Írásom első részében ifj. Thürmer Gyula 1998-ból származó önvallomását idéztem, aki abban az évben a Munkáspárt képviselőjelöltjeként mérette meg magát. Azóta alig hallani erről az ifjúkommunistáról, holott köztudottan újságíró. Vajon hol publikál? Írásom első részében azért fordultam Máté T. Gyulához, a Magyar Hírlap rovatvezetőjéhez – aki publicisztikai munkásságában oly előszeretettel ostorozza az ún. „szélsőségeseket” -, hátha kedvet kap, s megírja ennek a Thürmer-gyereknek a kalandos pályafutását. Írásom második, egyben befejező részében kevéske adalékkal szeretném megkönnyíteni hírlapos Gyula anyaggyűjtését.

1996. december 7-én jelent meg a Népszabadság című napilapban Pogonyi Lajos interjúja idősebb és ifjabb Thürmer Gyulával. A páros interjú egyik rövid részletét idézem.
Pogonyi Lajos azt kérdezi apától és fiától, mit jut eszükbe 1956. november negyedikéről. Íme ifj. Thürmer Gyula válasza:

„Az én generációmnak ez a nap, ha nem annyira távoli, mint a tatárjárás, de nagyon keveset mond. Más kérdés, hogy mit olvastam róla a történelemkönyvben. Nekem sajnos inkább az jut eszembe, hogy a mai ötvenhatos ünnepségek elég visszataszítóak.”

Ifj. Thürmer Gyulának tehát a szovjet invázió napja „nagyon keveset mond”. Illetve mondott 1996-ban. Neki erről a napról inkább az jutott eszébe, hogy az ötvenhatos megemlékezések „elég visszataszítóak”. Vajon miért? Csak nem azért, mert egy virtigli ifjúkommunista 1956-ot ellenforradalomként értékeli, a szovjet inváziót pedig felszabadításként?

Hogy választ kapjunk a kérdésre, látogassunk el a Baloldali Front – Kommunista Ifjúsági Szövetség honlapjára (www.baloldalifront.hu). Itt olvasható egy hosszabb dolgozat a kommunista ifjúsági mozgalom történetéről Fronttörténet címen. Ebből a szövegből idézek néhány részletet.
Köztudott, hogy a Rákosi-korszakban is működött ifjúkommunista szervezet: a Dolgozók Ifjúsági Szövetsége (DISZ). Mi lett ennek a képződménynek a sorsa?

„A kormány több éven keresztül elhibázott gazdaság- és kultúrpolitikája a DISZ-re is hatással volt. Az egyrészt a széleskörű elégedetlenség, másrészt az imperialista reakciós áskálódás következtében kirobbant 1956. októberi ellenforradalom idején fel is oszlott a DISZ, az MDP-vel együtt.”

1956 tehát „ellenforradalom” volt, amelyet többek között „az imperialista reakciós áskálódás” idézett elő. Bájos jelzős szerkezet. De haladjunk tovább az időben, mert ’56 után jött 1957.

„Pár hónappal az ellenforradalom sikeres leverése után, 1957. március 21-én megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt ifjúsági szervezete, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. Első főtitkára, Komócsin Zoltán nagy szervezőmunkába kezdett, hogy a KISZ erős legyen és népszerű. Az 1957. május elsejei monumentális felvonuláson Kádár János elvtárs, a kormány új vezetője nagy lelkesedéssel köszöntötte az első KISZ brigádot, alapszervezetek küldötteit. A ’60-as években gyorsan tömegszervezetté nőtte ki magát a KISZ, előfordult, hogy az országos taglétszáma a 800 000 főt is meghaladta. A Kádár-rendszer már kisgyerekkorban gondjaiba vette a szülők mellett a fiatalok nevelését: általános iskolában kisdobosnak, majd úttörőnek, középiskolában és a felsőoktatásban már a KISZ soraiba lehetett beállni. /…/ A fiatalok a KISZ-ből jelentkezhettek az MSZMP-be, s politikai karriert futhattak be a nép szolgálatában. Ezt a létbiztonságot használták fel táptalajnak a ’80-as években saját önző céljaikra az úgynevezett ’reform-kommunista’ irányzat képviselői, Gyurcsány Ferenc, Szilvássy György és még sok más, politikai pályafutását akkor kezdő személyek. 1988-89-re aljas módon már teljesen aláásták a munkáshatalmat, megtörtént a magyar nép tudtán kívül a lakiteleki találkozó, ahol megalapozták hazánk elárusítását a nyugatnak és szétlopását.”

Botrányosan primitív, magyartalan szöveg (pl. „hazánk elárusítása”), a stílus a Kádár-kor dohos levegőjét idézi. Különösen elgondolkodtató „az ellenforradalom sikeres leverésé”-nek említése, s az a gondolatfutam is, hogy a Kádár-rendszer már kisgyerekkorban gondjaiba vette a fiatalok nevelését, hála Kádár elvtársnak. Na de lépjünk tovább.

„A reform-kommunisták befolyásának kiteljesedése következtében leszerelték a munkásőrséget, szétbomlasztották a KISZ-t, megalakították az MSZP-t és kezdődhetett számukra a gátlástalan mohó privatizálás: megtörtént hazánk történelme során a magyar nép elleni legnagyobb árulás, a rendszerváltás. A felbomlott ifjúsági szervezetnek mindössze egyetlen alapszervezete maradt meg a mai napig. Az 1989 telén megalakult új MSZMP-nek szüksége volt új ifjúsági szervezetre is, erre az első próbálkozás 1990-ben a FIKSZ (Fiatalok Közössége a Szocializmusért) megalakítása volt. 1993-ban a párt nevet változtatott MSZMP-ről Munkáspártra. Egyre több fiatal ismerte fel, hogy a kapitalizmus merőben rosszabb viszonyokat teremt számukra, mint az egykori rendszer. Ifj. Thürmer Gyula és Németh Georgina vezetésével szerveződni kezdett a Munkáspárt ifjúsági tagozata, a MISZ (Marxista Ifjúsági Szervezet).”

A ’90-es évek derekán tehát színre lépett ifj. Thürmer Gyula, mint a Marxista Ifjúsági Szervezet egyik ötletgazdája és élharcosa. Az ifjúkommunista szervezet ma már más néven fut: Baloldali Front – Kommunista Ifjúsági Szövetség.

A Fronttörténet című írás – amelyből a fenti idézetek származnak – nem oly régen született, hiszen a szöveg a Baloldali Front 2008. tavaszi kongresszusával zárul. Viszonylag friss írásról van tehát szó, s ez nagyon lényeges. Ezt a vérbő kommunista szöveget – amely, ismétlem, a Baloldali Front honlapján olvasható – három szerző írta: Kozák András, Kovács Balázs és ifj. Thürmer Gyula.

S végül egy mindössze fél éves hír, a Munkáspárt hetilapjából. „Nincs év Front-tábor nélkül” – ez a címe a rövid közleménynek.

„3 nap – 2 éjszaka, az igaz baloldallal, igazi baloldali fiatalok között!
A Baloldali Front – Kommunista Ifjúsági Szövetség szeretettel meghív minden kedves érdeklődőt október 23-25. között táborába, a komáromi Fenyves táborba. Várunk minden baloldali gondolkodású fiatalt, aki nyitott a valós baloldali eszmék iránt, aki tenni akar saját jövőjéért, országáért, népéért. Ezúton is kérjük elvtársainkat, az alapszervezeteket, mindenkit, hogy az ismeretségi körükben lévő fiatalokat támogassák, hogy eljöjjenek, hogy el tudjanak jönni.”

A felhívás alatt vörös lobogós programismertető, majd azok neveit olvashatjuk, akik szeptember végéig adományaikkal támogatták a rendezvényt. A „kiemelt adományozók” között szerepel ifj. Thürmer Gyula is, aki 30 ezer forint elvtársi hozzájárulást jegyzett. Ismétlem, fél évvel ezelőtt.

Hát ennyi adalékot szeretnék átnyújtani Máté T. Gyulának, a Magyar Hírlap rovatvezetőjének. Hogy írjon végre egy szépséges publicisztikát erről a Thürmer-gyerekről. Nem is kell nagyon kutakodnia: az ifjúkommunista ifj. Thürmert a Magyar Hírlap szerkesztőségében könnyen megleli. A rovatvezetők között. Nem lesz nehéz dolga: derék ifjúkommunistánk a családnevét ugyan megváltoztatta, a keresztnevét viszont megtartotta.

Ha már a Magyar Hírlap oly nagy kedvvel vájkál egyes neki nem tetsző politikusok múltjában, itt az ideje, hogy a Széles-lap háza táján is körbenézzen valaki. Mert egy ifjúkommunista, „ellenforradalmározó”, a Kádár-korszakot dicsőítő rovatvezető egy magát jobboldalinak nevező lapnál – ez azért nem akármilyen fogás. Igazi címlap sztori. Nemde, Gyula?

Falusy Márton – HunHír.Hu