Jó hír a kedves Olvasónak: az mszp führere megbolondult. Amint arról a HunHír is beszámolt, a lendvai nevezetű festett zsidónő a Horthy Miklós bevonulására emlékező vasárnapi Jobbik-rendezvény ellen emelte fel szavát, s a parlamenti pártoktól népfrontos szellemű, egységes fellépést sürgetett. Külön pikantériája az ügynek, hogy lendvai zsidónő éppen sabbatkor fröcsögött, ezt pedig a Talmud tiltja. Mit szólt vajon ehhez Zucker Gerzson, meg a feldmájerpeti?
A hibbant agyú zsidónő beszéde nyílt felhívás a Jobbik-rendezvény betiltására. Másra nem gondolhatunk. Emlékszik bizonyára még a kedves Olvasó, hogy az mszp-führer néhány napja arról beszélt: gárdista ruha láttán a rendőrök nem maradhatnak tétlenek. S mit tesz Isten, a csepeli Gárda-rendezvényre több száz ávós érkezett, vitték is a karcerba Kiss Róbertet és társait. Mert lendvai zsidónő „megrendelést” adott a kormánynak. Ő fogalmazott így. A mostani sabbaton elhangzott beszéde is „megrendelés” volna? Majd kiderül. Én mindenesetre szeretném tanácsolni ennek a patkánymozgású zsidónőnek, hogy odahaza macesz-zabálás közben néha-néha lapozgassa a hatályos alkotmányt. Különösen figyelmébe ajánlom az alaptörvény 3. § (3) bekezdését: „A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak. Ennek megfelelően egyetlen párt sem irányíthat semmiféle állami szervet.” Nekem úgy tűnik, egy ideje lendvai zsidónő játssza a kormányfő, meg a főbelügyér szerepét. Ez nem megy. Ez alkotmányellenes. A rendőrség nem lendvai zsidónő magánhadserege. Nem is az mszp jelzetű hitközségi alakulaté.
Na de miért mondom azt, hogy lendvai zsidónő megbolondult? Mert elvesztette az iránytűjét. De erről majd később. Előbb röviden arról, milyen macesz-szagú böffenetek is jöttek fel a lendvai-féle förtelmes gyomorból sabbatkor.
Talán a kedves Olvasó nem tudja, ezért elmondom: éppen negyven éve szerezte meg egyetemi diplomáját lendvai zsidónő. Történelem-magyar szakon. Ő tehát igencsak alapos történelmi tudással lehet felvértezve, hiszen tanított is egykoron, igaz, rövid ideig, mert a tanári pályát feladva a szovjet megszállók által hatalomba segített Kádár-párt központi apparátusában „dolgozott” hosszú évekig. Bízvást elmondhatjuk tehát: a kommunista mozgalom kivénhedt harcosa tartott sabbatkor épületes beszédet.
A történelemben jártas lendvai szerint Horthy „a különítményesek élén” vonult be Budapestre. A Horthy-korszak „a különítményesek terrorjával kezdődött, a végét meg a gettók jelképeztek”. Ez a lendvai-mondat kicsit jiddis-ízűre sikeredett, helyesen úgy kellett volna mondani: „a gettók jelképezték”. Na mindegy, sabbatkor egy ékezetnyi baki belefér. Aztán azt is mondta a zsidónő, hogy Horthy a fővárost a különítményesek élén megalázta. S Horthyék bezzeg aláírták a trianoni békét, amelyet elődei – értsd Károlyi Mihály, Kun (Kohn) Béla – nem voltak hajlandók aláírni. Majd föltette a kérdést: a Gárdának és a Jobbiknak ez is tetszik Horthyban? Hogy a trianoni béke aláírása az ő nevéhez fűződik? „Tudja-e, miről van szó?” – intézte költői kérdését a Jobbikhoz a történelemben felettébb tájékozott lendvai.
Beszéde végén a vén zsidónő azt mondta, hogy „normális, épeszű, európai polgár ilyenkor nem hallgat.” Mivel lendvai nem hallgatott, ezért ő is „normális, épeszű, európai polgár” lenne? Dehogy. Csak azt hiszi szerencsétlen paranoiás. Mi azonban viselkedjünk normális, épeszű polgárként, s ne hallgassunk. Vessük mérlegre lendvai zsidónőnek a Horthy-korszakról alkotott képét.
Elöljáróban ezen a ponton kell szólnunk lendvai elvesztett iránytűjéről. Mert volt neki ilyen, csak elhagyta valahol az mszp székház és a kóserbolt között. Ezért beszél annyi hülyeséget, ezért jelentkeznek rajta az elmebaj tagadhatatlan tünetei. Az elveszett iránytű márkája: Kosáry Domokos. Bizony. Éppen két éve, a jeles történész halálakor nyilatkozta lendvai, hogy Kosáry „bölcsessége és tisztessége, hatalmas tudása, közéleti, morális és tudományos tekintélye biztos iránytűnk volt”. Igen, „biztos iránytű” volt. De lendvai elvesztette. Mi viszont megtaláltuk, s most irányt mutatunk vele a szerencsétlen lendvainak.
1943-ban, a Nemzetnevelők Könyvtára sorozatban jelent meg Kosáry méltatlanul elfeledett műve, a „Magyarország története”. Iránytűnk felettébb érdekeseket írt a Károlyi-féle patkánylázadásról, a Kun (Kohn) Béla vezette zsidó-kommunista csőcselék rémuralmáról, s természetesen Horthy Miklósról.
Lendvai elvesztett iránytűje szerint a kommün idején felszínre került „a forradalom szörnyű szemétje”, s ekkor „a csőcselék kezében volt a hatalom és a szenvedő milliók életének sorsa”. Aztán iránytűnk azt is megjegyzi, hogy „a 45 népbiztosból 32 zsidó volt, éppen a legkegyetlenebbek”, s a többi vezető állásban is hasonló volt a zsidók aránya, ami „természetesen az antiszemitizmust tette igen erőssé és általánossá”. Jaj, ez nagyon szép: az antiszemitizmus, mint természetes jelenség. Lendvai zsidónő iránytűje mondta, higgyünk neki.
Aztán iránytűnk Horthyról is megemlékezik, aki még a kommün idején, Szegeden „a súlyos nehézségek ellenére is rendkívüli eréllyel azonnal megkezdte az új nemzeti hadsereg szervezését”. Iránytűnk szerint Horthyt „tehetsége és férfias jelleme szinte sorszerűen jelölték ki arra, hogy a válság órájában a nemzet reménye és vezetője legyen”. Amikor a kommün végre megbukott, s a zsidó terror véget ért, sorra alakultak meg a politikai pártok, iránytűnk szerint „az egyetlen szilárd pont azonban Horthy főparancsnok volt, a Nemzeti Hadsereg élén, ki a hatalmában lévő területen újból rendet teremtett és ugyanakkor arról is gondoskodott, hogy a bolsevisták és zsidók elleni elkeseredés ne fajuljon egyéni bosszúállássá, hanem az ítélkezést, ahol szükséges, a hivatalos hatalom vegye kezébe”. Azt iránytűnk sem tagadja, hogy a vörös terror alatt átélt kegyetlenségek helyenként bosszút váltottak ki, de hogy ez „komoly méreteket nem öltött Magyarországon”, az „a Nemzeti Hadsereg komoly fegyelmének volt köszönhető”.
Aztán 1920 márciusában az új nemzetgyűlés vitéz nagybányai Horthy Miklóst választotta meg kormányzónak. Lendvai zsidónő elveszett iránytűje szerint „Hunyadi János és Kossuth Lajos után Horthy Miklós lett Magyarország harmadik kormányzója, akinek a vezetése az egész nehéz korszakon át, az európai változások, kormányok és államok múlásának idejében, változatlan erőként biztosította a nemzet egységét és egyensúlyát”.
Hát így vélekedett Horthy Miklósról a két éve elhunyt Kosáry Domokos, aki lendvai zsidónő iránytűje (volt). Hogy a fenti idézetek talán kirekesztők, gyűlölködők? Dehogy. Legalábbis lendvai zsidónő szerint biztos nem azok. A förtelmes zsidó-szipirtyó ugyanis két évvel ezelőtti nyilatkozatában azt is írta, hogy iránytűje, Kosáry Domokos „bátor demokrataként, az elnyomás, a kirekesztés, a gyűlölködő elvakultság következetes ellenfeleként a legutóbbi idők nehéz pillanataiban is fénylő példát mutatott a nála kevésbé bátraknak és következeteseknek is”.
Igen, fénylő példát mutatott a jeles történész, láttuk-idéztük fentebb. Kosáry soha nem beszélt Horthy „különítményeseiről”. Horthy a Nemzeti Hadsereg fővezére volt, az iránytűjét vesztett rozzant zsidónő által emlegetett „különítményesek” viszont lendvai fajtársai közül kerültek ki, őket nevezték Lenin-fiúknak. Kosáry nem beszélt Horthyék terrorjáról, lendvai zsidónő viszont igen. Mert elveszett az a fránya iránytű: az elmebajba zuhanó lendvai megfeledkezett arról, hogy az ő fajtársai követtek el terrorcselekményeket, ami – iránytűnk szerint – „természetesen” antiszemitizmust váltott ki. A szemita rombolás és terror ellenhatása ugyanis az antiszemitizmus, ahogyan ezt napjaink eseményei is fényesen igazolják. Azt is mondta lendvai zsidónő, hogy Horthy a „különítményesek” élén a fővárost megalázta. Megint elgurult lendvai zsidónő gyógyszere, összekeverte a vörös-zsidó „különítményeseket” – tehát saját fajtársait – a Nemzeti Hadsereggel. Végül lendvai zsidónő szerint Horthy „elődei” nem írták alá a trianoni békét, bezzeg Horthyék igen. A betegagyú zsidónő szerint tehát Horthy elődje volt a degenerált Károlyi és a kaftánból éppen kivetkezett törpe gettózsidó, Kun (Kohn) Béla. Egyik sem volt az elődje: mindkét alak közönséges bűnöző, hazaáruló volt. Horthy viszont – iránytűnk szerint is – „a nemzet reménye és vezetője” volt. Ugyanakkor Károlyi és Kun (Kohn) Béla azért nem írták alá a trianoni békeszerződést, mert a zsidó csürhe garázdálkodása idején még nem is volt semmilyen szerződés, amit alá lehetett volna írni. Másrészt éppen lendvai zsidónő véreskezű fajtársai tettek sokat azért, hogy az országot megcsonkítsák. Horthyék nem tehettek mást, aláírták a trianoni diktátumot, de azt igazságosnak el nem fogadták. A nemzet egyesítését békés úton kívánták elérni, hisz az antant túlerejével szemben bármiféle katonai akció kudarcot vallott volna.
Nos, lendvai zsidónő hülye történelmi fejtegetései után feltette a kérdést: tudja-e a Jobbik, miről van szó? Persze hogy tudja. Azért emlékezik meg a nemzeti radikális párt Horthy Miklós bevonulásáról. A kérdés az: vajon tudja-e a szikesagyú lendvai zsidónő, hogy miről van szó? Megmondom: aki a Horthy Miklós bevonulására emlékező rendezvény ellen uszít, az Kun (Kohn) Béla örököse. Az magyarnak, „normális, épeszű, európai” polgárnak nem nevezhető. Az visszasírja a kommunista söpredék rémuralmát, a zsidó csőcselék terrorját. Erről van szó. A mai zsidó csőcselék egyik vezéreként ezért ágál Horthy Miklós ellen ez a züllött zsidónő.
Hogy mekkora marha és milyen műveletlen büdösbogár ez a lendvai, arra még egy apró adalék. Sabbatkor elhangzott beszédében azt is mondta, hogy „normális, épeszű” polgár nem gondolja komolyan, hogy Kosztolányiról, Bartókról elnevezett utakon vonuljon Horthy bevonulására emlékezve. Magyar szakot is végzett ez az abnormális, megbomlott agyú lendvai zsidónő, ezért csak Kosztolányival foglalkoznék röviden. Nem, nem az Édes Anna nyitóképére gondolok, bár az is felettébb beszédes. A rozoga zsidónő szavai azt sugallják, mintha Kosztolányi valamiféle baloldali ellenfele lett volna Horthynak. Ennek még a gondolatát is söpörje ki az agyából a „normális, épeszű” polgár, amikor a Kosztolányi Dezső téren emlékezik Horthy Miklósra. Hogy miért?
A trianoni diktátum után megjelent egy felettébb tartalmas könyv, amely a háború utáni újabb vörös diktatúra alatt tilalmi listán szerepelt. A könyv címe: Vérző Magyarország. Alcíme: Magyar írók Magyarország területéért. Írók, költők emelték fel szavukat e könyv lapjain az országcsonkítás ellen. A szerzők között szerepel többek között Babits Mihály, Gárdonyi Géza, Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, Tóth Árpád. A magyar irodalom nagyjai. A kötetben természetesen szerepel Kosztolányi Dezső is, méghozzá egy olyan remek elbeszéléssel – Égi jogász -, amely a Kádár-korszak cenzurális viszonyai között nem jelenhetett meg Kosztolányi összegyűjtött elbeszéléseinek kötetében. A Vérző Magyarország című kötet beköszöntő szövegét Horthy Miklós írta. Szó szerint idézem a kormányzó sorait:
„Hazáért: e szó fogalmának jegyében álljon csatasorba minden magyar író és költő. A háború fegyverei elhallgattak, szólaljanak meg a múzsák. Lelkesítsenek, acélozzák meg a lelkeket, az elszakított magyar földekre vigyenek reményt és kitartást, a megmaradt magyar földeken élesszék a hazaszeretet tüzét. Az eszmék és gondolatok harca, ha az a legnemesebb érzés, a hazaszeretet szárnyán lendül a magasba, ellenállhatatlan, annak tere végtelen. Eszmének, gondolatnak, hazaszeretetnek nem lehet mesterséges határt vonni, az minden határon át és mindenekkel szemben diadalmaskodik.”
Javaslom lendvai zsidónőnek, lapozzon bele ebbe a kötetbe, ha már egyetemistaként – majd később hivatásos kommunista cenzorként – elfelejtette elolvasni. Igaz, a könyvnek nincs héber fordítása, de talán szűkös magyar szókincsével is meg fogja érteni a lényegét. Majdnem elfelejtettem mondani: tudod, vén zsidónő, ki szerkesztette a kormányzó idézett szavaival kezdődő kötetet? Képzeld, nem az ősöd és példaképed, Kun (Kohn) Béla, nem is Szamuely (Sámuel) Tibor vagy a rondaságban rád felettébb hasonlító Korvin (Klein) Ottó, hanem egy híres magyar író, költő. Kosztolányi Dezső. Aki felettébb rühellte az olyan élősködő zsidókat, mint amilyen te vagy, lendvai.
Ez a bűnöző lendvai retteg. Nagyon retteg. Ő is tudja, eljön a pillanat, amikor egy új Horthy Miklós lovagol be az elzüllesztett Budapestre (persze csak képletesen). Micsoda iszkolás lesz akkor! Csomagol majd lendvai zsidónő is. De hova, merre fog elindulni iránytű nélkül? Nem baj, ha itt reked: akad hely számára is.
Falusy Márton – HunHír.Hu
