’Természetesen mélyen aggasztó, hogy egy fasiszta párt behatolhatott a magyar parlamentbe – mondta Feldmájer. – ’De véleményem szerint ez nem jelenti annak veszélyét, hogy ez a párt és annak ideológiája hatást gyakorol majd a kormányzatra’.Amit Feldmájer művelt, azt rágalmazásnak nevezik. Büntetlenül nem lehet bárkit „fasisztának” nevezni. Még egy olyan embernek sem, aki kizárólag Izrael és a honi „statisztikai címszótár” érdekeit képviseli. Remélem, a Jobbik vezetői – Mesterházy Attila után – Feldmájer Pétert is bíróság elé citálják. Akkor fog csak igazán aggódni a hazai és a külföldi „statisztikai címszótár”!

A Mazsihisz főnöke nem lazsált. A választások után rögvest két izraeli napilapban is (Jerusalem Post és Haaretz) kifejtette véleményét az új helyzetről. Mindkét írás „fordítása” – az idézőjel nem véletlen, mint majd később látni fogjuk – meglelhető a Mazsihisz honlapján.

Elsőként nézzük a Jerusalem Post írását. „A magyarországi zsidók aggódnak a szélsőjobb előretörése miatt” – hirdeti a cím. A választási eredmények rövid ismertetése kapcsán a szerző idézi Feldmájer Pétert: „A mai nap nagyon sötét időt hozott a modern Magyarországnak. A dolgok nemcsak a magyarországi zsidóság, hanem a magyar demokrácia számára is veszélyes irányt vettek.”

Később azt is mondja a honi zsidóvezér, hogy „az elmúlt három év rossz volt, és ez a közeljövőben is így marad”. Miért éppen az elmúlt három év? Azt megelőzően tejjel-mézzel folyó Kánaán volt hazánk?

A Jobbik szavazóiról is véleményt alkot Feldmájer Péter. Szerinte közülük „talán csak 100.000 vagy 200.000 antiszemita vagy romaellenes”. Vajon milyen kutatási eredmények alapján állítja ezt a Mazsihisz-főnök?

Ezt követően megtudjuk, hogy a hazai zsidóság bizony nagyon aggódik. Igaz, ezt már nem Feldmájer Péter mondja, de a későbbiek jobb megértése miatt nem árt idézni a cikknek az alábbi részletét – a Mazsihisz honlapján található fordítás alapján.

„A választási eredmények árnyékot vetettek a közösség holokauszt megemlékezésére, amelyet hétfőn erős biztonsági intézkedések mellett tartottak Budapesten. Az eseményt a Bnei Akiva ifjúsági tagozata szervezte helyi izraeli diákokkal, és mintegy 200-an vettek részt a megemlékezésen a zsidó közösség és az izraeli nagykövetség képviselőivel együtt.

’A levegőben érezni lehetett a feszültséget’ – mondta Amit Davidson, a Bnei Akiva megbizottja. ’A megemlékezés sokkal erőteljesebb volt, mint az elmúlt években, mert a holokauszttal való kapcsolat most sokkal világosabb. Olyan párt került be a parlamentbe, amely zsidó- és romaellenes nézeteket vall. A magyarországi zsidóság nagyon aggódik, és egyfolytában a választási eredményekről beszél’.”

A fenti részletben említődik „a Bnei Akiva ifjúsági tagozata” és szóba kerülnek a megemlékezés szervezésében részt vállaló „helyi izraeli diákok”. Sajnálatos módon a Mazsihisz fordítója nem adta vissza pontosan a Jerusalem Post által írtakat. Az izraeli lapban ugyanis ezt olvassuk: „The event was organized by the Bnei Akiva youth movement and the local organization of Israeli students”. Magyarul: „Az eseményt a Bnei Akiva ifjúsági mozgalom és az izraeli diákok helyi szervezete szervezte.” Amiből világosan kiderül, hogy egyrészt az izraeli diákoknak van külön szervezete Magyarországon, másrészt pedig működik egy Bnei Akiva nevű zsidó mozgalom is, amelynek nincs semmiféle ifjúsági tagozata, mivel ez a képződmény eleve ifjúsági szervezet. S ennek a szervezetnek a „megbízottja” nyilatkozta azt, hogy „feszültség” vibrál a levegőben, mert a hazai zsidóság nagyon aggódik. Hogy megértsük ezt a rettenetes aggodalmat, vizsgáljuk meg, micsoda alakulat a Bnei Akiva. Tiszta forrásból merítek: a Zsidó Közösségi Fórum honlapjáról. Részlet a Bnei Akiva bemutatkozó szövegéből:

„A Bnei Akiva ma a világ legnagyobb cionista ifjúsági szervezete, amely hat kontinensen, több mint 30 különböző országban működik világszerte, és tagjainak száma meghaladja a 120.000-et. A szervezet központja Izraelben van. A Bnei Akivát Izraelben, Jeruzsálemben alapították meg 1929-ben (helyesen: Palesztinában, hiszen Izrael akkor még nem létezett – a szerk. megjegyzése). Az akkor még apró szervezet gyorsan növekedésnek indult. A diaszpóra számos zsidó közösségének vitték el az ortodox elkötelezettség és a cionista pionírság eszméjét. Az első kibucot 1947-ben alapították a Negev sivatag északi részén Saad néven. A későbbiekben a Bnei Akiva számos további kibucot és mosavot alapított szerte az országban. /…/ Magyarországon, mely a vallásos cionizmus számára jó terepet nyújtott, már a 20-as években működött ’Bachuré Hamizrachi’ Egyesület, mely a Bnei Akiva elődje volt. A szervezet a II. Világháború alatt tevékenyen részt vállalt az ellenállásban, azonban a Cionista Szövetség tagszervezeteivel együtt 1949-ben betiltották, ezért a rendszerváltást követően kezdett el újra működni, ám nem sokkal később szintén megszűnt. A 2000. őszén újraalakult szervezet fő célja, hogy a zsidóságtól eltávolodott, ill. teljes mértékben elszakadt fiatalokat elérje, megszólítsa, majd az informális oktatás eszközeivel megismertesse és megszerettesse a zsidó vallással, a zsidó nép, a magyarországi zsidóság, és Izrael Állam történelmével, kultúrájával, hagyományaival, szokásaival. Úgy gondoljuk, hogy ezen ismeretek megszerzése és a Zsidó Állammal való szoros, elkötelezett kapcsolat a magyarországi zsidóság fennmaradásának egyetlen útja. Szintén nagy jelentőséget tulajdonítunk az Izrael földjére való visszatérés tórai parancsolatának. A céljainkat nagy részben a klubhelyiségünkben heti rendszerességgel megtartott programjainkon próbáljuk meg elérni.”

A fenti idézet üzenete világos. A Bnei Akiva céljai között a magyar történelem, a magyar kultúra megismertetése nem szerepel. Ahogy a magyar állam története sem. Az igazán fontos üzenet ama „tórai parancsolat” említése. Igen, a Bnei Akiva ifjúsági cionista mozgalom tevékenysége arra irányul, hogy a diaszpórából minél több zsidó fiatal költözzön Izraelbe. S ezt a törekvést miképpen lehet a legjobban elérni? Folyamatos rettegéssel, aggódással. Magyarországon is. Azt kell egyfolytában hangoztatni, hogy a hazai zsidók veszélyben vannak, mert jönnek a föld alól is a neonácik, neofasiszták dübörgő léptekkel, sőt már készítik a marhavagonokat szegény zsidók számára. Ügyes, nagyon ügyes. De hát Gyurcsány is megmondta már, hogy akinek nem tetszik idehaza, menjen el nyugodtan. Ez a „felhívás” a Bnei Akiva embereinek is szól. Csak azt nem értem, hogy ha hazánk ilyen veszélyes, aggodalomtól vibráló terep, tudásuk gyarapítása céljából miért éppen Magyarországot választja – ráadásul külön szervezetbe is tömörülve – számos izraeli diák? Mazochisták talán? Vagy a permanens aggódást tanulni érkeztek a Kárpát-medencébe?

A Jerusalem Postnak búcsút intve nézzük, miről írt a másik izraeli napilap, a Haaretz. „Magyarország antiszemita, szélsőjobb pártja kormányon kívül marad” – ez a címe az írásnak, melynek szerzője régi jó ismerősünk, a virtigli magyargyűlölő Yehuda Lahav (ez az alak rágalmazta meg a Tettrekész rendőrszakszervezet főtitkárát, Szima Juditot azzal, hogy a zsidók elleni fegyveres harcra buzdította a Tettrekész tagságát).

Lahav írását a Mazsihisz honlapja szintén közli magyar „fordításban”. Ez így nem egészen pontos, korrigálom magamat. A Mazsihisz ugyanis így tálalja a cikket: „Yehuda Lahav (Háárec) cikke alapján”. A szöveg végén mégis az szerepel: „fordította Rózsa Katalin”. Akkor mégiscsak a Lahav-cikk magyar fordítását olvassuk? Nem, mert a zsidó szervezet honlapján közölt írás erősen eltér a Haaretz-béli írástól, amint ez majd az alábbiakból kiderül.

Lahav is a választási eredmény bemutatásával indít, majd megjegyzi, hogy 1990 óta szélsőjobboldali párt még nem kapott ekkora támogatást hazánkban. Ez a megjegyzés nem szerepel a Mazsihisz „fordításában”, helyette ezt olvassuk: „Magyarországon ez az első alkalom, hogy olyan párt került a parlamentbe, amely a ’zsidók hatalmára’ figyelmeztet, és egyidejűleg elkötelezett a ’cigánybűnözés’ elleni küzdelemben”. Az idézett szöveg nem szerepel Lahav cikkében, kérdés tehát: honnan „fordította” ezt a részletet Rózsa Katalin?
A Mazsihisz „fordításának” végén található két bekezdésben Feldmájer Péter véleményével ismerkedhetünk meg.

„Feldmájer úgy véli, hogy Magyarország pozitív nemzetközi megítélésének fenntartása érdekében a Fidesz arra törekszik majd, hogy visszautasítsa, illetve elszigetelje a Jobbik szélsőséges politizálását. Ugyanakkor bízik benne, hogy Magyarország és Izrael között az első Fidesz kormány idején is meglévő jó kapcsolat továbbra is fennáll majd.

’A magyar zsidóság elfogadja a demokratikus döntést, ugyanakkor sajnálja, hogy a szélsőjobb teret nyert – nyilatkozta Feldmájer -, ám a demokrácia lényege az, hogy a kormányok időnként váltják egymást. A zsidóság együtt fog működni a kormányzattal minden olyan ügyben, amely egyezik a zsidóság alapvető érdekeivel. Semmi ok sincs arra, hogy ne működjünk együtt az új miniszterelnökkel, Orbán Viktorral, s bízunk abban, hogy ez a jövőben is így lesz’.”

Hol nyilatkozta a fentieket Feldmájer? Yehuda Lahav cikkében ugyanis az idézett mondatok nem szerepelnek. Akkor honnan „fordította” Rózsa Katalin?
Feldmájer szavai egyébként igen figyelemre méltók. Mi is a fontos a zsidóvezérnek? Először is Izrael és Magyarország jó kapcsolata. Másodszor pedig a hazai zsidóság „alapvető érdekei”. Érdekes módon a „magyarság érdekei” nem szerepelnek a – ki tudja, honnan „fordított” – feldmájeri nyilatkozatban. Értjük jól a hazai zsidóság vezérét.

Apropó, zsidóság. Sokszor idéztem fentebb ezt a szót. Emlékszünk jól, húsz évvel ezelőtt Csoóri Sándor elhíresült naplójegyzetében mondott ezt-azt a honi liberális zsidóságról. Majdnem megkövezték érte. Mert olyan, hogy „zsidóság” – nincsen. Legalábbis ezt mondták zsidó ellenfelei. Kertész Imre például így írt 1990 őszén: „Én semmiről sem akarom meggyőzni Csoóri Sándort. ’Zsidóság’: ilyesmi természetesen – eltekintve a statisztikai címszótártól – nem létezik. Ha netalán mégis, én nem tudok róla.” Most van zsidóság, vagy nincs? Avagy Feldmájer Péter csupán a „statisztikai címszótár” nevében beszél? S a Jerusalem Post korábban idézett cikkében nyilatkozó Bnei Akiva-megbízott is csak egy „címszótár” nevében aggódott? Hát elég nagy itt a káosz…

De térjünk vissza a Haaretz cikkéhez, és annak „fordításához”. Elöljáróban azonban a Mazsihisz „fordításának” elején szereplő Feldmájer-mondatot kell idéznem: „Nem aggódunk az antiszemita Jobbik miatt, mert nem lesz hatással a kormányra”. Ezt a kijelentést így, ilyen formában a Haaretz cikke szintén nem tartalmazza.

De van a „fordításnak” egy olyan bekezdése, amire különösen érdemes odafigyelnünk. Feldmájer ugyanis „lefasisztázza” a Jobbikot, ugyanúgy, ahogy azt korábban Mesterházy Attila is tette. A „fordításban” ezt olvassuk:

„Persze sajnálatos és igen fájdalmas, hogy a magyar parlamentbe bejutott fasiszta Jobbik ennyi szavazatot kapott, de véleményem szerint nem áll fenn a veszély, hogy ez közvetlen hatással lenne a kormányzás szellemiségére” – nyilatkozta Feldmájer Péter.”

Ez az idézet így, ebben a formában nem szerepel Yehuda Lahav cikkében, amelynek utolsó két bekezdését az alábbiakban közlöm saját magyarításomban:

„Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek elnöke egy interjúban azt mondta a Haaretz-nek, hogy bár a Jobbik választási sikere aggasztó, kicsi az esélye annak, hogy a szélsőjobb átvegye az irányítást Magyarországon.

’Természetesen mélyen aggasztó, hogy egy fasiszta párt behatolhatott a magyar parlamentbe (az eredetiben: ’has been able to penetrate the Hungarian parliament’) – mondta Feldmájer. – ’De véleményem szerint ez nem jelenti annak veszélyét, hogy ez a párt és annak ideológiája hatást gyakorol majd a kormányzatra’.”

Mint a kedves Olvasó is láthatja, a Mazsihisz „fordításából” ez-az kimaradt, s a Lahav-cikktől idegen elemek is bekerültek a magyar szövegbe. Ami viszont mélyen elgondolkodtató: nem derül ki világosan, hogy akkor most Feldmájer Péter aggódik, avagy sem? A Mazsihisz „fordításának” elején – ismétlem – az olvasható, hogy „nem aggódunk” a Jobbik miatt. A Haaretz-nek viszont így nyilatkozott a honi „statisztikai címszótár” főnöke: „természetesen mélyen aggasztó”, hogy „egy fasiszta párt” a magyar parlamentbe juthatott. Ez az ellentmondás számomra igen aggasztó…

Zárásul csak annyit: amit Feldmájer művelt, azt rágalmazásnak nevezik. Büntetlenül nem lehet bárkit „fasisztának” nevezni. Még egy olyan embernek sem, aki kizárólag Izrael és a honi „statisztikai címszótár” érdekeit képviseli. Remélem, a Jobbik vezetői – Mesterházy Attila után – Feldmájer Pétert is bíróság elé citálják. Akkor fog csak igazán aggódni a hazai és a külföldi „statisztikai címszótár”!

Falusy Márton – HunHír.Hu