Hogy is van az, amikor Bujdosó Janó nyeregbe szólít? Régi ismerősök és ismeretlenek, házaspárok és magányosak ülnek motorra, hogy részesei lehessenek a különleges eseménynek. Csíksomlyói búcsú – Trianon évfordulókor. Macho élménybeszámolója.
A borsi határátkelőnél gyülekezett a csapat. Dr. Dombi Ábel vezetésével gyorsan átcsúsztunk a kocsik mellett, és beálltunk a felvezető rendőrautó mellé, a sor végét Dezső- bátyánk zárta az ellátmánnyal. Nyolcvanas tempóban, száz kilométerenként megállva haladtunk. Már beesteledett, mire felértünk az első szállásunkra a nyárádszentmártoni lovastanyához.
A háziak pálinkával és remek vacsorával fogadtak, éjjel eleredt az eső. Reggelre reménytelenül beborult, a sátrazók többsége csúnyán beázott, de esőruhában folytattuk motoros zarándoklatunkat. Héjjasfalvánál, ahol utoljára látták a Költőt jegyzeteibe mélyedve, fertőtlenítőcsoport fogadott: lespricceltek és átküldtek egy műperzsa szőnyegen, amit átitattak vegyszerrel.
Hol elállt, hol eleredt az eső, de mi rendületlenül motoroztunk tovább. A csíki medencét meglátva mindenkinek hevesebben kezdett dobogni a szíve, ahogy a felhők közt kikandikáltak a kegytemplom ezüstszürke tornyai.
Tisztivel a Szent Péter templom melletti plébánián találkoztunk. Megengedte, hogy a sátrazás mellett az imateremben is alhassunk, de szigorúan fejezte be: hatkor szentmise és keresztelő a templomban! Meghitt hangulatú szentmisén vehettünk részt. A Csibészek zenekara játszott és Úrfelmutatás előtt pár percre áramszünet lett.
A tábortűz mellett lassan kiderült, ki miért is jött Csíksomlyóra.
Reggel összeálltak a keresztalják. Tiszti ránk szólt: jöhetnek velünk, férfiemberek a férfiakkal, asszonynép az asszonyokkal! Énekelgetve lassan ballagott a menet. Néhányan lemaradtak, néhányan előrébb kerültek, mire a nyeregbe értünk. A nap kibújt a fellegek alól, és bár a környező hegyek csúcsai hatalmas felhőket fogtak, felettünk ragyogott az ég.
Bárkivel beszéltem azt mondták, lelküket megérintette a Himnuszok éneklése alatt valami. Bizony nekem is remegett a kezemben a koronás zászló és hargitai farkas szorongatta a torkomat. Leballagva a hegyről elszakadtam a többiektől. Hirtelen Tiszti állt előttem a keresztalja élén, mosolyogva intett be a sorba. Egy meredekebb résznél a lányok kiemelték a Mária szobrot a virágokkal feldíszített saroglyából. – Segít lehozni? – kérdezték. Ölemben Máriával én voltam a legboldogabb búcsús egész Csíksomlyóban!
Délután meglátogattak minket is a fehér hunok, Tánti kínálta őket pálinkával, ahogy illik. Este zenés vacsora volt a tábortűz mellett, amit sajnos elmosott az eső.
Reggel jöttek kísérőink a rendőrök, nagy dudálás közepette vágtunk át segítségükkel a tömegen. Mindenki integetett, mosolygott, néhányan meg- megérintettek minket. Én elhagytam a csapatot, egy kedves ismerős családot látogattam meg Szentdemeterben, míg a többiek visszamotoroztak Nyárádszentmártonba. Délután négy óra tájban mi is megálltunk egy pillanatra akkor, amikor a többiek meggyújtották a nemzetiszínű szalaggal átkötött kis fadarabokból készített máglyát Trianon szomorú emlékére.
Hétfőn reggel újra együtt a motoroztunk, délután öt óra tájban már a határon voltunk, ahol kisebb csoportokra osztódva indult mindenki hazafelé.
HunHír.Hu