Nem engedték be a Temerini Fiúk című dokumentumfilm egyik szereplőjét, Horváth Tibort a szerb központi börtönkórházba vasárnap. M. Szabó Imre az esetről szóló, HunHír.Hu-hoz eljuttatott beszámolója következik lentebb.

Tíz év börtönbüntetésre ítélt fiához, Horváth Árpádhoz ment látogatóba, beszélőre.

Különösen fontos édesapának és a fiatalembernek is, hogy találkozzanak. Sremska Mitrovicében, ahol teljesen igazságtalan, a kettős mérce alkalmazása miatt elképesztő mértékű büntetését töltötte – tuberkulózisban megbetegedett.

A börtönkörülmények miatt támadta meg a kór.

Először ott kezelgették, majd felismerték, hogy a betegség súlyos következményekkel járhat, ezért a hatóságok Belgrádba, a szerbiai központi börtönkórházba szállították.

Lassan – lassan, de javult az állapota.

Szülei féltő- gondoskodó szeretettel látogatták, amikor lehetett.

Teljesen szabályosan vitték a hazai,- engedélyezett- kalóriadús élelmet, hogy minél erősebb legyen Árpád fiúk.

Mint ahogyan Horváth Tibor ezen a vasárnapon, június 13-án is tette.

Az ügyeletes börtönőr közölte, három hónapra eltiltották a látogatástól és a csomagküldéstől! Betegsége előtt még arról értesítették, hogy jó magaviselete és a letöltött évek miatt kimehet a városba. Már a könnyített részlegben, a szabadulóban töltötte éjszakáit, amikor belázasodott!

TBC!

A börtön egyértelmű felelőssége!

Ennek a szülők nyíltan hangot is adtak! Filmem, a Temerini Fiúk harmadik részében, melyet az Echo TV-ben sugároztak- magam is megszólaltattam őket.

Most, hogy valamelyest javult az állapota, most alázzák meg ismét magyarságában az elítéltet és a szülőket, de minket, magyarokat is!

Minket, akik hiszünk abban, hogy Martonyi János külügyminiszter minapi szerbiai látogatása javít a temerini elítéltek helyzetén is!

Martonyi János magyar külügyminisztert ugyanis pénteken Belgrádban udvariassági látogatáson fogadta Boris Tadic szerb elnök és Mirko Cvetkovic szerb kormányfő.

Martonyi János külügyminiszter a Danas című belgrádi napilapban szombaton megjelent interjújában azt hangsúlyozta, hogy Budapest “a magyar közösség kulturális és nyelvi identitásának megőrzéséhez” ragaszkodik; az emberi és állampolgári jogok koncepciójáról van szó, “ennek abszolút semmi köze területi és határkérdésekhez”. Martonyi egyébként csütörtökön Vuk Jeremic szerb külügyminiszterrel folytatott megbeszélést, s ezt követően bejelentette: még az idén együttes ülést tart a szerb és a magyar kormány.

No ezen a kormányülésen igazán felvethetnék a magyar kormány tagjai- természetesen rájuk szavaztam -, a hatvanegy évre elítélt öt temerini fú ügyét.

Lobbizhatnának annak érdekében, hogy szabadon engedjék az etnikai megkülönböztetés áldozatait.

Mint ismeretes, a legsúlyosabb büntetés tizenöt év!

Szerb háborús bűnösök nem kapnak ennyit- ha egyáltalán elítélik őket!

A magyar fiúk nem bűnözők, hanem a szerb bosszúpolitika áldozatai! ( Bántalmaztak egy szerb kábítószerügynököt, aki kiprovokálta a kocsmai verekedést, magyarságukban megalázva őket. Nem kellett volna beugrani, az igaz! Gyakori, szinte minden napos egy- egy unalmas estén arrafelé.

A szerb ügynök évekkel később aranylövés- heroin túladagolás – következtében elhunyt…)

——-

A fiú Újvidék térségében érte el telefonon.

– Hol vagy már, Apu?

– Messzire eljöttem. Felírták a kartonodra a tilalmat, három hónapig nem látogathatunk meg!

– Nem tudok róla, nem értesített a nevelőtiszt.

– Súlyos betegsége után nem engedik, hogy kalóriadús ételekkel feljavítsuk a szervezetét- mondja az apa a telefonba. Átszámolva összesen 100 Eróba került az ez az út. Mi szegények vagyunk, nehezen élünk. Semmiféle magyarázatot nem adtak! A pénzküldeményeket is lassabban adják át!

A szerbek sajnos mindig kitalálnak valamit. Hat éve látogatom Árpádot, ezek az esetek bizony megviselnek, egy kis nyugalomra lenne szükségem!

—-

Kíváncsian várom, mint a dokumentumfilm rendezője a szerb hatóságok magyarázatát!

Miért tiltották el Horváth Tibort attól, hogy meglátogathassa szeretve féltett fiát?

Cikkem befejezésekor kaptam a telefont Svájcból: Immár második alkalommal tagadják meg Szakáll Zoltán, ugyancsak ebben az „ügyben” 11 és fél évre elítélt, 7598IK számú, egyébként kiváló magatartású rabtól a hét végi kimenőt. Walker Elizabeth, Svájcban élő nagynénjének, támogatójának, aki személyesen is érdeklődött a temerini rendőrségen. Miskolczi Lajos városi rendőrkapitány azzal magyarázta ezt a helyzetet, miszerint az ügy előadóját áthelyezték egy másik kapitányságra, ő pedig nem tud róla. ( Mellesleg neki kell aláírnia.) Nevezett személy, a család barátja: a kapitány beszélte rá a szülők elmondása szerint Máriás Istvánt, hogy vállalja el az ügyet, lényegében valljon a többi társa ellen, s akkor nem lesz semmi az ügyből. Megtette. Tizenöt évre ítélték.

M. Szabó Imre

HunHír.Hu