Az 1848-1849-es dicsőséges magyar forradalom és szabadságharc leverését követően a bosszú napja volt 1849. október 6-a, az aradi tábornokok és gróf Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzésének napja. Ez valóban gyásznap.
Rájuk való emlékezés azonban több puszta gyásznapnál. E mártírjaink az akkori Habsburg hatalom által kinevezett és jóváhagyott magyar kormány katonái voltak. Tehát törvényesek, miként tetteik is. A tábornokok és katonáik a kötelességüket teljesítették. Nem lázadók voltak. Még kevésbé forradalmárok. Semmilyen felforgató elveket soha nem vallottak. Katonák voltak, akik esküjüket minden körülmények között megtartották.
A csatatereken pedig számtalan esetben bizonyítottak. Vagyis: hősök voltak, lesznek és maradnak. Akik a vereség után is jogosultak lettek volna a nemzetközi hadijog alapján kegyelemre, tisztességes elbírálásra. De mint tudjuk, nem ez történt. A külföldi intervenció ellen a hazájukat védő katonákat végeztek ki a győztes megszállók, a Habsburgok. Akiknek valódi hatalmuk már olyan gyenge volt, hogy csak külföldi segítséggel tudtak hatalmon maradni. Tehát bosszúból, megtorlásként követték el gaztettüket. A Habsburgok gyáva, győztes gyilkosok voltak. Történelmük a hazugságok, gyilkosságok története. Tettükkel saját silányságukról állítottak ki mindörökre szóló bizonyítványt. Mi viszont büszkén gyászoljuk tehát tábornokainkat, hiszen bátor halálukkal is bennünket igazoltak és igazolnak mindörökké.
Isten áldása legyen a székelységen és magyar nemzeten!
SZÉKELY PAJZS
Hunhír.info