Előző héten, kedden jelent meg a Magyar Hírlapban Bayer Zsolt nagy vihart kavart írása (Ugyanaz a bűz = MH, 2011. január 4.). A Zöld Baloldal nevű politikai képződmény ügyvezető elnöke már másnap a médiahatósághoz fordult, s kérte az ötös számú párttagkönyv birtokosának elmarasztalását. Ugyanezen a napon megszólalt a Mazsihisz elnöke is, a Klubrádióban elhangzott szavait azonban nem – illetve csak szőrmentén – ismertette a média.
Idézzük fel Bayer inkriminált cikkének első bekezdését:
„Magyarországból ’bűz árad’ – írja valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen, meg Cohn-Bendit meg Schiff. A Népszava pedig a nagy kalapácsos ember vörös figurájával jelentkezik, és sajtószabadságot követel. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy ez valami újdonság, s hogy ilyen hadjárat még nem volt. Botorság. Nincs új a nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben…”
Ebből a néhány sorból lett a nagy botrány. Mert Bayer szerint nem sikerült beásni nyakig a földbe Cohen, Cohn-Bendit, Schiff és meg nem nevezett társaik „szellemi” elődeit az orgoványi erdőben. Ahol – mint tanultuk egykoron – 1919 őszén mintegy hatvan embert végeztek ki Héjjas Iván emberei.
Az idézett bekezdés után Bayer Zsolt arról írt, hogy az 1919-es kommün külföldre menekült „politikus”-bűnözői hogyan gyalázták Magyarországot. Igen, a vörösterror utáni számonkérést, a különítményesek tetteit a külhoni sajtó sűrűn emlegette – miközben a kiváltó okról, Szamuley-Sámuel Tibor, Korvin-Klein Ottó és társaik mészárlásairól az akkori európai sajtó mélyen hallgatott. „Nincs új a nap alatt” – írja Bayer, s ebben igaza van. Mert mit látunk a külföldi lapokban?
Mai hír, hogy az egyik német lapban Dalos György, a másikban pedig Konrád György ostorozza saját hazáját. Hogy mi a közös a két Györgyben? Mindketten köztudottan zsidók (ezt saját írásaikból tudhatjuk), s mindketten marxista eszméket vallottak egykoron. Dalos György (aki a hatvanas évek Moszkvájában végezte tanulmányait) ráadásul még a maoizmusba is beleszerelmesedett, mielőtt liberálissá és elismerten jelentéktelen német íróvá vedlett volna (idehaza megjelenő munkáit ugyanis németből szokták magyarra fordítani). A két Györgyben az is közös, hogy csak akkor látják veszélyben Magyarországot, amikor éppen nem baloldali kormány van hatalmon. Érdekes, egyik György sem háborgott, amikor 2006. október 23-án Gyurcsány Ferenc ávósai tartottak bemutatót az emberi jogok bizonyára EU-konform „kezeléséről”. Sőt – Konrád később még szónokolt is a Gyurcsány által életre hívott Charta rendezvényén. Hát ilyenek ezek – zavaros múltjukat csak még zavarosabb jelenük múlja felül. Nincs semmi erkölcsi alapjuk arra, hogy az ún. magyar demokrácia „védelmében” óbégassanak itthon és külföldön.
De térjünk vissza Bayer cikkéhez, illetve annak visszhangjához. Az orgoványi erdőben történt nyakig beásás részleges elmaradása miatt sajnálkozó Bayert följelentette a Zöld Baloldal ügyvezető elnöke, Kalmár Szilárd, aki a Népszabadságnak ezt mondta: „Ha a médiatörvény célja valóban az, hogy az uszító és sértő hangokat visszafogja a sajtóban, akkor feltételezhető, hogy Bayer Zsolt lesz az egyik első újságíró, akit a médiahatóság elmarasztal. Ha nem, akkor bebizonyosodik, hogy a törvény célja valami egészen más.” Először nézzük meg, kikből áll ez a Zöld Baloldal…
A Zöld Baloldal elnöke Tamás Gáspár Miklós. Őt nem kell bemutatni. Ügyvezető elnök az előbb említett Kalmár Szilárd, aki tavaly márciusban lépett ki az MSZP-ből „annak nyilvánvaló polgári párttá válása miatt” (idézet a zöldikék honlapjáról). A pártnak négy alelnöke van. Egyikük Galba-Deák Ádám – tavaly ő is kilépett a polgári útra tévedt MSZP-ből, s „belépett a Zöld Baloldalba”. Egyébként ez a Galba-Deák a Demokratikus Hálózat nevű szélsőbalos szervezet egykori elnökeként a rendőrgyilkos Ságvári Endréért rajongott, s arról is nevezetes, hogy 2009-ben megrágalmazta a Szima Judit vezette TMRSZ-t. Hogy Szimáék följelentése nyomán mi történt ezzel a zöld baloldalival, azt sajnos nem tudom. Végezetül még egy név: a Zöld Baloldal alelnöke az egykori thürmerista-kommunista, Vajnai Attila is. Mi tagadás, jó kis csoportozat.
Hogy Bayer „orgoványozása” megér-e egy följelentést, ezzel nem foglalkozom. Nem érdekel. Van viszont egy apróság, amin érdemes elmerengeni.
A Magyar Hírlap jelenlegi főszerkesztője – Stefka István doktor – 2006-ban még a Magyar Nemzet főmunkatársa volt. A jelzett év szeptemberében a jelzett lapban ezt írta Stefka doktor:
„A vörös-, majd az azt követő fehérterror vérgőzös időszaka nem tartozik a magyar történelem dicsőséges lapjaihoz. Kun Béla bolsevikjainak, a Szamuely Tibor és Cserny József által irányított Lenin-fiúknak országszerte sok száz ártatlan civil esett áldozatul, de a mindezt megtorlók, Prónay Pál, Héjjas Iván és Francia Kiss Mihály által vezetett különítményesek sem válogattak az eszközökben.”
A fenti idézet fényében különös, hogy Stefka doktor lapjában Bayer írása megjelenhetett. 2006-ban Stefka doktor még – ha finoman is – elmarasztalta Héjjasékat is, most pedig az általa szerkesztett lapban a vezérpublicista az elmaradt földbe ásások miatt szomorkodik….
Ne legyen félreértés: nem akarom Bayer Zsoltot és a Magyar Hírlapot támadni. Igaz, eleddig többször is nekimentem a lapnak és vezérpublicistájának – most viszont minden ellenszenvemet félretéve ki kell állnom Bayer és a lap mellett. Azért, mert a Mazsihisz vezére rágalmazott.
Január 5-én a Klubrádió Megbeszéljük című műsorában Feldmájer Péter beszélt a „Bayer-ügyről”. A Mazsihisz honlapján olvasható közlemény szerint Bayer Zsolt említett cikke – legalábbis Feldmajer szerint – „a zsidókat ócsárolta és azt ecsetelgette, hogy miért nem gyilkolták meg már az összes zsidót korábban”. Hát ilyesmiket nem „ecsetelgetett” Bayer cikke – Feldmájer legnagyobb bánatára. Feldmájer tehát hazudott – bocsánat: rágalmazott. Szándékosan, előre megfontoltan. Azt ugyanis nehezen tudom elképzelni, hogy Feldmájer ügyvéd úr nem tud olvasni.
Nézzük, mi mindent hazudozott össze a Mazsihisz führere a pártatlan, vélhetően ősbolgár felmenőkkel büszkélkedő Bolgár György műsorában Bayer cikkéről.
„Őt, Schiff Andrást nem úgy azonosítja, mint egy híres magyar zongoraművészt, hanem hogy mindenki tudja, kiről van szó, zsidóként azonosítja, hiszen Cohent és Cohn-Benditet emleget, akiknek semmi közük ehhez a dologhoz, majd azt mondja ez a cikk, hogy milyen kár, hogy nem gyilkolták meg az összes zsidót annak idején – 1919-ben – a Héjjas-pribékek Orgoványon. Ez a cikk tehát azzal kezdődik, hogy miért nem gyilkolják meg, miért nem gyilkolták meg a zsidókat, mert íme levelet írnak valamelyik külföldi lapba.”
Ez nem vicc, tényleg ez a zavaros, bugyuta szöveg buggyant ki a mazsihiszos führer szájából. S most korrigáljuk szegény Feldmájert.
Schiff András nem „híres magyar”, hanem zsidó „zongoraművész” – ezt minden tájékozott ember tudja. A Szombat című zsidó lapnak nem oly rég nyilatkozta Schiff András (magam is idéztem már ezen a honlapon a szavait): „Hovatartozásom egyértelmű, zsidó vagyok, aki véletlenül Magyarországon született.” A mazsihiszos führertől elvárható lenne, hogy legalább a zsidó lapokat forgassa olykor-olykor….
Cohennek és Cohn-Benditnek semmi köze nincs „ehhez a dologhoz” – állítja Feldmájer. Dehogy nincs. Mindkét személy támadta Magyarországot – akárcsak olvasói levelében a firenzei illetőségű Schiff. Hogy véletlenül mindhárman zsidók? Erről Bayer Zsolt tényleg nem tehet.
A legnagyobb feldmájeri hazugság azonban ez: Bayer cikke azt mondja (?!), milyen kár, hogy nem gyilkolták meg az összes zsidót. Ilyesmit Bayer nem írt. Aki így „értelmezi” a vezérpublicista inkriminált írását, az beteg – avagy ijesztően rosszindulatú.
De a Klubrádióban nemcsak Feldmájer rágalmazott. A bízvást ősbolgár gyökerű Bolgár György azzal tüzelte mazsihiszos játszópajtását, hogy Bayer írása „a zsidók ellen” irányult (hangsúly a névelőn!), „ez minden olvasó számára teljesen egyértelmű és világos”. Feldmájer nem is maradt nyugton, így válaszolt:
„A legtöbb ember, akik elolvassa, azt a következtetést vonja le, hogy azt kívánja a szerző egy országos napilapban, hogy ha ő zsidó, akkor ássák be a gödörbe nyakig, hogy ott haljon meg.”
Szép mondat, nemde? Kérdés: kit ássanak be a gödörbe? A szerző kívánja önmagát nyakig beásatni, vagy…?
Zárásul még egy feldmájeri idézet – ezen a zavaros szóhalmazon is jót lehet nevetni:
„Most egy új helyzet van, egy új törvény van, amelynek most megnézhetjük a próbáját. A Zöld Baloldal nevű csoportosulás hamarabb tett feljelentést, márpedig mi azt gondoljuk, hogy egy följelentés megérkezett a médiahatósághoz, akkor megindult a hivatalos eljárás, és a médiahatóságnak ebben az ügyben állást kell foglalnia, valamit mondania kell, s ha a törvény megy a maga útján, akkor ebben az ügyben valamilyen lépést tenniük kell, tenniük kell akkor is, ha a kormánypárt egyik alapító tagjáról van szó, az ír ilyesmiket, vagy ha bárki más ír ilyesmiket a magyar sajtóban.”
Feldmájer szerint tehát „a törvény megy a maga útján”. Ha ő mondja, akkor úgy is van (igaz, én még nem láttam törvényt bandukolni a maga útján), s talán a médiahatóság meg is dorgálja Bayer Zsoltot.
De mit tegyünk a mazsihiszos führerrel? Egyszerű: jelentsük fel a médiahatóságnál. Mert rágalmazott. Mert azt állította Bayer Zsoltról, hogy a publicista nagyon fájlalta: kár, hogy nem irtották ki az összes zsidót korábban. Őszintén megmondom: Bayer Zsoltot és írásait nem kedvelem. De most nem szimpátiáról vagy antipátiáról van szó. Most Feldmájert és a Klubrádiót kell megszorongatni. Mert hazudtak. Mert rágalmaztak.
Jelezzük tehát minél többen a médiahatóságnak, hogy a Klubrádió, annak műsorvezetője (Bolgár György) és a Mazsihisz führere (Feldmájer Péter) alaptalanul vádolta meg zsidózással, antiszemitizmussal a hírlapos publicistát egy sokak által hallgatott műsorban. Én pedig kérem a tisztelt médiahatóságot, hogy jelen írásomat ugyancsak tekintsék feljelentésnek.
Falusy Márton – Hunhír.info
