A kétharmados miniszterelnök találkozója a Jobbik frakciójával nem véletlenül volt vezető hír az elmúlt napokban: Orbán Viktor világosan megmondta, hogy a „gárdaügyben” elszánt, mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ezt a mozgalmat végleg eltüntesse. A találkozót követő sajtótájékoztatón a miniszterelnök igencsak elszánt, harcias kakas képét mutatta. Nagy kérdés persze, hogy ki nevet majd a végén. Mert a kétharmadnak is van határa. Méghozzá az alkotmányosság és a demokrácia – amely szavakra előszeretettel szokott hivatkozni a nemzeti együttműködés narancsszínű prófétája.

Sajtótájékoztatóján Orbán azt mondta: nem fogadja el, hogy olyan szervezetek létezzenek Magyarországon, amelyek „az állam rendfenntartó monopóliumát kikezdik, megbontják”. Helyeslem a kormányfő törekvését. Tudtommal a gárda soha nem törekedett rendfenntartásra, tehát semmilyen állami monopóliumot nem bontott meg. Arra viszont élénken emlékszem, hogy egyes állami ünnepeken kormányzati megbízás alapján magántulajdonban lévő biztonsági cég segédkezett a rend fenntartásában – kikezdve és megbontva ezzel az állami rendfenntartó monopóliumot. Az akkor még ellenzéki kenyéren tengődő mai kormányfőt tudtommal ez nem zavarta. Én legalábbis nem emlékszem arra, hogy tiltakozó szavát felemelte volna a T. Házban. Mindenesetre mostantól árgus szemekkel fogom figyelni, miféle biztonsági cégek kapnak majd állami megbízást az állami monopólium „kikezdésére”.
S most következzék egy érdekes részlet az említett sajtótájékoztatón elhangzott orbáni szózatból:

„Ahogy a nemzeti együttműködés rendszerében nem hagyjuk büntetlenül a tyúklopást sem, azt sem tűrhetjük el, hogy félkatonai szervezetek a törvényen kívül akarjanak igazságot szolgáltatni, vagy hogy országgyűlési képviselők semmibe vegyék a magyar bíróságot és annak határozatait. Ezt nem fogadhatjuk el.”

Orbán „félkatonai szervezetek”-et említ – s érdekes módon senki nem firtatja, mit is tekint a kétharmados ember „félkatonainak”. Pedig pontosan meg kellene határozni, mi az, amit a nemzeti együttműködés nem tűr. De erről később szólok, írásom végén.

Orbán szerint az sem tűrhető, hogy egyes képviselők semmibe vegyék a magyar bíróságot és annak határozatait. Valamennyien emlékszünk az Orbán vezényletével lezajlott Kossuth téri kordonbontásra. Azt is tudjuk, nem egy honpolgárt vontak felelősségre az elmúlt években – többek között ilyen cselekedetért. Orbán és csapata megúszta: a magyar bíróság ugyanis megszüntette ellenük az eljárást, mert – úgymond – cselekményük elenyésző súlyú volt. Magyarán: a magyar bíróság kettős mércét alkalmazott. A narancsos kordonbontás nem büntetendő. A nem-narancsos viszont igen. Ezt a kettős mércét – az orbáni szavakat idézve – „nem fogadhatjuk el”, tehát én a magam részéről a nemzeti együttműködés szellemében legyintek az ilyen magyar bíróságra és annak határozataira.

Orbán azt is közölte: addig nem nyugszik, amíg nem születik olyan törvényi szabályozás, amely egyértelműen kizárja a gárda és a hozzá hasonló szervezetek megalakulását. Mert – mint mondta – nincs helye semmilyen bújócskának, elfogadhatatlan, hogy a feloszlatott gárda más néven újjáalakuljon. Pedig ez történt, s ezt a békát Orbánnak is le kell nyelnie.

A Magyar Gárda Egyesületet feloszlató bírósági ítélet indoklásában az olvasható, hogy a bíróság a Magyar Gárda Mozgalomnak az egyesülethez fűződő szervezeti kereteit is megszünteti. Ugyanakkor az ítélet azt is rögzítette, hogy a gárdisták jövőbeni egyesülési és gyülekezési jogát az ítélet nem érinti, mert nem is érintheti – hiszen ezt a jogot az ún. alkotmány rögzíti. A gárdának a feloszlatott egyesülethez fűződő szervezeti keretei megszűntek, s a gárdisták új mozgalmat hoztak létre – az ún. alkotmányban rögzített jogukkal élve. Ezt a jogot akarja korlátozni Orbán Viktor? Jól értem a nagy együttműködő szavait? Mivel a miniszterelnök láthatóan olyan elszánt, mint egy szemétdombon ágáló kakas, ezért biztosra vehetjük, hogy már készülnek az alkotmányos alapjogokat korlátozó jogszabály-tervezetek. Nagy kérdés, ki nevet majd a végén. Mert az orbáni erőlködésnek fura eredménye lehet….

S ezen a ponton kell visszatérnem az orbáni meghatározáshoz: „félkatonai szervezetek”. Balczó Zoltán a köztévé reggeli műsorában elmesélte, hogy a kétharmados kormányfő a Jobbik frakciójával történt találkozóján a „félkatonai szervezetek” ismérveit három pontban foglalta össze: alakzatban vonulás; egyenruha; eskütétel. Ha tehát az egyik ismérv hiányzik, akkor az adott szervezet már nem „félkatonai” (csak „harmad- vagy negyedkatonai” – gondolom én). Balczó szellemesen megjegyezte, hogy az orbáni meghatározás alapján a cserkészeket is be lehetne tiltani. Így igaz.

A cserkészek ugyan nem esküt, csupán fogadalmat tesznek – de ez lényegtelen apróság, a jövőben a gárda is nyugodtan használhatja a „fogadalomtétel” szót, amint ezt Balczó is megjegyezte. A cserkészeknek is van egyenruhájuk, amelynek két legfontosabb darabja: a cserkészing és a nyakkendő. A cserkészing jobb zsebe fölött – idézem a hazai cserkészszövetség honlapjáról – „a háromszögletű Hungária jelvény található”. Hűha! Hungária! A cserkészet, mint a hungarizmus melegágya? Nyilasveszély a láthatáron?

A cserkésztörvény is érdekes olvasmány – mintha gárdista szöveget olvasnánk. A cserkésztörvény hetedik pontja szerint a cserkész engedelmességgel tartozik feljebbvalójának. Igen, a cserkészmozgalomban hierarchia működik – akár egy katonai szervezetben.

S végül: a cserkészek szoktak ám alakzatban is állni, sőt a masírozás sem áll távol tőlük. Erről jut eszembe, mit is mondott még a nagy nemzeti együttműködő a sajtótájékoztatóján: „A magam részéről nem járulok hozzá ahhoz, hogy kimasírozzunk a civilizációból.” A kormányfő láthatóan nagyon elégedett volt ezzel a mondatával, holott ez nagyon olcsó poén, pincemély „szellemesség”. Közel egy hónap múlva, augusztus 20-án indul a budapesti Szent István Bazilikától a szokásos Szent Jobb körmenet. Ilyenkor a különböző lovagrendek tagjai egyenruhában, alakzatban vonulnak fel. Az orbáni meghatározás szerint Pintér Sándor pribékjei őket is „félkatonáknak” fogják minősíteni, s nem engedik majd a körmenetet kimasírozni a civilizációból?

Na de térjünk vissza a cserkészekhez. Mondtam, ők is szoktak alakzatban állni – tessék csak elmenni egy-egy fogadalomtételre -, sőt masírozni is tudnak. A másság tisztelete, a tolerancia jegyében egy olyan felvételt ajánlok a kedves Olvasó figyelmébe, amelyen rendőri biztosítás mellett igencsak sötét bőrű cserkészek (akarom mondani: „félkatonák”) masíroznak – természetesen kifelé a civilizációból, ha orbáni szemüveggel nézzük a filmecskét. Szörnyű látvány!

A gárdisták sohasem követtek el erőszakot, soha nem törekedtek az állami erőszakmonopólium „kikezdésére”, „megbontására”. A miniszterelnök tehát hazudott, ami a civilizált világban természetesen nem szokatlan (de ettől azért még bűn). A nagy nemzeti együttműködő szerint az ország népe a rendetlenség helyett a rendre voksolt, és a nemzeti együttműködés rendszerében senki sem helyezheti magát a törvény fölé. A kormány és a kormányfő sem – ezt már én teszem hozzá. Rend ugyanis a szabadságból születik (idézzük csak emlékezetünkbe József Attila szavait: „Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet”), s aki a szabadságjogokat alantas politikai célokból korlátozni akarja, az nemcsak a rendetlenséget, a káoszt növeli, hanem egyszersmind kimasírozik a civilizációból. Például a hülyeségbe. Ott pedig nincs helye semmilyen együttműködésnek.

Utóirat

„Mi a kommunizmust is emberhalál nélkül éltük túl” – mondta sajtótájékoztatóján Orbán Viktor. Mi a baj ezzel a mondattal? Az, hogy valótlanságot állít. Ha a szövegkörnyezetből kiemelve értelmezem, akkor az a jelentése, hogy a kommunizmus negyven éve alatt senki sem halt meg magyar földön. Ami ugye marhaság, minden évben sok-sok ember hal meg „természetes” halállal. Orbán viszont nem erre gondolt, amikor az idézett szavakat kimondta. Hiszen hozzátette: legalábbis a rendszerváltozást is emberáldozat nélkül sikerült levezényelni. Így már egyértelmű az idézett mondat jelentése: a rendszerváltozáskor is megúsztuk az emberáldozatot, ahogy a kommunizmus évtizedei alatt is.
A kétharmados többség által elfogadott törvény szerint három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható az a személy, aki a kommunista rendszerek által elkövetett bűnöket tagadja, kétsége vonja, illetve jelentéktelen színben tünteti fel. A nemzeti együttműködés mestere a hazai kommunista rendszer bűneit jelentéktelen színben tüntette fel („a kommunizmust is emberhalál nélkül éltük túl”), s érdekes módon erre a kijelentésére a sajtó nem „harapott rá”. Vajon miért? Senki sem helyezheti magát a törvény fölé – még a miniszterelnök sem, aki mellesleg a törvénymódosítást benyújtó és megszavazó parlamenti többség feje. Ha ellenzéki képviselő lennék, én bizony interpellálnám a kormányfőt. Civilizált, kulturált ember ugyanis nem mondhatja azt e honban, hogy a kommunizmust emberhalál nélkül éltük túl…

Falusy Márton – HunHír.Hu