Huszonkét éves lett a Fidesz. Születésnapkor illendő a jókívánság. Isten éltesse sokáig az alapítókat, a népes tagságot. No meg minden szavazójukat. Az egész családot. A Fidesz születésnapja a témája a Magyar Hírlap mai vezércikkének. Szerzője az egyik alapító atya: Bayer Zsolt. Aki a gründoláskor még tanárképző főiskolás. Azóta a főiskolai diploma is meglett, s utána Bayer szép, kalandos utat tett meg. Ahogy a harcokban edzett Fidesz is. A fenti születésnapi jókívánság mellett – nem ünneprontásként – néhány kritikai észrevételemet is meg szeretném osztani a kedves Olvasóval. Bayer Zsolt „Huszonkettő” című vezércikke ugyanis kérdéseket támasztott bennem, s jó lenne ezekre a kérdésekre választ kapni.

Bayer Zsolt ezt írja:

„Itt állunk huszonkét év elmúltával, s egyedül vagyunk. Már megint egyedül. Persze, most úgy három és fél milliónyian állnak mögöttünk, így kibírható ez a magány – de ez a huszonkét évnyi létezés, ez a csapda.”

Miért magányos a Fidesz? Miért érzik magukat egyedül? Hiszen mára a Fideszt megannyi szövetséges öleli körül. Kereszténydemokraták, a Lezsák-féle Nemzeti Fórum, a Lungo Drom stb. Na meg az állítólagos három és fél milliónyi szavazó. Ha valaki ekkora társaságban egyedül érzi magát, akkor valami nagy baj lehet…

Van azonban még érdekesebb rész Bayer szövegében. Azt mondja, azért vannak egyedül, mert minden politikai erő ellenük van:

„Mert miért van az, hogy úgy nagyjából tizenhét éve minden politikai erő azzal van elfoglalva, hogy a Fidesz ne legyen? Hogy mi ne legyünk?
Mert ezzel vannak elfoglalva.

Aki volt, aki van, s felteszem, aki még lesz, előbb-utóbb eljut odáig, hogy bennünket akar eltüntetni a politikai térképről. S ez a közös, nagy igyekezet egyszersmind össze is hozza őket. Előbb vagy utóbb minden politikai erő egymásra talál ebben a nagy, közös célban. (Úgyhogy lesz itt még ám meglepetés, barátaim!)”

Tartalmas választ kaptunk hát arra, miért is van oly’ egyedül a Fidesz. Mert úgy körülbelül tizenhét éve mindenki azt akarja, hogy a narancs ne legyen. Tehát nagyjából 1993 óta. S aki volt, aki van, no meg aki még eljövendő – mind-mind el akarja tüntetni a politikai térképről a pártot. Most akkor konkretizáljuk a dolgot: nagyjából 1993 óta az MDF, az FKGP, a KDNP, az SZDSZ, az MSZP, a MIÉP – meg a többi, a gótikus házban soha fel nem bukkant politikai mozgalom, Munkáspárt, LMP, Jobbik stb. – a Fidesz eltakarításán dolgozott-dolgozik. Nyilván most is, a kampány finisében. A gond az, hogy a Fidesz szoros szövetségben indul olyan szervezetekkel, amelyek – Bayer érvelése szerint – azzal vannak elfoglalva, hogy a Fidesz ne legyen. Ez bizony nagy-nagy veszély. Tényleg az. Osztom tehát Bayer jóslatát: lesz itt még ám meglepetés, barátaim! Micsoda repedések, törésvonalak feszíthetik a Fidesz szövetségi kapcsolatait! Hiszen Bayer Zsolt szerint előbb vagy utóbb egymásra talál például az MSZP és a KDNP is. Mármint a nagy, közös célban. Hogy a Fidesz ne legyen. Képes lenne erre Semjén Zsolt gárdája? Hát… Istennél semmi sem lehetetlen…..

Aztán Bayer Zsolt felteszi a kérdést: miért van ez így? Vagyis miért tör mindenki a Fidesz életére? Választ nem ad, csak azt kéri, gondolkodjunk. Mert talán nem véletlenül van ez így. S a cikk végén teljes terjedelmében közli Ady híres versét, A muszáj-Herkulest. Mert „azt kérdezgetik az új pogányok, hogy vajon kinek a zsoldjában is vagyunk” – teszi hozzá a szerző.

Értetlenkedem, bizony. Éppen Bayer lapja közölte nem oly rég, hogy ki kinek a zsoldjában állt. A Széles-lap kezdte el meghonosítani hazánkban a szorgos zsoldos-kutatást – bevetvén saját „szakértő” zsoldosait.

Bayer szerint muszáj-Herkules zsoldjában szolgálnak ők, akik ugye borzasztóan egyedül vannak. Mert muszáj-Herkules dőltére – tanultuk egykoron – Tökmag Jankók lesnek. Hígfejű, nyelvelő, zsibongó törpék. Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi. Ezek mind muszáj-Herkules dőltére lesnek.
A muszáj-Herkules zsoldjában álló Bayer Zsolt azonban nincs elkeseredve a nagy-nagy magánytól. „Újra megcsináljuk. Beleállunk. Egyedül. Veletek. Csak a Fidesz.” Igen, igen, „megcsináljuk” – ezzel zárul hát a keserűen induló születésnapi opusz.

Különös befejezés. Fentebb boldog születésnapot kívántam a Fidesznek, osztozván didergő magányában. Kérdés, mi van azzal a polgárral, aki nem úgy gondolja, hogy „csak a Fidesz”. S nem gyűlöletből gondolkodik másként, hanem „csak” úgy, ilyen-olyan ésszerű megfontolásokból. Vagy a Fideszen kívül nincs is élet? Nincs ott egy árva tisztességes magyar sem? Csak Tökmag Jankók, meg hígfejű, talmi senkik? Köztük az új pogányok, ős Napkeletről?

Kedves Bayer Zsolt! Én soha nem alapítottam pártot, nem is fogok. Nem az én műfajom. Elvagyok én egymagamban is, magam fizetem a magam zsoldját. De ha már szóba került muszáj-Herkules és megannyi zsoldosa, engedje meg, hogy ajándék gyanánt átnyújtsam Önnek az alanti verset. Egyik kedves Ady-versemet.

Én nem vagyok magyar?

Ős Napkelet olyannak álmodta,
Amilyen én vagyok:
Hősnek, borúsnak, büszke szertelennek,
Kegyetlennek, de ki elvérzik
Egy gondolaton.
Ős Napkelet ilyennek álmodta:
Merésznek, újnak,
Nemes, örök-nagy gyermeknek,
Nap-lelkűnek, szomjasnak, búsítónak,
Nyugtalan vitéznek,
Egy szerencsétlen, igaz isten
Fájdalmas, megpróbált remekének,
Nap fiának, magyarnak.
(S az álmosaknak, piszkosaknak,
Korcsoknak és cifrálkodóknak,
Félig-élőknek, habzó szájuaknak,
Magyarkodóknak, köd-evőknek,
Svábokból jött magyaroknak
Én nem vagyok magyar?)

Falusy Márton – HunHír.Hu