Két nappal ezelőtt Nagytétényben rendőri segédlettel kilakoltattak egy családot. Az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa erről az ügyről firkantott vezércikket, amely a Széles-lap mai számában olvasható. A Bayer-iromány címe: „Kilakoltatás és fajelmélet”. Semmi új nincs a nap alatt: a jeles narancsos mozgalmár ismét azért ragadott pennát, hogy belerúgjon a Jobbikba. Természetesen az említett kilakoltatás ürügyén.

Nem akarom részletesen ismertetni az ötös számú párttagkönyv büszke birtokosának írását, csupán arra óhajtok az alábbiakban szerényen rámutatni: milyen nehéz a dolga egy olyan publicistának, aki elsősorban (kormány)pártkatona, s csak másodsorban tollforgatásra szakosodott teremtmény.
A tény: kilakoltattak egy családot Nagytétényben. Mert kölcsönt vettek föl a banktól, s adósságcsapdába kerültek. Magyarán: nem tudnak fizetni. Mindennapos történet ez – sajnos. Tóta W. Árpád írt valamit erről az ügyről, szokásához híven érdesen, gunyorosan. Azt fejtegette, hogy nem azért történnek a kilakoltatások, mert az emberek szívében nem lakozik szeretet. Nem. Azért vannak ezek a szörnyűségek, mert az említett lakások nem a bennük élőké. Mások pénzéből vették (a bank pénzéből), s ha nem tudnak törleszteni, akkor oda a lakás, a ház. Persze könnyebb a kisember mellé állni, s szidalmazni a „globális kapitalizmus lelketlen gépezetét” – mondja Tóta W. honfitársunk.

Na, ezen háborodott fel Bayer Zsolt, miközben azon búsong, hogy „az emberiség immáron nem tud különbséget tenni jó és rossz között” (kivéve természetesen az ötös párttagkönyv tulajdonosát, akiben elemi képességek, áthagyományozott tudáshalmazok lakoznak).

Nem foglalkozom én itt az elfajult emberiséghez tartozó Tóta W. Árpád és a jóról-rosszról való ősi tudást őrző Bayer Zsolt vitájával. Ez ugyanis a narancsos férfiú írásának a legérdektelenebb része. Persze az írás folytatása is érdektelen, de…

Miközben Bayer Zsolt azon kesereg, hogy az emberiség így meg úgy, a jóról és a rosszról, a bűnről és az erényről stb. való tudás pedig amúgy – eközben a narancsos férfiú olyasmiket hord össze, hogy az olvasó is búsongásra adja fejét. Hát már Bayer is? Már őt is, a mi szeretett narancsos erkölcsi mércénket is elérte a romlás? Bizony, bizony. S ezért foglalkozom én ezzel az érdektelen írással.

Először is azt írja Bayer urunk, hogy „az ocsmány és undorító és embertelen aktust” mintegy hatvan rohamrendőr „biztosította”. Igen, van róla beszédes felvétel. De ki is irányítja ezt a rohamrendőrséget? Nem a Pintér Sándor nevezetű, narancsfejű ember? A kérdés azért fontos, mert Pintérnek is van főnöke ugyebár (a főnarancs). Aki a választási kampány során azt találta mondani, hogy a kilakoltatásokra moratóriumot rendelnek el, mert senki sem maradhat fedél nélkül. A főnarancs emlékezetes ígérete két nappal ezelőtt megbukott: rendőri (tehát: kormányzati) segédlettel zsuppoltak ki egy többgyermekes családot, miközben az egész narancspárt a mély hallgatást gyakorolta. Képzeljük el, mit írt volna Bayer, ha még mindig a Bajnai-kormány regnálna!

Aztán Bayer Zsolt azt is írja, hogy „a család megy a híd alá”. A kilakoltatás napján ifj. Hegedűs Lórántné közölte, befogadják az utcára tett családot (a kutyákkal együtt!!!) Pest megyében található házukba. Véletlenül tudom, hol lakik a Hegedűs-család (van arrafelé családi „érdekeltségem”), de házuk fölött nem épült híd (illetve házuk nem híd alatt épült). Bayer tehát „csak” annyit „felejtett el” megosztani rajongóival, hogy egy jobbikos képviselő segített a kilakoltatott családon. Ha ifj. Hegedűs Lórántnét Kövér Lászlónak hívnák, a Magyar Hírlap bizonyára címoldalon hozta volna a sztorit.

Bayer Zsolt aztán megdicséri azokat, akik megpróbálták megakadályozni a nagytétényi család kizsuppolását: „jobbikos és fideszes képviselők” említődnek a cikkben. A narancsos publicista tolla megint elszaladt egy kissé. A tudósítások szerint sok jobbikos honatya volt jelen az „aktuson”, többük ellen szabálysértési eljárás is indul, mert megpróbálták megakadályozni az „aktus” sikerét. Ez az „apróság” sem fért bele a bayeri opuszba: a narancsos kormány rendőrsége indít eljárást néhány jobbikos honatya ellen. Ez nem „ocsmány és undorító és embertelen aktus”, kedves Bayer Zsolt?

Na de mi van azokkal a fideszes képviselőkkel, akik Bayer szerint megpróbálták megakadályozni az „ocsmány kilakoltatást”? Nem tudom a választ. A hírek szerint ugyanis fideszes képviselők semmit sem igyekeztek megakadályozni, mert jelen sem voltak. Miután a kilakoltatás „sikeresen” befejeződött, a hírek szerint késő délután – fél hat tájban – felbukkant Soltész Miklós szociálpolitikai államtitkár. Ő azonban nem fideszes, hanem kereszténydemokrata. Aztán előkerült a választókerület országgyűlési képviselője, Németh Zoltán is. Na ő tényleg fideszes. Egyetlen narancsos ember jött tehát háztűznézőbe – az „aktus” után. A kilakoltatást tehát egyetlen fideszes sem igyekezett megakadályozni. Holott Szabó Gábor jobbikos honatya parlamenti felszólalásában azt kérte képviselőtársaitól, hogy minél többen jöjjenek el az „aktus” helyszínére. Ugye így történt, kedves Bayer Zsolt?

És akkor nézzük meg a cikk végét, ott alkot igazán nagyot Bayer Zsolt. Azt írja az ötös számú párttagkönyv lángeszű, erényekben bővelkedő birtokosa, hogy Novák Előd is jobban tette volna, ha a kilakoltatás színhelyére siet – ahelyett, hogy „a parlament kulturális bizottságában hülyeségeket beszél”. Novák Előddel az a baj – lerágott csont, de megismétlem -, hogy az említett bizottságban nehezményezte a nemzetiségi színházaknak szánt többlettámogatást, s ennek kapcsán „fajelméletet”, „rasszizmust” emlegetett. Legalábbis a hírekben ezt olvashattuk. Nem vagyok a téma szakértője, de úgy gondolom, helytelen, ha a kultúra támogatása kapcsán etnikai, nemzetiségi stb. szempontok érvényesülnek. Egyetlen mérce van: a minőség. Hozzáteszem, hogy a fideszes javaslat kapcsán „rasszizmust”, „fajelméletet” emlegetni – szerény meglátásom szerint badarság. (Feltéve, hogy ezek a szavak tényleg elhangzottak Novák Előd szájából. Nem voltam jelen, nem tudom.)

De nem is ez itt a lényeg. Bayer Zsolt az egész kilakoltatási történeten azért merengett el felettébb „szelektív” módon (tehát össze-vissza hazudozva, tényeket elhallgatva), hogy belerúgjon egy nagyot a Jobbikba. Mi köze a kilakoltatott család történetének Novák Előd bizottsági felszólalásához? Semmi. Illetve azért van egy vékonyka, foszladozó szál: ha társaihoz csatlakozva Novák Előd is „polgáriengedetlenkedett” volna a nagytétényi ház előtt, akkor Bayer szerint nem beszélt volna hülyeségeket a bizottsági ülésen. Le is írja a jeles publicista: „az lett volna az igazán jó”, ha Novák Előd is jelen lett volna az „aktuson”. Mondja ezt egy olyan ember, aki messze elkerülte az említett kilakoltatás helyszínét. A többi narancsoshoz hasonlóan. Hát…
Bayer cikkének zárása így hangzik:

„Bonyolult egy világ ez, szegény hülye Novák Előd, felebarátom az Úrban. Te sem tudsz benne eligazodni, te sem tudod, mi a jó, és mi a rossz.”

Szegény hülye Bayer Zsolt, felebarátom az Úrban. Tényleg bonyolult egy világ ez, lám, te sem tudsz benne eligazodni. Ahogy én sem. Mert tanácstalanul bolyongok a soraid között, s nem értem, miért kevered össze a rosszat és a jót. Miért nem írsz az egyszerű tényekről. Az evidenciákról. Meséltem róla föntebb egy keveset, kibővítve elmondom újra (még akkor is, ha unod az ismétlést). Kilakoltattak egy családot – mintegy félszáz sün jelenlétében. Ma úgy hívják ezt a csapatot: Pintér-pribékek. Jobbikos képviselők és több tucat szimpatizáns igyekezett megakadályozni az „aktust” – néhány „engedetlenkedő” ellen eljárást indítanak a Pintér-pribékek. A „szegény hülye Novák Előd” pártja adományokat gyűjt a bajba jutott család megsegítésére. A „szegény hülye Novák Előd” pártjának egyik képviselője befogadta a kilakoltatott családot – s nem valami híd alá, ahogyan a cikkedben írod, te szegény hülye Bayer Zsolt. Egyetlen fideszes képviselő sem volt jelen az „aktuson” – ahogyan a cikkedben írod, te szegény hülye Bayer Zsolt. Miért nem a valóságról írtál, felebarátom az Úrban?

Azt mondta ama nevezetes hétfőn a főnarancs, hogy még a nap is másként süt. Dehogy süt másként. Sötét van, nagyon sötét. Mint egy fasírtban (hogy egy jeles, már elhunyt író szavait idézzem). S ebben a fasírtban kóvályogsz te is, szegény hülye Bayer Zsolt, s az orrodig sem látsz. Amúgy pedig ne ócsárold az emberiséget. Mert igenis sokan tudják, mi a jó, mi a rossz, sokan ismerik azt a sávot, amely a helyest elválasztja a helytelentől, a bűnt az erénytől. A cikked olvastán viszont ez rólad nem mondható el. Innen a távolból úgy rémlik, nagyon nagy a setétség a narancsligetben. De ne csüggedj, te szegény hülye, várj, míg felkel majd a nap (ahogy a kiváló dalos énekli). Amúgy pedig tényleg felebarátom vagy az Úrban. Csupán a sötét, hülye feleddel van bajom.

Falusy Márton – HunHír.Hu