Ma lépett hatályba a 253/2009. (XI. 18.) számú kormányrendelet, amely nemcsak az Új Magyar Gárda formaruhájának, hanem az arra emlékeztető öltözéknek a viselését is büntetendő cselekménynek minősíti. A Rákosi-korszakot idéző jogtipró, alkotmányellenes rendeletről a köztévé reggeli műsorában az illetékes „miniszter”, tibordraskovics beszélt. Szokásához híven természetesen hülyeségeket. Jó volt látni, hogy a kapafogú „minisztert” kérdező három újságíró nevetségessé tette a törpe divatdiktátort.
A „miniszter” szerint jogerős ítélet mondta ki a gárda feloszlatását, ezért ennek az ítéletnek érvényt kell szerezni. Tehát, aki gárdista öltözetet, avagy ahhoz hasonlót visel, az a feloszlatott szervezet részének tekintendő, márpedig a feloszlatott szervezet tevékenységében való részvételt törvény tiltja. Korábban részletesen írtam már a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület feloszlatását kimondó, 5. Pf. 20.738/2009/7. számú jogerős ítéletről, most csupán az ítélet indoklásának néhány részletét idézem fel újra.
A jogerős ítélet nem a „mozgalmat”, hanem az „egyesületet” oszlatta fel. Igaz, a jogerős ítéletet meghozó Fővárosi Ítélőtábla – kereseti kérelem hiányában, tehát a Polgári Perrendtartás előírásait megsértve, ezért saját hatáskörét túllépve – az ítélet indokolásában azt is kimondta, hogy az ítélet hatálya nemcsak az egyesületre terjed ki. Idézem az ítélet indokolásának idevonatkozó részét:
„Az eddig kifejtettek lényege tehát összegezve az, hogy az alperesi egyesület a Magyar Gárdát szervezeti egységként magában foglalja, ennél fogva a jelen jogerős ítélet mindkettőre kiterjed, vagyis az egyesület feloszlatása kapcsán a bíróság a Magyar Gárdában tevékenykedő természetes személyek együttműködésének az egyesülethez kötődő szervezeti kereteit is megszünteti.”
Az egyik lényeges mozzanat: a „Mozgalom” szó az indoklásban nem szerepel. A másik fontos elem: az egyesülethez fűződő szervezeti kereteket szüntette meg a bíróság, nem magát a „Mozgalmat”. Hogy még világosabban lássuk az ítélet lényegét, arra is fel kell hívnunk a kedves Olvasó figyelmét, hogy a jogerős ítélet szerint „a bíróság döntése a Magyar Gárdát alkotó természetes személyek jövőbeli egyesülési és gyülekezési jogára – mint anyagi jogi jogosultságra – kihatással nincs, az e jogok jövőbeli gyakorlásával kapcsolatos kérdéseket nem dönti el és nem is döntheti el”. Most tibordraskovics és bandája úgy gondolta, hogy a bíróság helyett majd ők döntik el ezeket a kérdéseket, ami persze törvénytelen lépés, sőt bűncselekmény megalapozott gyanúját veti fel.
Alantas és primitív kormányrendelettel próbálják felülírni a jogerős bírói ítéletet, amelynek kihirdetése után egy héttel – teljesen jogszerűen, a bírói ítéletben foglaltakkal összhangban – a Magyar Gárdában tevékenykedő személyek megalakították az Új Magyar Gárdát, amelyet semmiféle „szervezeti keretek” nem fűznek a feloszlatott Magyar Gárda Egyesülethez. Ha tehát tibordraskovics ávós pribékjei fellépnek a gárdista öltözéket viselő személyek ellen, nemcsak a hatályos törvényekkel, hanem a jogerős bírói ítélettel is szembeszegülnek, ami a Btk. szerint bűncselekmény. Ráadásul a gárdista öltözék „tilalmáról” a jogerős ítélet egy árva szót sem tartalmaz, az csak tibordraskovics beteg agyában születhetett meg.
A „minisztert” kérdező három újságíró közül Huth Gergely, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese volt a legjobb. Fölmosta a padlót a kapafogú divatszakértővel. Huth Gergely azt fejtegette, hogy a gárdista öltözék több részből áll, ezek mindegyike könnyen beszerezhető bármely ruházati boltban, tehát okos dolog-e korlátozni a ruhaviselés szabadságát. Szegény tibordraskovics zavarban volt, s ezt válaszolta: „Őszintén megmondom, nem is értem a kérdést.” Szép pillanat volt, az újságírók felkacagtak. Mindig felemelő pillanat, amikor ezt a kapafogú micsodát kiröhögik. Aztán a „miniszter” erőt vett magán, próbálta mégiscsak megérteni a kérdést, s azt fejtegette, hogy aki a gárdista ruhát viseli, az szembeszegül az ítélettel, s mások jogát és szabadságát sérti meg. Igen, ezt mondta, s szavai nyomán mosoly terült el az arcokon.
Az említett kormányrendelet azonban nemcsak a gárdista öltözéket, hanem az ahhoz hasonlót is tiltja. De ki fogja eldönteni, mi minősül ahhoz hasonlónak? Milyen ismérvek alapján lehet majd eldönteni, hogy öltözéke alapján ki minősül gárdistának? Az idióta divatdiktátor szó szerint a következőt válaszolta: „Aki, ha ránéznek, úgy tűnik föl, mint egy, az úgynevezett Magyar Gárdához tartozó személy, akkor szerintem ő olyan.” Majd ehhez néhány másodperc után hozzáfűzte: „Aki pedig nem úgy néz ki, az pedig nem.” Olvassuk el még egyszer alaposan ezeket a rettenetes magyarsággal felböfögött mondatokat. Ez a hülye „miniszter” nem kevesebbet állított, mint azt, hogy majd az intézkedő ávós fogja eldönteni, ki „tűnik föl” gárdistának, s ki nem. Hogy az ávós ki ellen fog intézkedni, az az ávós „ránézésétől” függ. A kapafogú divatszakértő szerint mellesleg jogállam van, ahol – mint szavaiból is világosan kiderült – „ránézésre” döntenek majd az ávósok. Még azt is mondta tibordraskovics, hogy a megfelelő intézkedés után majd a bíróság fogja eldönteni, hogy az ávós „ránézés” alapján jogosnak vagy nem jogosnak „tűnt föl” a feltűnendő. Ez oly abszurd, hogy ezen már csak röhögni lehet. Huth Gergely mosolyintott is egyet, s a magosból lepillantva a törpe „miniszterre” meg is jegyezte, hogy a gárda kriminalizálásával a hatalom nem a békét szolgálja. Pontos fogalmazás volt. Köszönet érte.
Hallgatva tibordraskovicsot eszembe jutott, hogy nemcsak a gárdista – vagy ahhoz hasonló – öltözetet kellene tiltani. Ha már a hülye „miniszter” szerint a bíróság szőröstül-bőröstül – alsógatyát és zoknit sem kímélve – betiltotta gárdát, akkor tiltani kellene a „magyar”, és persze a „gárda” szó használatát. Hiszen aki ezeket a szavakat használja, az is „úgy tűnik föl, mint egy, az úgynevezett Magyar Gárdához tartozó személy”. Tessék alkotni egy új kormányrendeletet.
Zárásul csupán egyetlen megjegyzés kívánkozik ide. A zsugorfejű divatdiktátor többször is hangoztatta, hogy tízmillió ember nyugalmát kell megőrizni a gárdisták, na meg a gárdista öltözék elleni fellépéssel. Vagyis ennyi ember fél Kiss Róberttől és bajtársaitól. A jogerős ítélet erről viszont nem tud, ilyen statisztikai adatgyűjtést senki sem folytatott. A jogerős ítéletben a helyi roma közösségek említődnek, s még egy csoportozat. Idézet a jogerős ítéletből: „D.I. volt főkapitány sárbogárdi beszéde a zsidó népcsoporttal szembeni fajgyűlölő megnyilvánulás volt”. Mielőtt bármit mondanék, leszögezem: törvénytisztelő állampolgár vagyok, bírói ítélet ellen nem lázítok. Azt elfogadom. Törvénytiszteletem okán el kell tehát fogadnom, hogy hazánkban van „zsidó népcsoport”. A többségi magyar nép mellett tehát nemcsak roma, hanem „zsidó népcsoport” is létezik. Vagyis: a hazai „zsidó népcsoport” nemzeti, etnikai kisebbség, nem a magyar nemzet része, hanem – a hatályos Alkotmány 68. § (1) bekezdését idézve – azzal egyenrangú államalkotó tényező. Korábban úgy tudtam, hogy magyarországi „zsidó népcsoportról” beszélni a tibordraskovicsok szerint maga a vérgőzös antiszemitizmus. Tévedtem. Jogerős ítélet mondta ki, hogy van ilyen „népcsoport”.
Úgy tudom, ennek a népcsoportnak pici darabja tibordraskovics. Ha így van, akkor már csak egyetlen kérdésem maradt: a „zsidó népcsoport” egyetlen darabja beszélhet-e tízmillió állampolgár nevében, akiknek elsöprő többsége nem a roma és nem a zsidó, hanem a magyar „népcsoporthoz” tartozik? A többségi magyar „népcsoport” tagjaként kérdezem ezt. Mert nekem egészen másfajta félelmeim vannak. Bizonyos „népcsoportok” bizonyos darabjai ugyanis bennem keltenek félelmet. Öltözékükkel együtt.
Draskovics az MTV reggeli műsorában:
Falusy Márton – HunHír.Hu
