, egy korábbi formációval még káromkodós punkszerű, cseppet sem nemzeti jellegű gondolatokkal nyomult. Velük, illetve a szélsőséges, NS-bandákkal [ti. nemzetiszocialista] nem foglalkozunk” – mondta Hartmann Kristóf.

“A Hungarica akkor lépte át az ingerküszöböt, amikor 2009 végén vezette a MAHASZ-listát” – folytatta Hartmann. “Ez több összetevőknek volt egyszerre köszönhető: gyakorlatilag elenyészőek már idehaza a lemezeladások, az pedig nemcsak a nemzeti rock, hanem úgy általában a rock- és metalműfaj rajongóira igaz, hogy többre tartják a kiadványokat az átlagos vásárlónál; a megjelenés környékén több kiadványunk is szép eredményeket ér el. Kétségtelenül jellemző az ideológiai vásárlás is, ezeknél az együtteseknél még esemény a lemezmegjelenés, amit komoly kampány, rendesen felépített promóció előz meg, legalábbis a lehetőségeinkhez képest. A magyar piachoz képest mérhető eredményt produkáltak az ő kiadványaik, de aranylemez egyik sem lett” – mondta a Quartnak a Hammer Music részéről Hartmann Kristóf.
Politika és nemzeti rock

A két fenti zenekarral kapcsolatban tény az is, hogy rendszeresen fellépnek a Jobbik rendezvényein, Sziva Balázs tavaly decemberben pedig Lenhardt Balázzsal, a Jobbik képviselőjével tartott közös sajtótájékoztatót, melyen a már említett kulturális szabadságharcot hirdették meg. Tavaly május elsején egyébként Sziva Balázs két zenekara mellett fellépett a Jobbik majálisán a rapper FankaDeli, a Kormorán, a Szkítia és az Ismerős Arcok is (mely egyébként játszott Fidesz-rendezvényeken is, és emiatt a zenekart bírálták is a Jobbik szimpatizánsai – az együttes válaszul elutasította a feltételezést, hogy bármelyik párthoz is kötődne). Ettől függetlenül természetesen nem lehet egyenlőségjelet tenni a nemzeti rock és a Jobbik közé, noha utóbbi kétségtelenül szívén viseli az irányzat sorsát, a pártrendezvényeken szinte kizárólag ezek a zenekarok dalai dübörögnek a hangszórókból. Ahogy azonban a nemzeti rock is elég különböző stílusokban játszó zenekarok gyűjtőfogalma lett, ugyanúgy nem ugyanazokról a témákról énekelnek.

Más rétegnek szólnak a Kárpátia egyszerű kérdésekre még egyszerűbb válaszokat adó rockdalai és feldolgozásai, másnak a skinhead kötődését nem tagadó Romantikus Erőszak lelátói erőszakot dicsőítő focihuligán himnuszai, és megint másnak az Ismerős Arcok nemzetegyesítő, pátosszal teli balladái. Végképp más, az előbbieknél kisebb csoportot szólítanak meg a nyíltan nemzetiszocialista (NS) zenekarok, melyekről egyébként is gyakran meg szokás kérdőjelezni, hogy a nemzeti rock részei-e. Sőt, ha már itt tartunk, az egyébként széles körben az irányzathoz sorolt Ismerős Arcok zenekart kifejezetten zavarja a nemzeti rock címke.
Csak egy gondolkodó zenekar

“Nem érzem szükségét annak, hogy a zenekarunkat a nemzeti rock kategóriába sorolják” – mondta a Quartnak Nyerges Attila, az Ismerős Arcok énekes-szövegírója. “Mi elég sok mindenről éneklünk, családról, tisztességről és néha igen, hazaszeretetről vagy hasonlóan ‘nemzeti’ témákról is. Utóbbi miatt nem hiszem, hogy elnézést kellene kérnünk, szerintem gondolkodó emberként kutya kötelességünk olyan témákról is dalokat írni, amiket fontosnak érzünk, és amikről van véleményünk. A nemzeti rock kategóriával leginkább az a problémám, hogy ez egy pejoratív jelző lett, ami miatt sokszor ütköztünk falakba, gyakorlatilag a zenekar története is ezekről szólt, bár talán az utóbbi időben már kevésbé. Az azonban fontos, hogy mi nem válogatjuk meg a közönségünket jobboldaliság vagy baloldaliság szerint, 15 millió magyarnak éneklünk, politikai beállítottságtól függetlenül.”

Nyerges Attila szerint ez a címke inkább árt, mint segít a zenekarnak: “Sok problémánk volt a nemzeti rock-bélyeg miatt: közönségben ugyan sosem volt hiány, éppen ezért már három évvel ezelőtt is szerettünk volna fellépni a Petőfi Csarnokban, ám – ha nem is nyíltan emiatt, de – nem engedték. Így kerültünk helyette a Fővárosi Nagycirkuszba, amit egyébként egyáltalán nem bánok, mert nagyon jó hangulatú koncert volt az is. Hasonló ügyekbe számtalanszor belefutottunk: sosem mondták azt kerek perec, hogy nem játszhatunk, hanem irreálisan magas terembért szabtak, vagy más, hasonló eszközökkel próbálták ellehetetleníteni a zenekart. Időközben azonban olyan ismertségre tettünk szert, hogy most már több helyen is belátták, hogy ők is jól járnak azzal anyagilag, ha nem mondanak nemet nekünk. Ráadásul annak ellenére kerültünk bele ebbe a skatulyába, hogy soha egy sort nem tudtak kiemelni az én szövegeimből, ami alátámasztotta volna, hogy az Ismerős Arcok mondjuk kirekesztő zenekar lenne. Mi csak egy gondolkodó zenekar vagyunk, és úgy látszik, sokaknak már ez is túl veszélyes.”

Az Ismerős Arcok egyébként két másodvonalbeli rhythm & blues zenekar, az Udvari Bolondok és a $texas tagjaiból alakult tizenegy éve: “Én az utóbbiban játszottam hét évig, rengeteget játszottunk, akkor még létezett a klubélet Magyarországon, amit nagyon élveztünk” – mesélte a Quartnak Nyerges Attila. “Az Ismerős Arcok egy korai tagcserét leszámítva változatlan felállásban működik, kezdetben ugyanazt a rhythm & bluest játszottuk, de aztán kaptunk egy székelyföldi meghívást, ami egybeesett azzal, hogy elkezdtem Wass Albertet olvasni, mindez pedig párosult a 2002-es választások előtti közhangulattal, ráadásul mi is úgy éreztük, hogy idősebbek lettünk és elég volt abból, hogy félrészeg közönségnek húzzuk a talpalávalót minden hétvégén. Szerettünk volna valami maradandót alkotni inkább, és ennek az eredménye volt az Egy a hazánk című első lemezünk, melyet Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet! című könyve ihletett. Innentől éreztük úgy, hogy a fogaskerekek a helyükre ugrottak, lett értelme a zenekarnak és az életünknek.”

Ugyancsak idősebb zenészek alkotják a Kárpátiát, amely rendhagyó módon kapott először nagyobb nyilvánosságot: 2007 tavaszán ismeretlen tettesek feltörték Kádár János síremlékét és elrabolták onnét a koponyáját, az együttes Neveket akarok hallani című számából festettek fel idézeteket a Munkásmozgalmi Pantheonra. A nemzeti rock zászlóshajójának számító zenekar is leginkább az internet segítségével vált mára az egyik legkeresettebb magyar koncertzenekarrá, és ahogy az interjút ritkán adó frontember, Petrás János nyilatkozott tavaly a VasiHazafi nevű portálnak: “A jobboldali média is elhallgat minket, tehát mondhatom, hogy kétfelé hugyozunk széllel szemben” – mondta.
Nemzeti rock a rádióban?

Tény, hogy sem a Kárpátiát, sem a nemzeti rock többi zenekarát nem lehet hallani a rádióban, amin az együttesek látható népszerűsége sem változtatott. “Az, hogy a Hungarica lemeze vezette a MAHASZ-listát, lényegében nem változtatott a zenekar helyzetén, ugyanúgy nem kerülnek be a dalaink a rádiókba vagy a videoklipjeink a tévékbe, mint azelőtt” – mondta erről Sziva Balázs. Hartmann Kristóf szerint azonban ennek nem pusztán politikai okai vannak: “Az, hogy nem játsszák a rádiók a nemzeti rock zenekarok számait, az nem feltétlenül csak az ideológia miatt van, mert a nagyobb magyar rádiók általában nem játszanak kemény rockot vagy metalt, sőt, egyszerűen semmit, amiben torzított gitár hallható. De biztos a szövegek tartalma is eltér attól, amit a kereskedelmi rádiók játszani szeretnek” – mondta Hartmann Kristóf. Ezzel egyetért Sziva Balázs is, de ő mást is hiányol: “Egyáltalán magyar zenét is keveset sugároznak. Szerintem mindenfajta stílusnak a maga súlyának megfelelően kellene jelen lennie a közszolgálati rádióban, márpedig az elmúlt években a lemezeladási statisztikákból és a koncerteken látható érdeklődésből is látszik, hogy a nemzeti rock népszerű stílus. Ennek nyoma kéne lennie egy olyan rádióban, amit az adófizetők pénzéből tartanak fenn. Ami pedig a kereskedelmi adókat illeti, tulajdonképpen a kereskedelmi szempontok is azt diktálnák, hogy többen hallgatnák őket, ha egy sokak által kedvelt műfajhoz tartozó zenéket is játszanának” – mondta a Quartnak a Romantikus Erőszak és a Hungarica frontembere. (Itt jegyeznénk meg, hogy az új médiatörvény értelmében a rádiókban a zenei művek közzétételére szánt műsoridő 35 százalékát magyar zenei művek bemutatására kell fordítani.)

Sziva Balázzsal szemben Nyerges Attilának legalább már volt némi sikerélménye: “Bár mi is megfutottuk a szokásos köröket, beküldtük a lemezeinket a kereskedelmi rádiókba is, ahol nagyon ritkán, alig hallgatott műsorsávban lement egy-egy dalunk, de nem jellemző, hogy játszanák ezeket, pedig bőven lehet találni a dalaink között hétköznapi témájú szövegeket, ráadásul nem lehet azzal vádolni bennünket, hogy ne játszanánk rádióbarát zenét. Csak azt nem értem, hogy a nagy rádiók miért veszik semmibe egy, a PeCsát megtöltő zenekar közönségét. Hogy-hogy nem érdeke egy rádiónak, hogy egy népszerű zenekar dalait játssza?” – tette fel a költői kérdést az Ismerős Arcok frontembere. Nos, az MR2-Petőfi Rádió intendánsa, Koltay Gergely a Magyar Hírlapnak már elárulta, hogy szeretne egyes nemzeti rock együtteseknek is megszólalási lehetőséget adni; viszont ami a kereskedelmi rádiókat illeti, erről egy, a nemzeti rocknál lényegesen kevésbé megosztó stílushoz tartozó zenész mondta azt nemrég, hogy a kereskedelmi rádióknak eleve nem érdekük, hogy nagyobb érzelmi reakciókat kiváltó zenéket játsszanak.

Arra a felvetésre, hogy nincs-e közösségformáló hatása annak a helyzetnek, hogy a nemzeti rock egy a mainstreamtől jelentősen eltérő műfaj, és hogy éppen ezért nem sülne-e el fordítva, ha mondjuk egy Phil Collins- és egy Republic-szám között adna le a rádió egy Hungarica-dalt, Sziva Balázs határozott nemmel felelt: “Nem gondolom, hogy a nemzeti rock közönsége valamiféle visszamaradott titokzatos közösség, ahol csak az hiteles, aki bezárkózik az elefántcsonttoronyba. Jó példa a Pannon Rádió esete, amelynek köszönhetően sok emberhez eljutott a műfaj, és biztos, hogy vannak még emberek, akiknek éppúgy tetszenének ezek a bandák, csak még nem hallották őket sohasem. A Romantikus Erőszakkal az első demófelvételeink egy 12 sávos magnóval készültek, a mai lehetőségekhez képest kőkori technikával. Talán nem kellett volna továbblépnünk? Más európai országokban is van rá példa egyébként, hogy hazafias számokat játszó együttesek megjelennek a médiában, mondhatnám például a skandináv államokat, vagy akár Horvátországot, ahol ezek a zenekarok ugyanúgy szerepelnek a slágerlistán, mint a többi, más stílusban játszó együttes.”

Azzal vélhetően a kopasz, nyakig kitetovált Sziva Balázs is tisztában van, hogy már a megjelenése is finoman szólva megosztó lehet, ami fokozottan igaz a dalaik által hordozott üzenetekre. Nem feltétlenül kell megátalkodott 168 Óra-olvasónak lenni ahhoz, hogy az embert legalábbis kellemetlen érzésekkel töltsön el mondjuk egy fegyverbe hívó Romantikus Erőszak-dal. “Előfordulhat, hogy olyanok is hallgatják a zenénket, akik egyébként ideológiailag nem száz százalékig azonosulnak a szövegeink mondanivalójával” – válaszolta Sziva Balázs arra a kérdésre, hogy vannak-e olyan rajongói a zenekarainak, akiket az ideológia amúgy hidegen hagy. “A közönség nem feltétlenül van tekintettel a műfaji határokra, én különösen a tizenéveseknél látok ilyen tendenciákat. Sokaknak bejön például, ahogy a Romantikus Erőszakban az oi/streetpunkos muzsikát Kárpát-medencei népzenei elemekkel gazdagítjuk. Az azonban túlzás, hogy olyanok is hallgatnak bennünket, akik egyáltalán nem értenének egyet velünk, maximum arról beszélhetünk, hogy vannak politikai nézeteik szerint semleges hallgatóink is.”

Hartmann Kristóf a Hammer Recordsnál szintén úgy látja, hogy “a közönség fejében jóval kevésbé léteznek azok a műfaji határok, melyeket a sajtó, vagy néha maguk a zenekarok sugallnak” – mondta erről. “A lemezrendeléseknél néha meglepő kombinációkkal találkozunk: például Hungaricát és Blind Myselfet, vagy Romantikus Erőszakot és Subscribe-ot kér ugyanaz a megrendelő.”

Hunhír.info – quart.hu

Hunhír.info