Az írás első részében idéztem a Laurence Weinbaum névre hallgató zsidót, aki szerint Izrael nem hallgathat, ha a történelem elfelejtésének vagy meghamisításának kísérletével találkozik, különösen Budapesten. A történelem természetesen az ún. “holocaustot” jelenti a weinbaumi értelmezésben. Nos, amint elkotródott hazánkból az Elie Wiesel nevet viselő borzalom, megszólalt helyette a cionista rémállam hazai rezidense, Cion Magyarországra küldött nagyasszonya, Aliza Bin-Noun izraeli nagykövet. Bin-Noun ott folytatta, ahol Wiesel abbahagyta. Bin-Noun asszonyság nyilatkozata azért figyelemre méltó, mert a szokásos bolond lózungok mellett nagyon sok megfontolandó dolgot is mondott. Bizony. Ne csodálkozzék a kedves Olvasó: Cion nagyasszonyának nyilatkozatából mi, magyarok is meríthetünk érveket. Nincs semmi szégyellnivaló abban, ha vérbő cionistáktól tanulunk.
Az előző részben már idéztem, miként vázolta a magyar törvényhozás teendőit a „holocaust”-cápa. Wiesel szerint előbb meg kellene hozni a „holocaust”-tagadást tiltó törvényt, majd utána a „gyűlöletbeszédet” szankcionáló jogszabályt. Cion nagyasszonya az atv nevű cionista szennycsatornának január 4-én adott interjújában ugyanezt mondta: „A Parlamentnek pedig végre meg kellene hoznia a gyűlöletbeszédet és a holokauszt-tagadást betiltó törvényt, amely nem ad jogi lehetőséget az ilyen cselekedetekre”. Értjük jól a fogalmazást: Bin-Noun cionista nőszemély szinte parancsba adja, mi a honatyák teendője. „Betiltani” azt, ami a cionistáknak nem tetszik.
Amúgy érdekes nőszemély ez a Bin-Noun. Az atv honlapján látható interjúban elmondta, hogy nagyon szomorú és dühös azért, mert hazánkban megerősödött a szélsőjobboldal és az antiszemitizmus. Köztudott, hogy tavaly tavasszal új kormány alakult Izraelben. Méghozzá tipikusan szélsőjobboldali kormány, amelynek külügyminisztere Avigdor Lieberman, a rasszista Jiszráél Béténu párt vezetője. Ez a Lieberman közismert arabgyűlöletéről. Ez a Lieberman a közel-keleti béke lehetőségét így vázolta egy tavaly április interjúban: „Aki békét akar, készüljön a háborúra”. No comment. Visszatérve Cion hazai rezidenséhez: Bin-Noun asszonyságot dühíti a hazai szélsőjobb előretörése. Számára a Jobbik szélsőjobboldali párt. Szíve joga, hogy így ítéljen. De ha ennyire aggódik a kiválasztott asszonyság, akkor miért nem aggódik Izraelért? Ahol ugye tipikusan szélsőjobboldali kormány van hatalmon, amelynek nagyköveteként ő hazánkban rezideál. Vagyis: Bin-Noun – kormányához hasonlóan – szélsőjobboldali. Komolyan lehet venni a szavait? Dehogy.
Bin-Noun azonban nemcsak „betiltó” törvényeket akar Magyarországon. Ő az oktatást is kézbe venné. Idézem, miként képzeli a hazai oktatás átalakítását: „Az oktatás szintén rendkívül fontos. Magyarországon minden egyes iskolának a tananyagba bele kellene vennie egy fejezetet, amely már kisiskolás kortól tanítja a holokausztot egészen addig, amíg a gyerekek el nem hagyják az iskolát.” Szép perspektíva. Bin-Noun asszonyság „javaslata” azonban eltévedt: ez az ország nem Izrael. Az un. „holocaustot” a zsidó államban kell tanítani – úgy, ahogy ők akarják.
Magyarországon történelmet kell tanítani, nem pedig kósza, beteges ideológiákat vagy cionista hatalmi aspirációkat támogató mítoszokat.
Bin-Noun aztán beszélt az Európai Unió és Izrael kapcsolatáról, amely nagy fejlődésnek indult, de amelyben vannak olykor zavaró tényezők. Cion nagyasszonya így szólt erről: „Azt várjuk azonban az európaiaktól, hogy ne folytassák az úgynevezett ’hangszóró-politikát’, vagyis ne álljanak elő minden másnap egy Izraelt bíráló nyilatkozattal. Ez egyébként nem csak, hogy a kapcsolatoknak nem tesz jót, de az európaiak közel-keleti érdekeinek sem használ.” Fentebb, a bevezetőben írtam: Bin-Noun nyilatkozatából mi is okulhatunk. Tanulhatunk tőle. Például jó érveket. Olvassuk el még egyszer az előbbi idézetet, s fogalmazzuk meg, miként kell reagálnia egy igazi magyar embernek a cionista részről érkező oktalan bírálatra: „Azt várjuk a cionistáktól, hogy ne folytassák az úgynevezett ’hangszóró-politikát’, vagyis ne álljanak elő minden másnap egy Magyarországot bíráló nyilatkozattal. Ez egyébként nem csak, hogy a kapcsolatoknak nem tesz jót, de a cionisták európai érdekeinek sem használ.” Vajh’ melyik parlamenti politikus venné ahhoz a bátorságot, hogy egy ilyen mondatot nyilvánosan kiejtsen a száján? Reméljük, a választások után a Jobbik frakciójának tagjaitól hallunk majd ilyen és ehhez hasonló mondatokat.
De hogy ne csak egy mondattal gazdagítsam a nemzeti radikálisok leendő képviselőinek nyelvi tárházát, idézek még egy részt Cion nagyasszonyától: „Izrael egyébként általában nem szokott reagálni a külső nyomásgyakorlásra. Inkább az ellenkezője igaz: amikor nő a külső nyomás, az izraeliek bizonyos mértékben összefognak, hogy ellenálljanak neki.” Ha majd a Jobbik bekerül az országnak házába, s felpörög a cionista nyomásgyakorlás, szép és felemelő lenne, ha például Vona Gábor szájából – mondjuk egy nemzetközi sajtótájékoztatón – ezt a mondatát hallanám: „Magyarország egyébként általában nem szokott reagálni a külső nyomásgyakorlásra. Inkább az ellenkezője igaz: amikor nő a külső nyomás, a magyarok bizonyos mértékben összefognak, hogy ellenálljanak neki.” Ez a méltó válasz ugyanis a cionista riogatásra: nem kell vagdalkozni, védekezni, csak ki kell mondani az idézett mondatot. Nos, ilyesmit lehet tanulni Cion nagyasszonyának nyilatkozatából. S ez nem vicc.
Az atv nevű cionista szennycsatornának adott interjúban Bin-Noun a közel-keleti helyzettel is foglalkozott. Például a palesztin területeken illegálisan létesített zsidó telepekről. Bin-Noun szerint akkor sem lenne béke, ha ezek a telepek nem léteznének, majd hozzátette: „Egyébként sok-sok emberről beszélünk: gyerekekről, iskolákról, kórházakról, egész életekről. Ezek a területek nekünk, izraelieknek szent helyeknek számítanak, ugyanis az ókori Izrael államának részei voltak. Az izraeliek nem a Holdról jöttek.” Mi sem a Holdról jöttünk – tegyük hozzá csöndben -, s ráadásul Kassa, Pozsony, Kolozsvár, Nagyvárad stb. nem az ókori, hanem a 90 évvel ezelőtti Magyarország részei voltak. Aki Nagy-Magyarországról beszél, az viszont valamiért mégis szélsőséges. Vajh’ miért? A cionisták hivatkozhatnak az ókori Izraelre, s ennek alapján jogot formálhatnak ma bizonyos területekre – mi, magyarok azonban nem? Bin-Noun asszonyságtól megint tanulhatunk valamit. Mondjuk ki: Felvidék, Erdély stb. „nekünk, magyaroknak szent helyeknek számítanak, ugyanis a 90 évvel ezelőtti magyar állam részei voltak. A magyarok nem a Holdról jöttek.” Ez is szép és igaz mondat.
Nem akarom hosszan ismertetni Bin-Noun asszonyság nyilatkozatát, csupán még egy részletet szeretnék idézni szövegéből azért, hogy álságos, hazug érveire rámutassak. Cion nagyasszonya arról beszélt, hogy Szíriát még be lehetne vonni a béketárgyalásokba. De: „Az a gond, hogy Szíria feltételt támaszt Izraellel szemben, még mielőtt a tárgyalások jelentős szakaszukhoz érnének.” Hogy mi lenne az a bizonyos feltétel, arról Bin-Noun mélyen hallgat. Hát akkor elárulom. A Szíria területéhez tartozó Golán-fennsíkról van szó, amelyet az 1967-es háborúban Izrael megszállt, majd a ’80-as évek elején annektált (tehát a zsidó államhoz csatolt). A Golán-fennsíkról való kivonulásra egyébként az ENSZ már régen kötelezte Izraelt, a cionista rémállam azonban – hasonlóan a többi ENSZ-határozathoz – erre csak legyintett. Tavaly tavasszal a cionrasszista Avigdor Lieberman külügyminiszter egyébként szó szerint azt nyilatkozta a Haaretz című lapnak, hogy „nem vagyunk hajlandók kivonulni a Golán-fennsíkról”. Mert ugye az is része az állítólagos „ígéret földjének”. A Bin-Noun által említett feltétel hazugság: Szíria nem támasztott semmilyen feltételt, amely akadályozná a béketárgyalásokat. Szíria pusztán kinyilvánította, hogy a Golán-fennsíkról nincs mit tárgyalni, azt vissza kell adni. Punktum. A békéről csak utána lehet tárgyalni.
Ez nem feltétel, hanem tényközlés. Az ellopott föld a jogos tulajdonost illeti meg. Erről azonban Izrael hallani sem akar. Ahogy Jeruzsálem kérdésében sem ismernek alkut. Bin-Noun szerint Jeruzsálem státusza kizárólag az izraeliek és a palesztinok közötti tárgyalás része lehet. Mintha lenne miről tárgyalni. Bin-Noun asszonyság ugyanis világossá tette a ciontévének adott interjúban, hogy mi a hivatalos cionista álláspont: „Jeruzsálem mindenekelőtt Izrael örök fővárosa. Törvényünk is van arról, hogy Jeruzsálem örökre egyesített marad.” Az persze Cion nagyasszonyát nem zavarja, hogy a nemzetközi közösség – leszámítva a cionista lobbi által uralt USÁ-t – soha nem ismerte el, s ma sem ismeri el Jeruzsálem izraeli megszállását. Mi lenne, ha a magyar Országgyűlés például az ősi koronázó városról, Pozsonyról hasonló törvényt hozna? Aztán szépen bevonulnánk Pozsonyba, a szlovákokat kiebrudalnánk – ahogy a cionisták is teszik Kelet-Jeruzsálemben a palesztinokkal -, s utána leülnénk tárgyalni a szlovákokkal arról, hogy Pozsony ősi magyar koronázó város. Az EU bizonyára támogatná a magyarság jogos igényét….
Kicsit messzire kalandoztam, ezért megismétlem a lényeget: Bin-Noun asszonyság – Wieselhez hasonlóan – sürgeti a „holocaust”-tagadás és a „gyűlöletbeszéd” betiltását. S azt is kívánatosnak tartaná, ha gyerekkortól s felnőtté válásig (meg persze azután is) minden osztályban és mindig az ún. „holocaustot” tanítanák. Ez utóbbi veszélyes játék. Emlékezzünk csak: 1956-ban a pesti srácok kiktől tanulták meg a Molotov-koktél „gyártását”? A példaképtől, a tanítómesterektől. A szovjetektől. Akiket imádni, dicsőíteni kellett. Nehogy a cionisták is hasonlóképpen járjanak. Addig sulykolják az ún. „holocaustot” a nebulók fejébe, amíg azok egy szép napon átültetik a gyakorlatba….
Bin-Noun nyilatkozata után kilenc nappal – január 13-án – izraeli küldöttség érkezett hazánkba. Az izraeli parlament – a Kneszet – létrehozott egy „Keresztény Szövetségesek Választmánya” elnevezésű csoportot, s ennek a képződménynek a delegációja csoszogott be Árpád atyánk földjére. Rögvest találkoztak attila mesterházyval, aki – mint tudjuk – még aznap kilátásba helyezte a „holocaust”-tagadást tiltó törvény parlamenti tárgyalását. Másnap, csütörtökön a cionista gittegyletté vedlett mdf führere, ibolya davidovics is találkozott a cionista küldöttséggel.
A cionista davidovics az MTI-nek elmondta: a „Keresztény Szövetségesek Választmánya” elnevezésű zsidó csoport „a világ országaiban különféle pártok keresztény képviselőivel keresi a kapcsolatot azért, hogy részben vallási, részben pedig közös kulturális célokat szolgáljanak”. Az mdf – jelentette ki davidovics – „partner lesz ahhoz, hogy a magyar parlamentben is megalakuljon egy olyan csoport, amelyik testvérkapcsolatot tud ápolni” a Kneszet említett csoportjával. Hát ez jó hír: a magyar Parlamentben lesz egy cionista csoportozat, amely ápolni fogja az ápolandókat. Legalábbis davidovics ezt szeretné.
Végezetül davidovics elmondta, hogy a delegációval folytatott tárgyaláson „szó esett egyebek mellett a magyarországi választásokra készülődve a szélsőségeknek a szerepvállalásáról, valamint arról, hogy milyen a józan többség viszonya a szélsőségesekhez”. Na ez a mondat eléggé hülyére sikeredett. Igazi davidovicsi mondat. Annyira belegabalyodott a cionizmusba, hogy még a magyar nyelvet is elfelejtette.
Bizonyára feltűnt a kedves Olvasónak, hogy davidovics nyilatkozatában van némi ellentmondás. Azt mondta, hogy az említett izraeli csoport vallási és kulturális célok szolgálatában épít ki kapcsolatokat. Az állítólagos szélsőségesek „szerepvállalása” (?), valamint a „józan többség viszonya a szélsőségesekhez” – mint egy beszélgetés tárgya – miként szolgálja ezeket a célokat? Mondja, kedves davidovics: az állítólagos szélsőségesekről folytatott, kóser illatú csevej vallási vagy kulturális célokat szolgált? A kérdés persze költői: ez a cionista csoport azért csoszogott be hazánkba, hogy nyomást gyakoroljon a parlamenti pártokra. Még a választások előtt. Hogy ezek az izraeli cionisták találkoztak-e a Fidesz, illetve a KDNP vezetőivel, arról semmilyen hírt nem találtam.
Az izraeli küldöttség egyik tagja, Gila Gamliel pénteken – Bin-Noun példáját követve – szintén interjút adott az atv nevű cionista szennycsatornának. Linkjét az írás végére biggyesztettem, érdemes megnézni. Gamliel asszonyságról eleddig semmit sem tudtam, ezért az interneten – többek között a Kneszet honlapján – tájékozódtam. A hölgy februárban lesz 36 éves, a szélsőséges – ma kormányzó – Likud parlamenti képviselője, s miniszterhelyettes a kormányfő hivatalában. Tehát tagja a szélsőséges, cionrasszista izraeli kormánynak. Az ő szélsőséges mivolta bizonyára nem érdekelte a cionista davidovicsot, aki csak idehaza lát cionista szemüvegén át megannyi szélsőséges elemet.
Gamliel asszonyság az atv-ben elmondta, hogy több hazai politikussal találkozott, s azok mind támogatják Izraelt. Ő pedig nagyon büszke arra, hogy hazánk végre kezd fellépni a holocaust-tagadás ellen. Gamliel asszonyság azt is elvartyogta, hogy szükségesnek tartja ehhez az állampolgárok, civil szervezetek támogatását is, s szeretné, ha nagyobb hangsúlyt kapnának a nyilvánosságban azok, akik szeretik Izraelt. Mert Izrael szeretné megmutatni, hogy nincsen egyedül. Gamliel asszonyság szerint sokan vannak, akik megértik, hogy Izrael az a föld, amely a zsidóknak, Izrael fiainak ígértetett egykoron. S ahová – mint saját földjükre – kétezer év múltán a zsidók végre hazatérhettek. Hát… Végül is Bin-Noun asszonyság is megmondta már, hogy a zsidók nem a Holdról jöttek. Arról nem esett szó, hogy mi mikor térhetünk vissza például Felvidék földjére.
Az atv mélycionista kérdezőbiztosa aztán nagyon tanulságos kérdést tett föl: „Milyen támogatásra számítanak Magyarország részéről? Mit várnak tőlünk?” Érti a kedves Olvasó? Van zsidó elvárás, mi pedig azt teljesítjük. Elvégre mi más dolga lehetne egy szerencsétlen gójnak – szemközt a kiválasztottakkal, az Ígéret Földjének birtokosaival?
Gamliel cionrasszista hölgy nem kertelt: „Azt várom, hogy mindenki szeresse Izraelt:” Üzenem az asszonyságnak, hogy tőlem ezt hiába várja. Én Magyarországot szeretem. Gamliel asszonyság aztán részletezte az elvárt szeretet mibenlétét. Elvárja tőlünk, hogy megértsük a cionisták helyzetét, mert a zsidó állam az egyetlen demokrácia a Közel-Keleten. S arra is szükség van, hogy mi, gójok megértsük: a zsidó népnek a Bibliából származik a joga ahhoz, hogy állama legyen.
Itt, a bibliai jog kérdésénél álljunk meg egy pillanatra. Valami hasonlót Bin-Noun asszonyság is mondott. Ő is „teológiai” érvvel igyekezett alátámasztani a zsidó állam rasszista politikáját. Eddig úgy tudtam, hogy demokráciában egyház és állam külön van választva. Eddig úgy hallottam – főleg a szétrohadt szdsz zsidajaitól -, hogy demokráciában a vallás magánügy. Izraelben viszont nem magánügy. Ott a Bibliára, Isten ígéretére hivatkoznak, amikor bekebeleznek egyes területeket, és az őslakosokat elűzik Isten – akarom mondani: Jahve – nagyobb dicsőségére. Tőlünk pedig most elvárják, hogy a Biblia alapján értsük meg őket. Mit tegyen például az a gój, aki nem vallásos? Aki nem olvassa a Bibliát? S az a keresztény, aki az Ószövetséget a jézusi tanítás fényében – tehát az Újszövetség felől – olvassa?
Nem akarok foglalkozni azzal, hogy micsoda „teológiai” botrány az Ószövetség betű szerinti olvasatával alátámasztani a mai Izrael rasszista, gyarmatosító politikáját. Hogy micsoda botrány Istenre hivatkozva bálványként imádni egy hódító politikát folytató katonaállamot. Ez külön értekezés tárgya lehetne. De egy provokatív kérdés föltolul bennem. A hazai katolikusok Mária országaként említik Magyarországot. Amikor Szent István fölajánlotta Szűz Máriának a Szent Korona alá tartozó földet, akkor Jézus anyjának oltalmába helyezte ezt az országot. Kérdezem: hajlandók-e a cionrasszisták elfogadni a hazai katolikusok óhaját, s elismerni, hogy Magyarország Mária országa? Vagy ez utóbbin csak gúnyolódni lehet, mint ahogy a cionlelkű, bomlott elméjű ferenc gyurcsány is tette nem oly régen?
De térjünk vissza Gamliel asszonysághoz. Az interjú vége felé elmondta: az izraeli kormány mindent megpróbál, hogy békét teremtsen a Közel-Keleten. Majd hozzátette, hogy ő nem hitt és ma sem hisz abban, hogy földért békét lehet szerezni. Ami annyit jelent: nem hisz abban, hogy el kell ismerni a palesztinok jogát szülőföldjükhöz. Hogy miért? Bin-Noun korábban idézett szavait átfogalmazva: valószínűleg azért, mert a palesztinok – a zsidókkal ellentétben – a Holdról jöttek. És semmi keresni valójuk nincs Palesztina földjén.
Érdekes interjút láthattunk a cionista szennycsatornán. Volt és van azonban bennem némi hiányérzet. Azt nyilatkozta a cionista davidovics – idéztem fentebb –, hogy ez a Gamliel-féle küldöttség vallási és kulturális célok szolgálatában keresi a kapcsolatokat. Ezekről a célokról az interjúban egy büdös szó sem esett. Vagy mégis? Az a vallási cél, hogy mi, gójok elismerjük a cionrasszista állam bibliai jogát palesztin földön? Az a kulturális cél, hogy „holocaust”-tagadást tiltó, és „holocaust”-igenlő jogszabályt alkossunk? Nyilatkozhatna erről valamit davidovics. Elvégre ő partnernek jelentkezett.
A végére hagytam egy igazi csemegét. Azon a napon, amikor a cionrasszista állam – vallási és kulturális kapcsolatok ápolására szerveződött – delegációja hazánkba csoszogott, a népszava című zsidó bulvárlapban hosszú cikk jelent meg Kertész Ákos tollából. Nem tévesztendő össze a Nobel-díjas Imrével. A két Kertész között mindössze annyi a kapcsolat, hogy mindketten írással keresik kenyerüket, s mindketten „holocaust”-túlélők.
Az említett tollforgató „A gyilkosok fölmentve?” című írását nem ismertetem, nem untatom vele az olvasót. Vitacikkről van szó, zsidó, belterjes vita feledhető termékéről. A cikknek azonban van egy bekezdése, amelyet szó szerint idéznem kell. Azért, hogy megértsük az un. „holocaust” mibenlétét. Hogy adandó esetben – a kilátásba helyezett „hóhértörvény” megszületése után – mit nem szabad majd tagadni. Íme:
„A holokauszt az emberiség talán legnagyobb morális botránya (ez sem biztos, tehát lassan a nagy szavakkal, mert nem ismerhetünk minden, a történelem ködébe vesző bűntettet), és valahol a damaszkuszi úton kezdődött. Ott, ahol Saulus arra gondolt, a Názáreti követőit le kell a zsidókról választani, hogy a Birodalom ne az újhitűeken verje el a port a zsidó nép fölszabadulási küzdelmei miatt, és az új vallás elfogadható lehessen Róma és a Birodalom pogányai előtt. És Saulus, már Paulusként elkezdte megalapozni a zsidógyűlöletet. Biztos, hogy Auschwitzra nem számított, de ki szelet vet, vihart arat.”
A „holocaust” tehát mintegy kétezer éve kezdődött, hiszen Szent Pál Kr. u. a hetedik évtizedben halt meg. S a „holocaust” kezdete a damaszkuszi út. Ahol a keresztények üldözésére induló zsidó Saultól egy hang azt kérdezi: miért üldözöl engem? Az isteni hangra Saul megtér, ő lesz – sokak szerint – „a tizenharmadik apostol”. Isten kiválasztott eszköze. A jelenlegi pápa szerint Szent Pál mint „hatalmas csillag fénylik az Egyház történetében”. Kertész Ákos szerint viszont vele kezdődik az ún. „holocaust”: Szent Pál szelet vetett, s a páli szélből föltámadó vihart Auschwitzban aratták le mintegy kétezer év múltán.
Kertész Ákos hivatkozott cikkében „józan proli ésszel” megáldott embernek nevezi magát. Én a „józan”-t elhagynám – a „proli ész” megjelölést viszont tökéletes önjellemzésnek fogadom el. A „proli eszű” szerző figyelmébe ajánlom, hogy mielőtt Szent Pálról ír valamit, nem árt felütni az Újszövetséget. Például „Az Apostolok cselekedetei”-t. Saul üldözte a keresztényeket, s nem fordítva. A megtért Saul – Szent Pál – nem üldözte a zsidókat, a zsidók viszont őt igen. Szent Pált a zsidó főtanács tömlöcbe vetette, ez viszont fordítva nem állítható.
A zsidók többször is Szent Pál életére törtek, ő viszont egyetlen zsidót sem akart eltenni láb alól. A korintusiakhoz írt első levelében Szent Pál ezt írta: „Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott át.” Ez a részlet tényleg arról szól, hogyan kell leválasztani a Názáreti követőit a zsidókról? Ebből az idézetből tényleg a „holocaust” kezdetei szólnak? S még valamit ajánlanék Kertész „proli eszű” Ákos figyelmébe. Szent Pált – aki szerinte a Birodalom kegyeit kereste, s ezért megalapozta a zsidógyűlöletet – éppen a Birodalom jutalmazta meg buzgalmáért, méghozzá lefejezéssel. Azért nem feszítették keresztre, mert római polgár volt, s római polgárt nem volt szabad keresztre feszíteni. Hogy a Pált üldöző zsidó főtanács tagjai – és egyéb zsidók – közül kiket végeztek ki a Birodalom emberei, arról nincs tudomásom. Talán a „proli eszű” Ákos írhatna erről is egy dolgozatot, ha már annyira kutatja az ún. „holocaust” kezdeteit.
Érdekes, hogy a zsidók mennyire rühellik Szent Pált. Konrád György például egy húsz évvel ezelőtti írásában „akarnok zsidó agitátor”-ként említi az apostolt. Miért ez a borzalmas ellenszenv? Mert a zsidó Saul keresztény lett, s a Saulból lett Szent Pál a filippieknek írt levélben így fogalmazott: „Mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem”. Vagyis minden, amit korábban zsidó hitűként értéknek vallott, keresztényként már szemétnek tekintett. Azt hiszem, ezt nem kell bővebben magyaráznom.
Kíváncsi vagyok arra, hogy a hazai keresztény egyházak vezetői mit szólnak Kertész Ákos „holocaust”-értelmezéséhez. Mit szólnak ahhoz, hogy a damaszkuszi út és az azon baktató Szent Pál jelzi a „holocaust” kezdetét? Van egy tippem: hallgatni fognak. Az ősegyház bátorsága, az apostolok mártíriumot is vállaló lelkisége mintha idegen lenne tőlük. Adja Isten, hogy tévedjek. Ha viszont nem tévedtem, akkor igen nagy a baj. Ahol „proli eszű” zsidók Szent Pál helyét az un. „holocaust” kezdetén jelölik ki, ott már bármi megtörténhet. Ezért van szükségünk önvédelemre. A keresztény egyházak vezetőivel együtt. Vagy ha úgy hozza az élet, akkor nélkülük.
A „holocaust”-ipar hazai nyomulása persze nem ért véget. Izgatottan várom a jövő hét híreit, hiszen a választásokig bizonyára eseménydús – „holocaust”-ipari eseményekben dús – időszak áll előttünk. Mit is mondhatnék zárásul? Talán sokaknak nem fog tetszeni, én azonban a jelenlegi pápa, XVI. Benedek szavait idézem: „Isten kiválasztása nem azt jelenti, hogy földi kategóriák értelmében hatalmat kölcsönöz a kiválasztott népnek. Nem nagyhatalommá emeli fel népét, hanem mindig apró dolgokban mutatkozik meg, és általuk cselekszik. Nem a nagyhatalom az, ami Isten szerint mértéknek számít, hanem a hit eseménye.” Jó lenne, ha ezen a – magukat tévesen kiválasztottaknak tekintő – cionrasszisták is eltöprengenének. S nem önjelölt nagyhatalomként viselkednének. Ha nyugtot hagynának nekünk és másoknak is. Rögvest elérkezne a béke kora.
Falusy Márton – HunHír.Hu
