Bekövetkezett hát, amit sokan előre sejtettek: megszakadtak a tárgyalások a kormány és az Európai Bizottság valamint az IMF küldöttsége között. A külföldi urak hazautaztak, a tárgyalásokat később folytatják. Hogy mi lesz hétfőn, most még nem jósolható meg, de gazdasági elemzők a forint további gyengülésére számítanak.
Szombaton délelőtt több hírportál is arról számolt be, hogy komoly nézeteltérések nehezítik a tárgyalások sikeres befejezését. Az Európai Bizottság és az IMF delegációja azért érkezett hazánkba, hogy elvégezzék a 2008-as „pénzügyi segítségnyújtás” ötödik felülvizsgálatát. A magyar kormány a készenléti hitelkeret decemberig történő meghosszabbításáról, valamint egy jövő évi újabb „elővigyázatossági hitelmegállapodás” feltételeiről is meg akart állapodni – ez a törekvés azonban egyelőre kudarcba fulladt.
A tárgyalások megszakadása előtt ilyen címekkel találkozhatott az olvasó a gazdasági hírportálokon: „IMF-ultimátum nyomán a kormány a hétvégén is dolgozik”; „Továbbra sem kap engedményt Magyarország az uniótól”; „Bekeményített az IMF és az EU – újabb csomag jön”; „IMF: nincs kegyelem!”. Aztán elolvasván az említett cikkeket, eszembe jutott a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának első mondata, pontosabban a mondat vége: „Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét”. Szombat estére kiderült, amit eddig is tudtunk: nagyon is pórázon tartják ezt az önrendelkezést. Mert nem a kormány az úr ebben az országban, hanem az, aki a pórázt birtokolja. Az EU és az IMF.
Érdekes, hogy a Fidesz mellett elkötelezett Magyar Hírlap szombati vezércikkének szerzője is erre a felismerésre jut – bár az önrendelkezés állítólag visszaszerzett jogának és képességének mibenlétéről mélyen hallgat. Szajlai Csaba utal rá, hogy eredetileg az idei és a jövő évi hiánycél „lazítását” szerette volna elérni az Orbán-kormány, de az EU és az IMF már korábban világossá tette: ebben a kérdésben nincs alku. „Mindegy. Ezt a békát le kell nyelnünk” – írja Szajlai. Tényleg le kell nyelnünk?
Mindenki tudja, hogy az év első felében az éves hiánycél 119 százaléka „teljesült” (1034 milliárd forint, s ebben az összegben nem szerepel az önkormányzatok hiánya), tehát komoly feladat lesz teljesíteni a tervezett deficitet. Jövőre pedig a kormány nagy reformokra készül, s ezek finanszírozása érdekében kissé megemelné a deficit mértékét – 3,8 százalékra. A póráz tulajdonosai azonban közölték: a hiányt 2011-ben 3 százalék alatt kell tartani. Nekünk pedig le kell nyelnünk ezt a békát – közli a hírlapos szerző. De miért? Hová tűnt az önrendelkezés állítólag visszanyert joga és képessége?
Az ún. alkotmány szerint a magyar kormány feladata a költségvetés kidolgozása és megvalósítása, az Országgyűlés dolga pedig a költségvetés jóváhagyása. Orbán Viktor nemrég azt nyilatkozta, hogy „a demokrácia és az alkotmányosság olyan érték, amit semmi sem kockáztathat”. Az EU és az IMF most „kívülről” formálja a hazai költségvetést (a jövő évi célok világos megfogalmazását is hiányolják), ők döntik el, hogy például mekkora deficittel számolhat a kormány – ez nem kockáztatja véletlenül az alkotmányosságot? Ez persze csak költői kérdés…
A deficiten kívül természetesen más kérdésekben is nézeteltérés volt a pórázon tartottak és a póráz tulajdonosai között. A banki különadót, illetve annak tervezett mértékét az EU és az IMF is nehezményezte, a közszférában bevezetendő kétmilliós bérplafon pedig – szerintük – sérti a jegybank függetlenségét. Úgy hírlik, a kormány ezekben a kérdésekben hajthatatlan, s ez bizonyára döntő szerepet játszott a tárgyalások megszakadásában.
Mind az Európai Bizottság, mind az IMF delegációja közleményt adott ki a kudarcba fulladt tárgyalások után. Az uniós küldöttség úgy ítélte meg, hogy számos kormányzati törvényjavaslat „piactorzító”, ráadásul ellentétes lehet az uniós joggal. Az IMF delegációjának diplomatikus közleménye „új kiigazító intézkedések” meghozatalát sürgeti, s e bájos szavak hallatán a magyar táj lakója már tudja, hogy újabb csomagot akarnak rálőcsölni. A Nemzetközi Valutaalap szerint ugyanis „nehéz döntések meghozatalára lesz szükség a bevételi oldalon /…/, és a kiadási oldalon egyaránt”. Magyarán: újabb megszorító csomagra ösztökélik a kormányt.
Az idézett hírlapos szerző így fejezi be írását:
„Úgy tűnik, a – pénzügyi – nagyhatalmak kezében vagyunk.
Ismerős?”
Ismerős, persze. Csak ez az „úgy tűnik” ne szerepelne a fenti idézetben! Egyszerűbben, tömörebben kellett volna fogalmazni: „A pénzügyi nagyhatalmak kezében vagyunk.” Ennyi. Ráadásul ezt eddig is tudtuk.
A tárgyalások megszakadása után a gazdasági hírportálok azt találgatták, vajon mire ébredünk hétfőn. A forint gyengülését szinte mindenki biztosra veszi. Ugyanakkor az MNB monetáris tanácsa kamatdöntő ülést is tart, s kedvezőtlen piaci hírek esetén egyesek még a kamatemelés lehetőségét sem zárják ki. Izgalmas napok, hetek előtt állunk.
Lehet, hogy naiv vagyok, de azt várom, hogy lesz egyszer egy miniszterelnök, aki beballag a köztévé stúdiójába, szemközt a kamerával leül egy kényelmes székre, s elmondja népének, az ún. „rendszerváltozás” óta honnan hová jutott az ország. Hogyan alakult az államadósság, a hiteleket mire költötték, mennyi volt a nemzeti vagyon és mi maradt belőle, hogyan került az önrendelkezésünkre ama póráz, mindezekért kiket terhel a felelősség – és így tovább. Mert sokat írtak már ugyan ezekről a kérdésekről – például Bogár László, Varga István -, de mégiscsak jó lenne, ha egyszer végre az ország első embere is megszólalna. S hangzatos szólamok helyett sorolná a száraz tényeket, adatokat – őszintén, mellébeszélés nélkül. Az is hasznos lenne továbbá, ha a közbeszédben – sőt: a kormányzati munkában – végre nagyobb szerepet kapnának azok az elemzők (mint az előbb említett Bogár és Varga urak), akik a pórázlazítás (és a jövőbeni pórázlevetés) „kivitelezésére” az elmúlt években sok megfontolandó javaslattal álltak elő. Mert az önrendelkezésről beszélni – fölösleges locsogás. Nem ilyen-olyan nyilatkozatokban, hanem a valóságban kell visszaszerezni azt.
Falusy Márton – HunHír.Hu
