Van ebben az országban egy nagy múltú hetilap. Beceneve: ÉS. A legendárium szerint ez a rövidítés Illyés Gyulától származik, aki egyszer azt találta mondani: ez a lap se nem élet, se nem irodalom – csupán és. Valahogy így van az ember a Magyar Hírlap publicisztikai rovatával, amelynek fejlécén ez olvasható: „Vélemény & vita”. Alatta pedig kisebb betűkkel: „a hír szent, a vélemény szabad”.
A lap említett rovatára is illik az illyési bonmot: se nem vélemény, se nem vita – csupán &, azaz és. Azt is tudjuk, hogy a Magyar Hírlapban már régóta nem szent a hír (egyre inkább csak az álhír), a szabad véleménynek pedig hűlt helye. Hogy az egyik tollforgatójuk szavait idézzem: „az egyfelé gondolkodást mindig is pártolta” – legalábbis az elmúlt két évben – a Széles-tulajdonú lap. Meg is lett az eredménye.
A Magyar Hírlapban tehát nincs vita, van viszont egyenvélemény. Jól fésült pártkatonák körmölik az egyencikkeket, s mivel a hétfői egyengondolatra kedden ugyanaz az egyengondolat következik, ezért vita sem lehetséges. Itt minden „publicista” ugyanazt gondolja. Akárcsak a Szabad Nép korában.
Mindez arról jutott eszembe, hogy a pénteki Magyar Hírlapban egy Zsebők Csaba névre hallgató kolléga irgalmatlanul blőd írást eresztett meg az &, azaz ÉS rovatban – „MSZP, Jobbik: hasonló logika” címmel. Már a címből is kiviláglik, hogy a „két extremista párt” – az MSZP és a Jobbik – összemosásáról van szó, ami egyrészt igencsak lerágott csont, másrészt az orbáni évértékelőben kifejtett „kétfrontos harc” – a baloldali és jobboldali szélsőségek elutasítása – jegyében fogant. Mindezek okán az írás korántsem meglepő módon – dögletesen unalmas.
A szerző azon mereng, hogy a Jobbik és az MSZP célja a Fidesz „gyengítése”: a Jobbik „rányomná a Fideszt az MSZP-re”, a szocik pedig – a Jobbik előretörésének veszélyére hivatkozva – szívesen „odadörgölőznének a polgári táborhoz”, tehát „a két extremista párt gondolkodásmódja igencsak hasonló”. Na ez az, amit nem értek. Mi itt a hasonlóság? De továbbmegyek. Ha követem és elfogadom a cikk zavaros logikáját, akkor a szerző, Zsebők Csaba gondolkodásmódja is „igencsak hasonló”, hiszen ő meg az MSZP-t igyekszik „rányomni” a Jobbikra és fordítva. Miért ez a párosítási kényszer? Miért kell mindenáron az egyik pártot „rányomni” a másikra? Azért, mert a Fidesz-vezér „kétfrontos” harcról beszélt? S most ez a hivatalos irányvonal az egyenlap – „vélemény szabad” alcímmel csúfított – egyenrovatában?
Nem is folytatom. Igazából azért hoztam szóba Zsebők Csaba nyelvi izzadmányát, mert annak van egy tanulságos része. S ez megér egy misét. Idézem a cikk első bekezdését.
„A Jobbik rossz helyen működik. A szélsőségekkel kokettáló radikáljobbos erő ugyanis úgy viselkedik, mintha egy legalábbis ötvenmilliós, homogén lakosságú országban politizálna. Pedig immár reális veszély az is, hogy a magyarság néhány évtizeden belül ezt a 93 ezer négyzetkilométert sem tudja belakni. Ehhez képest számíthatunk arra, hogy Trianon kilencvenedik évfordulóján a Jobbik – várhatóan parlamenti erőként – olyan zajos emlékezést tart, hogy az a szomszédos országokban is vihart kavar, az eleve valódi jogsértésekkel küszködő külhoni nemzettársainknak okozva kellemetlen pillanatokat. Amit persze talán át lehet vészelni, csak éppen nem sokkal június 4. után tartják a szlovákiai választásokat. A jobbikosok tehát Ján Slota és szlovák sovinisztái malmára hajthatják a vizet. Ha hozzák a formájukat.”
Ez a bekezdés a zsebőki, kaotikus szóhalmaz legfontosabb része. Érdemes rögvest a vizsgálódásunk elején rámutatni arra, hogy a nyelvi izzadmány eleje és vége között feloldhatatlan ellentmondás mutatkozik. Zsebők írásának második mondata szerint a Jobbik „a szélsőségekkel kokettáló radikáljobbos erő”. Tehát a Jobbik nem szélsőséges, csak kacérkodik a szélsőségekkel. Az írás végére viszont a zsebőki izzadás eredményeként már „extremista párt” lesz a Jobbikból. Az extremista – köztudottan – annyit jelent: szélsőséges nézeteket valló. Most akkor mi a Jobbik? Kacérkodik még csak a szélsőségekkel, vagy már szélsőséges? Mert nem mindegy – közönséges hasonlattal élve -, hogy valaki prostituált, vagy még csak kacérkodik a bárcaszerzés gondolatával. Amint azt sem mindegy, hogy valaki lakáj, vagy csak kokettál a lakáji karrier gondolatával.
Na de most jön a lényeg: a Jobbik rossz helyen működik. Miért is? Azért mert kicsi ország vagyunk. Tehát ha a zsebőki felvetés szerint például ötvenmillás, homogén anyag volnánk, akkor a Jobbik jó helyen lenne. Érti a kedves Olvasó a zsebőki felvetés mélyén lappangó, jól ismert gondolatot? Az európai szalonból nemrég kikopott Kovács László híres mondásáról van szó: tanuljunk meg kicsik lenni. Más szavakkal, de ugyanezt mondja most a mi Zsebőkünk. Az a baj tehát, hogy a Jobbik nem tanult meg kicsi lenni. Mint a Kovács. Meg a Zsebők.
Nem véletlen, hogy ezután jön a trianonozás. Közeleg az évforduló, s „ha hozzák a formájukat”, akkor a jobbikosok bizony sok kárt okozhatnak külhoni magyarjainknak. Mert számíthatunk arra, hogy az új erő „zajos emlékezést” tart. Úgy félnek az egyengondolatot gondoló egyenurak a trianoni emlékezésektől, mint az ördög a tömjénfüsttől. A félelem nem új keletű. Húsz évvel ezelőtt valami hasonló történt a Fidesz háza táján. Frissítsük fel hát az emlékezetünket.
1990. június 3-án a Fidesz III. kongresszusa az alábbi közleményt adta ki:
„A FIDESZ mélységes ellenérzéssel figyeli azon szervezetek tevékenységét, amelyek Trianon tragikus évfordulója ürügyén olcsó népszerűségre igyekeznek szert tenni. Az általuk szervezett demonstrációk és különféle megnyilvánulások: 1. Sértik a határokon túli magyarok érdekét.
2. Semmibe veszik a kisebbségi sorban élő magyarok politikai szervezeteinek kinyilvánított kívánságát.
Kijelentjük, hogy szembeszállunk minden olyan törekvéssel, amely a kisebbségi problémákra szélsőséges nacionalizmussal felel.”
Kár tagadni: a fentebb idézett zsebőki szöveg két évtized távolából erre a Fidesz-közleményre hajaz. De lépjünk tovább. A közlemény kiadásának másnapján, 1990. június 4-én az Országházban különös események zajlottak. Szabad György házelnök szavait és a történteket a parlamenti napló így örökítette meg:
„Tisztelt képviselőtársaim! Több oldalról fordultak hozzám képviselőtársaim, hogy a mai napon emlékezzünk meg a számunkra oly tragikus trianoni béke 70. évfordulójáról egyperces néma felállással. Kérem képviselőtársaimat, álljunk fel! (Egyperces néma felállás, a Fidesz képviselői kivonulnak.)”
Szögezzük le: az Országházban nem „szélsőséges nacionalista” aktusra, vagy „zajos emlékezésre” került sor, hiszen egy büdös szó sem hangzott el az ülésteremben. Csönd volt. Egy percig. Ennyit kellett volna állva kibírniuk a fideszes fiúknak és lányoknak. Nekik ez sok volt, inkább kibotorkáltak a büfébe. Igaz, ugyanezen a napon – miután a trianoni veszély elmúltával a narancsosok visszasündörögtek az ülésterembe – a Fidesz-frakció nevében Fodor Gábor kifejtette a képviselők előtt, mi is volt az oka a látványos exodusnak. Fodor arról beszélt, hogy a felállásról nem volt előzetes megállapodás, „nem volt szó róla a házbizottságban, nem tudtak róla a különböző frakciók tagjai, nem tudtak róla a frakcióvezetők”. A Fidesz álláspontja szerint így nem nyílt lehetőség arra, hogy a házelnök által felvetett javaslattal kapcsolatban „mindenki kifejtse az álláspontját, illetve akinek differenciáltabb vagy más jellegű véleménye van az ügyben, az megjelenítse”. Hűha! Micsoda briliáns okfejtés! Szóval azért vonultak ki az ifjúliberálok, mert nem volt előzetes megállapodás a felállásról, mert nem fejthette ki mindenki az álláspontját a felállás módjáról, így nem volt lehetőség arra sem, hogy „differenciáltabb” vélemények is megjelenítődjenek. Érthető, ugye? Elképesztő! A trianoni diktátum évfordulóján miről kellett volna egyeztetni? S mi lett volna a „differenciáltabb”, a „más jellegű” vélemény, s annak „megjelenítése”? A Fidesz-frakció például egyperces néma felállás helyett guggolva narancsot zabált volna?
Nem, a Fidesz-frakció magyarázkodása csupán mellébeszélés. Nekik Trianon, az egyperces megemlékezés egyszerűen büdös volt. Finnyás liberális szaglószervük tiltakozott, ez az igazság.
Ma sincs másként. A Magyar Hírlap vérszegény egyentollnoka már előre retteg, hogy a 90. évfordulón is fel kell majd állnia a sok-sok narancsosnak. S attól is retteg, hogy valamelyik jobbikos képviselő talán fel is fog szólalni, s elmondja Trianonról azt, amit minden ép érzékű magyar ember gondol. Ezért írta meg bugyuta cikkét Zsebők kolléga – az MSZP és a Jobbik hasonló „gondolkodásmódjáról” való locsogás csak a körítés volt.
Itt be is fejezhetném, de nem lenne kerek a történet, ha nem szólnék röviden arról, kicsoda ez a Zsebők Csaba. Röviden: a Polgári Liberális Szövetség egyik alapítója. Ez a gyülekezet alig két éve bimbózott ki egy baráti társaságból. Éppen akkor, amikor az SZDSZ már oszló-foszló állapotban leledzett. A szövetség honlapján olvasható szövegek szerint a szabadmadarak szavazótáboráért aggódik ez az újsütetű társaság, hiszen az SZDSZ biztosan kiesik a parlamentből. De mi lesz a párt egykori híveivel? Idézet a Polgári Liberális Szövetség honlapjáról:
„Egykori híveik jelentős része számára – csapódtak közben bárhova is – a két nagy párt vagy a tengelyéből kiszédült MDF legföljebb kényszerválasztást jelent, a populista, súlyos kérdésekre szakszerű, elfogadható választ adni képtelen Jobbik pedig teljesen idegen értékrendjüktől. Ez a polgári-liberális, jórészt értelmiségi tömeg azonban ma is létezik, csak éppen a helyét, az alternatívákat, úgy is mondhatnánk, az új, valóban szabad kezdeményezések hálózatait keresi. És talán nem kell sokat várni rá, hogy megtalálja…”
Tudjuk, az SZDSZ a Szabad Kezdeményezések Hálózatából alakult meg. A fenti szöveg szerint az elárvult polgári liberális szavazóréteg ismét ezt a hálózatot keresi, új kiadásban. Mert nekik sem az MSZP, sem a Fidesz, sem az MDF, sem a Jobbik nem megfelelő válasz. S hogy legyen kóser válasz, létrejött a Polgári Liberális Szövetség. Többek között Zsebők Csaba segédletével. Nem különös? Azért jó kis hely ez a Magyar Hírlap. Bár ott az egyengondolat az úr, thürmeristától a polgári liberálisig mégis mennyien elférnek a széles úton!
Csak a „szélsőségesek” nem férnek el ott. A Magyar Hírlap bizonyára a centrumot képviseli, ahogy a Fidesz is – öndefiníciója szerint – centrumpárt. Centrum… Amikor a Fidesz 1990-ben kivonult az ülésteremből, akkor is a centrumban helyezkedett el a narancs. Idézet a párt akkori önjellemzéséből:
„A mai magyar politikai palettán a FIDESZ a polgári szociálliberális centrumban helyezkedik el – a baloldali szocialista-kommunista és a jobboldali keresztény-nemzeti-konzervatív értékrendek között.”
Íme a centrum kalandos sorsa. Mert értsük meg, felebarátaim, nem a Fidesz változott meg, nem ők váltottak köpönyeget. Nem. A centrum változott nagyot. Jobboldalról beiramlott a centrumba a keresztény-nemzeti-konzervatív értékrend, s ott lelte a polgári liberális értékrend eliszkolása után magára hagyott Fideszt. Így történt, senki se merje ezt tagadni. A Fidesz a centrumban volt és maradt. Elvhű párt. Nagy kérdés persze, mi kezdenek most június 4-én Trianonnal? Maradnak az ülésteremben, vagy kivonulnak? Erre még a polgári liberális Zsebők Csaba sem tudja a választ. Ő inkább retteg.
Falusy Márton – HunHír.Hu
