Amint arról a HunHír is beszámolt, az mszp székháza táján felszállt a fehér füst, a veres szegfűs elnökség Mesterházy Attilát javasolja miniszterelnök-jelöltnek. Az ifjú, jellegtelen „politikus” rögvest meg is tartotta kormányfő-jelölti „szűzbeszédét”, amely igencsak érdekes megállapításokat tartalmazott. Kommentálás előtt jöjjön egy idézet a „szűzbeszédből”, hallgassuk az érdemekben felettébb szűkölködő férfiút.

„Azért vállaltam el ezt a jelölést és ezt a felkérést, mert hiszek abban, hogy az mszp nemcsak az ország iránti bizalmat tudja, tudta visszaszerezni az eddigi politikájával, hanem az mszp a következő időszakban meghirdetendő politikájával képes a bizonytalan, egyelőre hezitáló baloldali szavazókat meghódítani, de egyben képes arra is, hogy a centrumnak a józan, a demokratikus, a felelős szegmensét is meg tudjuk szólítani.”

Kezdjük a zavaros hablaty végével. Mesterházy szerint a hezitáló baloldali polgárok mellett a centrum józan, demokratikus, felelős szegmensét is szeretnék megszólítani. Eleddig úgy tudtam, hogy a hivatalos politikai nyelvezetben a „centrum”, a középen állás a józanságot, a demokratizmust, a felelős gondolkodást jelenti. Tévedtem. Mesterházy szerint ugyanis – szavait logikusan végiggondolva – a centrumban is van olyan „szegmens” (jaj, de szép ez a kifejezés: a szavazópolgárok bizonyos csoportozata, mint szegmens!), amely nem józan (tehát bódult), amely nem demokrata (tehát antidemokrata), s nem felelős (tehát felelőtlen). A centrumban is vannak tehát fasiszták, rasszisták s egyéb ijesztő képződmények. Politológiai nóvum ez: remélem, a közeljövőben egyetemek politológiai tanszékein is fogják okítani Mesterházy merőben újszerű centrum-elméletét.

Az ifjú ember azonban mondott még érdekesebbet is. Tessék elolvasni újra a fenti idézet első tagmondatait: „Azért vállaltam el ezt a jelölést és ezt a felkérést, mert hiszek abban, hogy az mszp nemcsak az ország iránti bizalmat tudja, tudta visszaszerezni eddigi politikájával…” Magyarán: az mszp korábban nem bízott az országban. Elvesztette a bizalmát az országban lendvaistul, szekerestül, lamperthestül, mindenestül. Ha így van – már pedig Mesterházy „szűzbeszédi” gyónásában ezt bevallotta -, akkor miért kormányoztak? Ha nem bíztak bennem, bennünk, Önben is, kedves Olvasó, akkor miért nem mentek el remetének a Bakonyba? Ez az egyik kérdés. A másik kérdés az Olvasónak szól: emlékszik a kedves Olvasó arra, ki beszélt mindig az ország népe iránti bizalomról? Kádár János. Aki nem hiszi, üsse fel Kádár János beszédeit, eléggé sűrűn hangoztatta ez a véreskezű hóhér gyászos emlékű országlása idején, hogy az mszmp politikájának alapja: a népbe vetett bizalom. Bizony. Demokráciában fordított a helyzet: ott a nép veti bizalmát egyik vagy másik pártba, s ezt a bizalmat nevezik a kormányzásra való felhatalmazásnak.

Ha jól számolom, az „rendszerváltozás” (avagy egy jeles embert idézve: „a változásnak álcázott folytonosság”) idején Mesterházy mester tizenöt éves nebuló volt. Hihetetlen: kamaszfejjel szívta magába a kádári mentalitást, s azt máig nem sikerült az agyából kimosni. Reménytelen eset.

Ezek tényleg nem tanultak semmit. Kit érdekel, hogy az mszp manapság éppen bízik-e az ország népében, avagy elvesztette-e ezt a furcsa bizalmat? Ez a lendvai-féle banda magánügye, nem tartozik a polgárokra. Én például magasan teszek rá, hogy ezek a barmok bíznak-e bennem, avagy sem. A közvélemény-kutatási adatok ellenben régóta tanúsítják: az ország nem bízik bennük. Ez viszont közügy. Mesterházy mesternek, ennek a kései Kádár-klónnak inkább ezzel kellene foglalkoznia. Persze, csak akkor, ha magát józan, demokratikus, felelős szegmensnek tartja. Amiben én persze – bugyuta „szűzbeszéde” után – erősen kételkedem.

Falusy Márton – HunHír.Hu