Falusy Márton: Nyílt levél Bayer Zsolthoz

2010.02.21.

Közel egy héttel ezelőtt Ön nyílt levelet intézett Köves Slomóhoz, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbijához (Vonatrablás = Magyar Hírlap, 2010. február 12.). Azért fordult e jeles személyhez a Magyar Hírlap hasábjain, mert néhány tucat amerikai és izraeli zsidó egy amerikai bíróságon pert indított a MÁV ellen a vasúttársaságnak az ún. „holocaust”-ban betöltött szerepe miatt. Ezek a zsidók nem kevés pénzre perlik a MÁV-ot (illetve a magyar államot, hiszen a cég az állam tulajdona): több milliárd dollár a tét. Hogy erre a hírre Ön fölhördült, azt természetesnek tartom. Ami most történik, az is a „holocaust-ipar” része. Undorító, elítélendő. Csak azt nem értem, jogos fölindulásában miért éppen Köves Slomóhoz fordult?

Nyílt levél Bayer Zsolthoz
Tisztelt Bayer Zsolt!

Ön persze ad némi magyarázatot levele elején. Azt írja, a vezető rabbitól „még érdemes kérdezni”. Későbbi írásában részletesebben is kitér erre az „indokra”, mondván, hogy például egy volt munkásőrből lett zsidó vezérrel nincs miről beszélnie. Tudjuk mindannyian, hogy Ön Zoltai (Zucker) Gusztávra (Gerzsonra) célzott. Meg kell mondanom, nem értek egyet Önnel. Én például szívesen beszélgetnék Zoltai (Zucker) úrral is, bizonyára megmutatná nekem kissé megfakult munkásőr zubbonyát, történeteket mesélne a régi szép időkből (a háttérben halkan szólna a munkásőr-induló), közben lapozgathatnám szintén megfakult párttagkönyvét, s bizony kérdezném, bizony faggatnám őt, hogyan lehet eljutni a munkásőrségtől, az MSZMP-tagságtól a mazsihisz csúcsáig, meg az ’56-os kitüntetésig. Számomra ugyanis az ilyen pályaív felfoghatatlan, még akkor is, ha tudom, hogy „Istennek semmi sem lehetetlen” (Lukács evangéliuma, 1, 37). S Önnel is szívesen elbeszélgetnék adandó alkalommal, mert az Ön pályaíve is okot ad merengésre. Szeretném azt is megérteni – mindenféle ítélkezés nélkül.

A Népszabadságtól a mai Magyar Hírlapig Ön is hosszú, kacskaringós utat tett meg, ezért könnyed ítélkezése kapcsán figyelmébe ajánlom az Újszövetség egyik híres passzusát a szálka meg a gerenda különös viszonyáról (Máté evangéliuma 7, 1-5.).

Elkalandoztam, térjünk vissza Köves Slomóhoz. Mi köze Köves Slomónak az amerikai és izraeli zsidók által indított perhez? Köves Slomó nem perli a magyar vasúttársaságot. Köves Slomó nem amerikai vagy izraeli zsidó. Ön levele végén azt írja, biztos abban, hogy „a magyarországi zsidóság közleményben fog elhatárolódni néhány tucat eszement és aljas amerikai és izraeli zsidó akciójától, hiszen Önök ennek az országnak a polgárai. A mi társadalmunk megbecsült tagjai. És így nem hagyhatják szó nélkül ezt a szemétséget.” Hát ez az idézet elég zavaros. Egy országos napilap vezető publicistájától többet vártam volna. Először is: miért gondolja azt tisztelt Bayer Zsolt, hogy Köves Slomó a „magyarországi zsidóság” képviselője? Csak nem azért, mert a baloldalra bebetonozott mazsihisz helyett az Ön pártja a Köves Slomó nevével fémjelzett EMIH felé kacsingat? Másodszor: miért kellene a „magyarországi zsidóságnak” – az Ön szavával élve – „elhatárolódnia” néhány tucat külhoni zsidó akciójától? Ha például Ön – mint magyar és keresztény – valami bődületes marhaságot művel, akkor nekem – szintúgy magyarként és keresztényként – miért kellene Öntől, illetve az Önnek tulajdonított marhaságtól elhatárolódnom? Már a szótól – „elhatárolódás” – is kiráz a hideg: ez a kifejezés az Ön szókészletében népszabis örökség. Egyfajta – számomra betegesnek tűnő – gondolkodás nyelvi lenyomata. Abba kellene már hagyni ezt a buta szócséplést. Hogy valakiket mindig „felszólítunk”, hogy mitől és miként „határolódjanak el”. Vagy ez is a polgári értékrend része?

Amúgy nem tisztem megvédeni Köves Slomót. Nem ismerem, nem vagyok a hitközség tagja, mert nem vagyok zsidó (ez nem érdem, csupán adottság). De nem állhatom meg, hogy megkérdezzem Öntől: miért nem akkor fordult Köves Slomóhoz, amikor az általa fémjelzett felekezet meghívására hazánkba érkezett az Elie Wiesel nevet viselő állítólagos „holocaust-túlélő”? Miért nem akkor írt nyílt levelet? Miért nem kérdezte meg Köves Slomótól: miért hívnak meg hazánkba egy kétséges múltú – erősebb kifejezéssel élve: szélhámos – embert, aki ráadásul rettenetesen pocsék író is? Ön talán nem ismeri Wiesel „életművét”? Nem ismeri zavaros történeteit? Vagy talán főnökei nem engedik, hogy ilyesmiről írjon? Gondolom, ez utóbbiról van szó. Gyanítom, Ön csak arról ír, amiről szabad. Amiről lehet. Amit Önnek megengednek. A kényes – és lényeges – kérdéseket inkább elhallgatja. Kár. Aki elfogadja a köréje fölállított korlátokat, az idővel képtelen lesz önállóan gondolkodni. Az már csak mások gondolatait gondolja.

De térjünk a lényegre. Ön megírta levelét, Köves Slomó elolvasta, s válaszolt is rá. Ön pedig a Köves-féle válaszra egy rövid szövegben reflektált. A két utóbbi szöveg február 20-án, szombaton jelent meg a Magyar Hírlapban. Alaposan, többször is elolvastam a két írást, s meghökkentem. Ön ugyanis a Köves-levél lényegére nem válaszolt. Két eset lehetséges: vagy egyetértett Köves Slomó „teológiai” érveivel, vagy nem válaszolhatott az említett érvekre. Az előbb említett korlátok miatt. Ezért – élve a nyílt levél bevett műfajának lehetőségével – kérdésekkel fordulok Önhöz, tisztelt Bayer Zsolt. Mert Öntől talán „még érdemes kérdezni”.

Köves Slomó – egy helyütt közös bibliai hagyományunk tanítására hivatkozva – több ószövetségi idézettel is tarkítja levelét, amelyben visszautasítja, hogy az említett pereskedőket Ön „aljasnak” és „eszementnek” nevezi. Ezt írja a vezető rabbi: „Egy természetes vagy jogi személy felelőssége nem évül el. Egy bűnözőt, egy gyilkost élete utolsó napjáig is kötelességünk felelősségre vonni, még akkor is, ha felelősségre vonása, adott esetben, másokban szánalmat kelt iránta: ’Ne szánja meg őt szemed, ne kíméld és ne leplezgesd’ (Biblia Deuteronomium 13: 9).” Érdekes szövegrészlet, erre azonban Ön, tisztelt Bayer Zsolt, nem reflektált. Pedig megért volna néhány egyszerű szót.

Először is: a „jogállamokban” létezik elévülés. Köves Slomó szerint viszont egy természetes vagy jogi személy felelőssége sohasem évül el. Tehát egy bűnözőt élete utolsó napjáig üldözni kell. Az Ön kedves pártjának elnöke az utóbbi időben mindig ostorozza azokat a politikai erőket, amelyek a „törvény fölé” helyezik magukat. Aki a jogrendbe iktatott elévülést nem fogadja el, az nem helyezi magát a törvény fölé? Köves Slomó okfejtésével Ön szerint nincs semmi baj? Vagy kizárólag az ún. „holocaust”-ra más törvények érvényesek?

A Köves-szöveggel azonban nagyobb baj is van. Méghozzá a bibliai idézettel, amely Mózes utolsó könyvéből, az ún. Második Törvénykönyvből (Deuteronomium) való. Ez a bibliai könyv voltaképp Mózes Izraelhez intézett búcsúbeszéde, amelyben megadja azokat az utasításokat, amelyek az Ígéret földjén letelepedett zsidóság életét meghatározzák. Ezen utasítások középpontjában áll a különböző előírásokat tartalmazó törvény (Deuteronomium 12-26), amelyet keretként közrefog egy bevezető és egy záróbeszéd. Az említett előírásokat tartalmazó törvény tartalmazza azt a részt, amely arról szól: mi a teendő azzal a zsidóval, aki idegen istenek imádására akar rábírni más zsidókat. Idézem a teljes szöveget a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat fordítása alapján: „Ha rá akar beszélni téged a testvéred, anyádnak a fia, vagy a fiad, vagy a lányod, vagy a kebleden levő feleséged, vagy az a barátod, akit úgy szeretsz, mint lelkedet, s titkon azt mondogatja: ’Gyerünk és szolgáljunk más isteneknek’, akiket te nem is ismersz és atyáid sem ismertek, bármely nemzet isteneinek, amely körülötted van, közel vagy távol, a föld egyik végétől a másik végéig: ne engedj neki, s ne hallgass rá, sőt ne szánja meg őt szemed, ne könyörülj rajta, s ne takargasd, hanem öld meg mindjárt. Először te emeld fel rá a kezedet, s azután az egész nép vesse rá kezét.” (Deuteronomium 13: 7-10). Köves Slomó kétszeresen is csúsztatott levelében. Először: az általa idézett bibliai szöveg az idegen istenek szolgálatára csábítani akarók megbüntetéséről szól, aminek semmi köze a Köves-írásban említett bűnösök, gyilkosok állítólagos el nem évülő felelősségéhez. Másodszor: a bibliai szöveget Köves Slomó megcsonkította. Kimaradt az egyik fontos tagmondat: „hanem öld meg mindjárt”. Vajon miért maradt ki a vezető rabbi szövegéből az idézett parancs? Önben ez a kérdés nem merült fel, tisztelt Bayer Zsolt? Vagy nem ismeri kellően az Ószövetséget?

Kis kitérőt teszek, mielőtt folytatnám. Ön, tisztelt Bayer Zsolt, magyar szakon végzett, a literatúra a kenyere, tehát jól ismeri Babits Mihály Az európai irodalom története című híres művét. Kicsit hosszabb idézet következik ebből a könyvből: „Bizonyos, hogy az Evangélium szerzői többé-kevésbé telítve voltak egy másik irodalommal, amely kívül áll a görög-római ’világirodalom’ áramkörén. Egy zsidó nemzeti szellemű irodalommal, amelynek főművei az Ó Testamentumban maradtak ránk. Mégis ha az Ó és Új Szövetséget olvasom, egészen különböző érzésem van: a kettőt nem tudom közös nevezőre hozni. Az Ó Szövetség idegen számomra. A Mózes barbár regéiben, a család és üzlet patriarkális kapcsolataiban, a szerelmi könyvek sűrű érzékiségében, a Jób embertelen türelmében, a próféták dühkitöréseiben, az Istennel való nemzeti viszonyban, a Prédikátor cinikus szkepticizmusában egy magábavonult fajnak zárt és fülledt levegőjét érzem. /…/ Egészen másképp van az Új Szövetséggel. Ha ezt fölnyitom, azonnal otthon vagyok. Tiszta, friss levegő áramlik belőle, minden szava nekem szól, mintha csak tegnap írták volna.” Érti, tisztelt Bayer Zsolt? Babits „egy magábavonult fajnak zárt és fülledt levegőjét” érezte az Ószövetség olvastán, s ebben bizony igaza is volt. Tényleg „közös bibliai hagyományunk tanítása” például az, hogy az idegen isteneket imádó embertársainkat ne szánjuk, ne könyörüljünk rajtuk, ne takargassuk őket, hanem öljük meg mindjárt valamennyit? Ön nem érzi, hogy a Mózes korában élt zsidóságnak ez a törvénye a mai olvasót elborzasztja? S nem zavarja, hogy egy vezető rabbi éppen erre a szövegrészletre hivatkozik?

Miért nem volt meg Önben, tisztelt Bayer Zsolt, a kellő bátorság ahhoz, hogy felüsse az Újszövetséget, s replikázzon Köves Slomó borzalmas szavaira? Most megteszem Ön helyett.

Máté evangéliumában ezt olvassuk: „Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: ’Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?’ Jézus azt felelte neki: ’Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer (Ter 4,24).” (Máté evangéliuma, 18: 21-22). Bizonyára látja, tisztelt Bayer Zsolt, hogy az evangéliumi szöveg hivatkozik az első mózesi könyvre, a Teremtés könyvére. A megjelölt helyen (4,24) ez áll Mózesnél: „Hétszeres a bosszú Káinért: de hetvenhétszeres Lámekért!” Ugye, világos ez a hivatkozás? A „fülledt levegőjű” ószövetségi szöveg bosszúról beszél – Jézus pedig megbocsátásról. Ez a különbség a mózesi zsidóság törvénye és a jézusi tanítás között. A távolság – szakadéknyi. Mert „közös bibliai hagyományunk tanítása” – vagyis az Újszövetségé – nem bosszúra, hanem megbocsátásra buzdít minket. Mert mi nem zsidók, hanem keresztények vagyunk. Vagy Ön talán zsidó vallású, tisztelt Bayer Zsolt? Ha nem, akkor miért hagyta szó nélkül a Köves-féle „teológiai” érvet?

Köves Slomó levelében persze vannak igaz megállapítások is. A vezető rabbi például leszögezi, hogy nincs kollektív felelősség. Egyetértünk. Köves szerint bár fontos a pénzbeli kártérítés az ún. „holocaust-túlélőknek”, de ugyanilyen fontos, hogy „a holokausztnak /…/ univerzális, máig ható üzenete és tanulsága legyen.” Ezt inkább nem kommentálom, ez úgyis a maga terrénuma, tisztelt Bayer Zsolt. Hiszen a Köves-levélre adott válaszában Ön a kommunizmus áldozatairól beszél, arról, hogy nem lehet különbséget tenni áldozat és áldozat között. Ez is igaz. De rögvest adódik a kérdés: ezt a megállapítást miért adresszálja Köves Slomónak? Ön a Magyar Hírlap vezető publicistája. Elég tágas és széles a lap, hogy teleírja a Hortobágyra kitelepítettek, a recski rabok, a Gulág túlélőinek a történeteivel. Miért nem él a lehetőséggel? Vagy a főnökei nem engedik? Aztán miért nem ír például arról, hogy máig nem lehet hozzáférni az ún. ügynöklistához? Önnek mi a véleménye arról, hogy kedvenc pártja – amelynek Ön is alapítója volt egykoron – sem sürgeti ebben a kérdésben a megfelelő törvényt? Amikor az Ön pártja volt hatalmon, miért nem csökkentették – a lengyel példához hasonlóan – a kommunista nomenklatúra tagjainak a nyugdíját? Nem folytatom a kérdéseket, Ön is tudja, milyen kérdések következnének.

Köves Slomó levelét tehát Ön úgy válaszolta meg, hogy a lényegre nem válaszolt. Maszatolt egy kicsit a felszínen, felidézte a kommunizmus bűneit, arra is utalt, hogy a kommunista bűnösök között zsidók is voltak szép számmal. Ez mind igaz, de ezt már rengetegen elmondták. Engem már untat, hogy mindig a Bauerekre, Petőkre hivatkoznak. Nagyjából tudjuk, kik voltak ezek az ávós legények, de megjelent róluk alapos, okadatolt cikk például a Magyar Hírlapban? Nem emlékszem rá. De most nem is ez a lényeg. A Köves-féle levélre való maszatoló, gyöngécske válasza helyett mást vártam. Például azt, hogy az ószövetségi idézetre válaszul jézusi szavakat fog idézni. Arról, hogy létezik megbocsátás is. Hogy nem lehet évtizedeken át bosszúért lihegni, pénzt követelni, s elhessenteni a megbocsátás gesztusát. Én is álljak bosszút azért, mert véletlenül az én családomat is megnyomorította a kommunista hatalom? Az ún. „rendszerváltozás” idején követelnem kellett volna, hogy például Biszku Bélát zárják börtönbe? Nem, ezt a bosszúszomjas eljárást meghagyom a mózesi parancsokat vakon követő embereknek. A bűnért büntetés jár, ez igaz. De a bosszú bosszút szül, a gyűlöletből pedig semmi sem terem.

Az ún. „holocaust”-tal is az a baj, hogy több mint hat évtized után még mindig milliós-milliárdos kártérítésekről hallunk, aggastyánokat cipelnek bíróság elé – miközben más bűnök a feledésbe merülnek. Például a mai Izrael gyilkos politikájára a világ hallgatása a válasz. Az Ön lapja, a Magyar Hírlap is kiveszi részét ebből a hallgatásból. S ebben megvan az Ön felelőssége is.
Ön, tisztelt Bayer Zsolt nem válaszolt Köves Slomó levelének fentebb taglalt különös „teológiai” okfejtésére. Talán nem véletlenül. Pedig Ön és lapja oly sokszor hivatkoznak a keresztény értékrendre. Hát rajta, legyen bátor, tisztelt Bayer Zsolt, s adjon csattanós választ Köves Slomónak. Mert a mi „bibliai hagyományunk tanítása” egészen más, mint a Köves Slomó által idézett mózesi szöveg. Márai Sándor írta a háború után, hogy egy dolgot tud ajánlani a zsidóknak: fogadják el Jézust. Jó tanács. Amíg ez nem következik be, addig a megbocsátás lehetősége helyett marad a bosszú. A felebaráti szeretet helyett az „öld meg mindjárt” rémületes mózesi parancsa. Amit a normális keresztények elutasítanak. Még akkor is, ha antiszemitának bélyegzik őket. Ahogy Babits is megkapta a könyvéből idézett rész miatt az antiszemita stemplit.

Zárásul a 20. század egyik legnagyobb gondolkodójának néhány sorát idézem. Simone Weil szavait, aki – mint Ön is tudja – Pilinszky János kedves szerzője volt. Simone Weil zsidónak született, de keresztény lett, bár soha sem keresztelkedett meg. Többek között azért, mert sokallta a kereszténységben meglévő zsidó örökséget. Íme az idézet: „Izrael. Mindene szennyes és kegyetlenül rossz, szinte tervszerűen, Ábrahámtól kezdve s őt sem véve ki (leszámítva néhány prófétát). Mintha egészen egyértelműen azt jelezné: Figyelem! Itt, itt van maga a rossz! Kiválasztott nép: kiválasztott az elvakulásra, kiválasztott arra, hogy Krisztus hóhéra legyen.” Hogy miért idéztem Weil szavait? Azért, mert többek között a Köves Slomó által idézett mózesi szavak alapján halt kereszthalált Jézus. A mózesi törvény állt a Golgota hátterében. Érdemes tehát erről írnia, tisztelt Bayer Zsolt. Remélem, a Magyar Hírlap hasábjain megteszi. Hiszen ezekkel a szavakkal zárta Köves Slomónak írt válaszát: „Addig is: beszéljünk. Beszélgessünk. Abból nem lehet baj. S bizony, a múltat be kell vallani. Még ha fáj is.” Igaza van: beszélgetésből baj nem lehet. Kíváncsian fogom lapozgatni a Magyar Hírlap elkövetkező számait. Hátha válaszol, tisztelt Bayer Zsolt. Nem nekem – Köves Slomónak. Vagy lehet, hogy baj lenne belőle? Majd elválik. Válaszának hiánya is fontos üzenet lenne. Olykor a hallgatás beszédesebb a szónál.

Tisztelettel üdvözli:

Falusy Márton

Falusy Márton – HunHír.Hu

Bejegyzés nyomtatása