Bajnai Gordon elbúcsúzott népétől. A Népszabadság mai számában megjelent terjedelmes interjúban a „kimenő” miniszterelnök beszélt múltról és jövőről, kormánya múlhatatlan érdemeiről, a „demokrácia kerítésén belül lévők” feladatairól a szélsőséges erőkkel szemben.

Azt is megtudtuk, hogy az átadandó ügyekről még nem tárgyalt Orbán Viktorral. „Készen állok erre, és fontosnak is tartom. Viszont nem nekem kell kezdeményeznem, a szokás szerint ez a bejövő miniszterelnök lehetősége” – közölte a „kimenő” kormányfő. Bajnai Gordon „jó ideig” nem óhajt megszólalni belpolitikai ügyekben, „kivéve persze, ha politikai támadás ér, és meg kell védenem magam”.

A volt kormányfő nem sajnálja, hogy egy évvel ezelőtt belevágott a „válságkezelésbe”, mert véleménye szerint „szükséges és eredményes volt, amit csináltunk”. Teljesítményével elégedett, mert „azt, amit elképzeltem, minden lényeges elemében megcsináltuk”. A „kimenő” miniszterelnök úgy véli, kormánya ismét növekedési pályára állította az országot, éppen ezért nem ért egyet azokkal, akik „vészhelyzetről” beszélnek:

„Amikor a gazdaság egy drámai zuhanás után visszatért a növekedéshez, amikor megállítottuk az adósság emelkedését, a költségvetés hiánya Európában a legalacsonyabbak között van, és a munkanélküliség növekedése megállt, nem indokolt vészhelyzetet emlegetni, viszont veszélyes. Még a végén elhiszik azok, akik a forint árfolyamát, a kamatokat és kockázatokat meghatározzák. És azzal a nagy nehezen kivívott bizalom elvesztését kockáztatjuk.”

Hogy Bajnai állításai mennyire igazak, az majd akkor derül ki, amikor az új kormány elkészíti a „leltárt”. Egyetlen apróságot azonban érdemes a fenti szövegből kiemelni. Bajnai szerint a munkanélküliség növekedése megállt. Igen, a KSH legfrissebb jelentésében is az olvasható, hogy az év eleji állapothoz viszonyítva nem emelkedett a munkanélküliek száma. Ha viszont Bajnai kormányfői időszakát nézzük, más a helyzet. Egy évvel ezelőtt – amikor a most „kimenő” miniszterelnök éppen „bejött” – tíz százalék körül volt a munkanélküliségi ráta, amely mára két százalékponttal emelkedett. A sikeres „válságkezelés” eredményeként.

Érdekes, hogy a „kimenő” kormányfő nem mond véleményt a most hatalomra került pártszövetség programjáról, mert „jár nekik a türelem”. A Jobbiknak viszont nem jár, az új erő indulatokat vált ki Bajnaiból: „Nem személyes sérelem fűt, az ország érdekében és nevében tiltakozom, alapos racionális megfontolás alapján.”

Azt nem tudom, miért gondolja úgy a volt miniszterelnök, hogy bármely hazai pártról az ország nevében alkothat véleményt. Én például kikérem magamnak, hogy a nevemben homályos „racionális megfontolás alapján” ítélje meg és el az új erőt. Azt írtam: homályos. Igen, nekem az. Ezt alátámasztandó lássunk egy rövid részletet az interjúból:

„Éppen az a baj, hogy a demokratikus pártok nagyobb része ebben a kérdésben taktikázik, maszatol, mellébeszél. Pedig a demokratikus pártoknak ki kéne mondaniuk, hogy a nemzeti szimbólumok alatt vonuló szélsőjobb a nemzetre kártékony eszméket hirdet, árt az országnak, a nemzetnek. Mélyen átérzem azok félelmét és fájdalmát, akik ellen a gyűlöletkeltő politika irányul. A megszólalásaimmal azt akartam megmutatni, hogy igenis, lehet világos határvonalat húzni, és a demokrácia kerítésén belül lévők közt elvárható az összefogás. Saját belső felháborodásomon túl azért is, mert a szélsőségesek az egész országnak ártanak, még úgy is, hogy nincsenek kormányon. Magyarországról most kettős a kép a világban: egyfelől erősödik az eredményes válságkezelés miatt a bizalom, ugyanakkor szinte minden véleménynyilvánításban előjön vészjósló jelként a szélsőjobb térnyerése.”

Hogy Bajnai milyen „kártékony eszmékre” gondol, az olvasó számára rejtve marad. Azt azonban megtudjuk, hogy a demokráciának van kerítése, s ezen a kerítésen kívül tanyázik a Jobbik. Ezzel az állítással az a probléma, hogy ellentétes a hatályos Alkotmánnyal. Alaptörvényünk második paragrafusa szerint Magyarország „demokratikus jogállam”, ahol „minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja”. Most áprilisban is gyakorolt a nép, és 850 ezer népszuverenitást gyakorló honpolgár az új erő képviselőit küldte a T. Házba. Márpedig a hatályos Alkotmány 19. § (1) bekezdése értelmében a demokratikus jogállamként definiált Magyar Köztársaság „legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés”. A Jobbik tehát – Bajnai „belső” felháborodásától függetlenül – „a demokrácia kerítésén belül” van. Tudom, ez is butaság, hiszen demokráciában nincsenek kerítések, kordonok. Ezek a diktatúra kellékei. Bajnai úgy gondolja, ő a demokrácia mércéje. Súlyos tévedés. Demokráciában egyetlen mérce létezik: a népszuverenitást gyakorló nép akarata. A népet ugyanis – ahogy mondani szokás – nem lehet leváltani. Kormányok és kormányfők viszont jönnek-mennek (ki-be, hogy Bajnai megfogalmazásához hű legyek).
A volt kormányfő a külföld rólunk alkotott véleményére is hivatkozik. Kár erre sok szót vesztegetni, ezért csupán gróf Széchenyi István megfontolandó szavait idézem:

„Mi Magyarok nem ítéltetünk mindig szavaink, hatásink és cselekedeteink szerint, hanem sokszor csak aszerint: ellenségeink vagy álbarátaink mily szavakat adnak szánkba, és mily meséket tudnak számunkra koholni s ránkfogni.”

Az interjú végén Bajnai Gordon a változás szükségességéről, a haladásról, az Európához való fölzárkózásról szólva szintén elhintett egy-két magvas gondolatot.

„Magyarország változást akart, és szükség is van a változásra. De az önmagában nem elég. Van jó és rossz változás is. Nem elég önmagában csak a hatalmi változást akarni. Van változás, amely a haladás fősodrába emel és van változás, amely a múlt már sokszor kudarcot hozó kalodájába zár. Az országnak a válságból okulva újra utat kell találni a Nyugathoz, a folyamatos és érzékelhető európai felzárkózáshoz. Ez lesz a következő évek nagyon kemény leckéje.”

Valahol tehát utat vesztettünk (többek között Bajnai országlása idején), ezért elbitangolásunk hosszú évei után újra meg kell keresnünk a Nyugatot, hogy „érzékelhetően” felzárkózzunk Európához. Ezekkel a szavakkal búcsúzott el tőlünk a sikeres „válságkezelő”. Nem tehetek róla, ismét gróf Széchenyi István szavai jutnak eszembe:

„A Magyarnak, hogy valami legyen Európában, egyedül magyarnak kell lennie; ez dicső s nemes örökség.”

Hogy miért idézem gróf Széchenyit? Azért, mert őt értem – Bajnait viszont (s most a teljes interjúra gondolok) sajnos nem. Mert például mit jelent a „haladás fősodra”? Vagy a múltnak melyik „kalodájára” kell gondolnom?

De ha már az „örökség” szó leíratott, akkor befejezésül egy „jó hírt” is meg kell osztanom a kedves Olvasóval. A „kimenő” miniszterelnök „Haza és Haladás” névvel alapítványt hozott létre, amelynek – a Népszabadság szerint – „elsődleges célja és feladata a Bajnai-kormány örökségének gondozása és szükséges védelme”. Az alapítvány „kurátorai a Bajnai-kormány két kabinetfőnöke, Hegedűs Dóra és Szigetvári Viktor, illetve a kormányiroda vezetője, Tordai Csaba lesznek”.

Nem tudom elképzelni, mit kell majd gondozni. S meddig. Mi az az „örökség”, amely megóvásra és védelemre szorul? A szebb jövő bizonyára erre is megadja majd a megfelelő választ. Mert a jövendő kárpitjait…. Most megtorpantam. Legutóbbi írásom „kárpitjai” miatt elmarasztalt az egyik hozzászóló. Megjegyzem: jogosan. „Szabadon”, ezért eltorzítva idéztem gróf Széchenyi István közismert – „Politikai programtöredékek” című – művének egyik mondatát. Jöjjön hát a torzítatlan (számomra igen kedves) citátum: „A jövendőnek kárpitjait nem bírja felleplezni a gyarló ember.” Érvényes ez a Bajnai-kormány örökségének a sorsára is. Amely örökséget lehet ápolni, vagy eltakarni. Bár nem látok a jövőbe, van bennem annyi előítélet, hogy az utóbbi lehetőségre voksoljak.

(Fotó: Somorjai László)(Fotó: Somorjai László)

Falusy Márton – HunHír.Hu