A szabad demokraták megint azzal operálnak, hogy az emberek egymásra uszításával a sunnyogó kisebbség lehet csak a nyertes. Nálunk preferálják és faji alapon pozitívan diszkriminálják az egyes bűnözőket, most a székelység szegényebb sorsú tagjait használják fel piszkos céljaik eléréséhez. Nagyon mocskos dolog, ha a kettős állampolgárság kudarc érintettjeinek kell dolgozniuk azoknak, akik széttörték álmaikat, és megfosztanák őket jövőjüktől.

Erdélyt, Székelyföldet járván szinte minden magánbeszélgetésben kifejeződik az a csalódottság és az a fájdalom, amit a jelenlegi határon túli nemzettársaink elszenvedtek a kettős állampolgárságról szóló népszavazás negatív eredménye kapcsán. A sebek nagyon nehezen gyógyulnak be. A székelyföldi kommunikációnak a része lett már az, hogy minden beszélgetésben bizonygatjuk: azok járnak Erdélybe, akik igennel szavaztak, mert a nemezők és a habozók azt sem tuják, hol van Erdély, mi köze a magyar történelemhez és ezek az emberek azok, akik lerománozzák honfitársainkat. Nem kis energiába kerül ennek megvilágítása, mert ugye az ember általánosít, és természetesen arra húzza rá a vizes lepedőt, akinek elmondhatja fájdalmát, csalódását.

A székelyeknek és az elszakított területen élő magyaroknak járó jogos juss visszatartásának egyik fő szorgalmazója, az MSZP Udvarhelyen nyomtatta az ellenplakátokat, és a rókaképű Gyurcsány üzleti érdekekre hivatkozhatott. Úgy is mondhatjuk, hogy igénybe vette az olcsó bérmunkát, s ráadásul ez számára politikai hasznot is termelt. Az árokásás politikai hasznát. Ugye, felvethetné azt az Erdélyt járó, hogy hát gyerekek, ti vontok kérdőre engem, pedig az ellenetek irányuló szórólapokat pont nálatok nyomták? A megértésből, a közös megoldásból így parttalan vita kerekedik, és a nevető szociálliberális hiéna malmára hajtja a vizet.

Tény és való, hogy nehéz a lét a Székelyföldön, aki nem ügyes és nem használja ki a lehetőségeket, nagyon rossz körülmények között él. Az ő szempontjából talán még érthető is, hogy jól fizető kopogtatócédula-gyűjtéssel próbálja felhizlalni soványka kis pénztárcáját. Ez mégis könnyebb tevékenység, mint az építőipari rabszolgamunka. Az SZDSZ gonosz zsenialitása éppen abban rejlik, hogy elbizonytalaníthatja az embereket, a Székelyföldet imádókat, a határon túliakért érzőket. Küzdünk értetek, segítünk önzetlenül, kitesszük szívünket-lelkünket, s ti meg pont azoknak segítetek júdáspénzért, akik elárultak benneteket, akiknek semmit sem jelentetek? Akik megfosztanának benneteket önrendelkezéstől, hittől, múlttól, kultúrától?

Az emberben sokasodnak a kérdőjelek, erősödik a vita, és megint távolabb kerülhet egymástól az, ami összetartozik. Az SZDSZ váltig hangoztatja, hogy jó a kapcsolata az erdélyiekkel. No de kikkel? A magyarság a mostani Románia esetében nemzeti kisebbség és nem lehet úgy játszani a magyar megnevezéssel ott, mint idehaza. Erdélyre, Székelyföldre és a teljes Romániára vonatkozóan kimondhatjuk, hogy a magyarul beszélő zsidók is nemzeti kisebbséget alkotnak, és bizony az SZDSZ velük, simlis politikusaikkal ápolja a kapcsolatot. Lásd Eckstein és a többiek.

Soha nem nyugszunk bele, hogy Erdély, a Székelyföld, a Magyarországtól elrabolt területek most Románia részét képezik, de ha általánosságban nézzük, akkor Romániában román nemzet van, míg Magyarországon magyar. Természetesen vannak nemzeti kisebbségek, vannak különböző vallások, de nem az utóbbi alapján osztják fel az embereket, hanem a vérség, a hovatartozás szerint.

A mostani Románia esetében tehát nem lehet úgy csűrni-csavarni a szavakat, hogy faj vagy vallás, pontosan azért, mert az alap a román, és azon belül van székely, magyar, zsidó, örmény, satöbbi, satöbbi. Ha valaki a fentiekre azt mondja, hogy ez rasszizmus, akkor azt is állítja, hogy a holokauszt nem népirtás volt, hanem vallásháború.

G. Kirkovits István – HunHír.Hu