Még néhány óra, s magunk mögött hagyjuk a 2010-es esztendőt. Mivel az év utolsó napja nem múlhat el kabaré nélkül, arra gondoltam, szilveszteri előzetesként az évek óta zajló Stefka-kabaré néhány részletével kedveskedem a tisztelt Olvasónak. Igen, a Magyar Hírlap nagybecsű főszerkesztőjéről van szó, akinek minden megnyilvánulása kész kabaré. Azt eddig is tudtuk, hogy írni nem tud. Az alábbiakból azonban az is kiderül, hogy olvasni sem tanult meg. Nem vitás tehát, nála jobb főszerkesztőt nehezen találhatott volna szennylapja élére Széles Gábor.

A Magyar Hírlap szerkesztőségében nemrég nagytakarítás zajlott: számos újságíró került utcára. Gáborunk számításai ugyanis nem jöttek be, a lap igencsak kevéske példányban fogy, ráadásul a tulajdonos politikai ambícióit sem támogatta a narancsos forradalom kétharmados többsége. Gáborunk tehát karcsúsította a lapot, repült néhány tollforgató, a főszerkesztői székben azonban továbbra is Stefka István csücsül. Aki mellesleg doktori fokozattal is rendelkezik – legalábbis a Pázmány Péter Katolikus Egyetem honlapja szerint. Az egyetem polgári jogi tanszékének az oktatói között ugyanis így szerepel: „Dr. Stefka István mb. előadó”. Vajh’ mit oktathat a borzas doktor?

Hál’ Istennek a novemberi nagytakarítás után is maradt a hírlapos szerkesztőségben olyan barát, aki – finoman szólva – nem rajong doktor Stefkáért. Ez a barát hívta föl a figyelmemet a főszerkesztő karácsonyi cikkére. S ettől a baráttól kaptam meg újévi ajándékként Stefka két idei levelét is. Kezdjük a levelekkel: mindkét irományt betűhíven közlöm.

2010. május 19-én délelőtt (egészen pontosan: 10:06:31) az alábbi e-mailt küldte a hírlapos kollégáknak a főszerkesztő:

„Tisztelt Kollégák!
Tegnap Orbán Viktor leendő miniszterelnök, egy szükkörű találkozón személyesen megköszönte a Magyar Hírlapnak és egyáltalán a jobboldali sajtónak azt a segítséget, amit a kétharmados Fidesz-KDNP győzelemben tettünk. Azt mondta, hogy nem lett volna meg az elsöprő győzelem az újságírók áldozatos és elkötelezett munkája nélkül. Külön kiemelte, hogy bár a jobboldal győzelméért dolgoztunk, mégsem vált egyetlen jobboldali orgánum Fidesz újsággá, sőt – így a Magyar Hírlap is – megtartotta mindenki saját arculatát. A mi esetünkben a nemzeti radikális hangvételt.
Tehát ez azt jelenti, hogy folytatjuk munkánkat ugyanezen a színvonalon és ugyanebben az irányban. A java csak most következik. A többit személyesen.
Én is köszönöm mindannyiotoknak az elmúlt évek megfeszített tempójú, kiváló minőségű teljesítményét.
Stefka István”

A Magyar Hírlap tehát „nemzeti radikális hangvételű” lap Stefka doktor szerint. Ezt eddig nem tudtam. A lap fejlécében ugyanis ez áll: „polgári közéleti napilap”. Ami persze szintén hazugság. Ahogy az is, hogy a hírlap nem vált Fidesz-lappá a választási kampányban. A „megfeszített tempójú” teljesítmény mibenlétére pedig kár is szót vesztegetni…

Nézzük a másik e-mailt. Ez sokkal izgalmasabb, ha úgy tetszik: sokkal radikálisabb hangvételű. Ez az elektronikus levél szeptember 13-án, délután (egészen pontosan: 14:05:51-kor) kelt útra, tárgya: „A Magyar Hírlap szerkesztőségének biztonságáról”. Íme:

„Tisztelt Kollégák!
Szarka vagy szarkák járnak mostanában nálunk. Odáig vetemedett a történet, hogy feltörték az egyik irodai szekrényemet. Ahonnan elemelték a nagymennyiségű taxicsekkeket. Ebből már rendőrségi nyomozás is lett. Ami bennünket érint. Arra kérek mindenkit, hogy úgy mint eddig az esti zárásért az aznapi ügyeletes újságírók felelnek. Tehát utolsóként zárják be a szerkesztőség ajtajait – lent és fent – és adják le a portán. Az illető nevét feljegyzik.
Ezentúl én is zárom az irodámat, ami eddig nem volt szokás.
Köszönöm
Stefka István
főszerkesztő”

Kabaréba illő, veretesen nemzeti radikális hangvételű levél, ugye? Egyrészt megtudjuk, hogy szarkák jártak Stefka doktoréknál. Másrészt arról is értesülünk, hogy a történet – vetemedik. Egészen a taxicsekkek elemeléséig. Ez a rész különösen megejtő a levélben: szinte magunk előtt látjuk a vetemedő történetet – stefkákkal, szarkákkal, taxicsekkekkel…

De az igazi meglepetést a levélke végére tartogatja Stefka doktor. A szarkákkal vetemedő történet megismétlődésének elkerülése érdekében új főszerkesztői ukáz lép életbe: az ügyeletes újságírónak ezentúl be kell zárnia a szerkesztőségi ajtókat, és le kell adnia a portán. Nem a kulcsokat – az ajtókat. Hogy tokostul, avagy tok nélkül – erre az apróságra nem tér ki a doktor levele. Szegény portás…

Sok hülyeséget olvastam már életemben, de ilyen levélhez még nem volt szerencsém. Ajtókat leadni a portán! Ez még az éberségi őrület hőskorában, a rákosista Magyarországon sem volt divat!
Hitetlenkedve olvastam a fenti Stefka-levelet. Azt gondoltam, bizonyára slendriánságból írt ekkora marhaságot. De a főszerkesztő karácsonyi cikke minden kételyt eloszlatott.

December 24-én Széles Gábor szennylapjának címoldalán a Magyar Hírlap 1892 karácsonyán megjelent számának első oldala volt látható. A második oldalra került az 1892-es lapszám egyik rövidke írásának reprodukciója, valamint Stefka doktor köszöntője. Bízvást elmondható: ez az oldal igazi sajtótörténeti esemény. Hogy miért?

Az említett 1892-es írás szerzője Stefka doktor szerint az akkori főszerkesztő, Horváth Gyula publicista, szabadelvű országgyűlési képviselő, az írás címzettje pedig Vaszary Kolos hercegprímás. Az 1892-es, kézzel írott szöveg reprodukciója alatt – mint fentebb jeleztem – Stefka doktor arról elmélkedik, mi köti össze az 1892-es, Vaszary Kolosnak címzett sorokat a mai magyar helyzettel. Az 1892-es írás utolsó bekezdése így szól:

„Ó Uram! Öntsd lelkünkbe igazságod fényét, gyujtsd meg szivünkben szereteted melegét, és hozd meg nekünk a szent békét!”

Ismétlem: ez olvasható a Magyar Hírlap 2010. december 24-én megjelent lapszámának második oldalán található reprodukcióban. Alatta pedig Stefka doktor szövege, amelyben az idézett szavakat így adja vissza a jeles főszerkesztő:

„Önző lelkünkben igazságod fényét gyújtsa meg szívünkben szeretetünk melegét és hozza meg nekünk a szent békét!”

Hát emmá mög? – kérdhetné a kedves Olvasó. Stefka „idézetének” ugyanis se füle, se farka. Az még hagyján, hogy a doktor nem tud olvasni. Az viszont elképesztő, hogy ilyen értelmetlen mondatot képes leírni. S az is elképesztő, hogy erre a marhaságra a karácsonyi számot szerkesztő Szentesi Zöldi László főszerkesztő-helyettes sem figyelt föl. Jobb időkben ilyen eset után főszerkesztő és helyettese is repült. Ma azonban nincsenek jobb idők.

Egyébként érdemes elolvasni Stefka doktor karácsonyi köszöntőjének teljes szövegét. Van ott még kacagnivaló bőven. A doktor szerint a Fidesz-KDNP „az utolsók egyike, amely képes felvirágoztatni Magyarországot”, majd jön az obligát nyalintás: „Elsődleges céljuk nem a zsebre dolgozás, az offshore cégek alapítása, hanem a közösségi célok megvalósítása”. Hát ez a nyalintás felemásra sikeredett. Mit is állít Stefka doktor? A Fidesz-KDNP céljai között is szerepel a zsebre dolgozás, az offshore cégek alapítása – de ez nem elsődleges, csupán másodlagos, harmadlagos, etc. cél. Remélem, a Fidesz és a KDNP sajtósai vinnyogtak, amikor ezt stefkai gondolatfutamot olvasták.

Drága Stefka doktor! Nyakunkon az új esztendő, itt az idő, hogy megtanuljon végre írni és olvasni. Hiszen a főszerkesztői poszt (ezt Ön bizonyára még nem tudja) felelősséggel is jár.

S még valami. Köszöntőjének elején Ön ezt írja: „Karácsony a szeretet, a család, a békés összetartozás és egymás megértésének ünnepe.” Kár, hogy nem tudja: karácsonykor Jézusnak, Isten Fiának a születését ünnepeljük. Lehet, hogy Ön a hanukára gondolt, drága doktorom?

Falusy Márton – Hunhír.info