Apró hír volt, a kedves Olvasó talán fel sem figyelt rá. Október 10-én, szombaton megemlékezést tartott Budapesten a Gulagon Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány abból az alkalomból, hogy 56 évvel ezelőtt tértek haza a Gulagon raboskodó, élve maradt magyarok. A rendezvényen felszólalt Rogán Antal, a főváros V. kerületének polgármestere is. Rogán arról beszélt, hogy a Gulag – magyarul: Javítómunka-táborok Főigazgatósága – kifejezés azt az elvet hordozza magában, amelyet a XX. században a kommunisták „találtak fel”: a győztesnek joga van „megjavítani”, „átnevelni” a legyőzötteket, mindazokat, akik nem hívei a hatalomnak. Rogán szerint a Gulaghoz az embertelenség, a hatalommal való visszaélés, az elhallgatás és a hazugság fogalmai társíthatók. Mint mondta: a Gulag szelleme nem tűnt el a táborok megszűntével. Ennek a szellemnek ma is vannak örökösei. Első pillantásra talán lélekemelőnek tűnnek ezek a gondolatok, de ha alaposabban megcsócsáljuk Rogán szavait, akkor föltolul bennünk az érzés: Rogán szavai hamisak. Az ő szájából különösen azok.

Azok, akik „elveszik a gyerekektől az étkezési támogatást, a falusi emberektől az iskolát, a postát, a fogyatékosoktól az állami támogatást és eközben a legnagyobb őszinteségnek próbálják feltüntetni a rendszerváltás utáni politikai időszak legnagyobb hazugságát. Átnevelni az országot: ez mozog azok fejében, akik ezt a politikát csinálják”. Aztán Rogán hozzáfűzte, hogy amit mond, az nem túlzás, mert „a legnagyobb dolgok is kicsivel kezdődnek”, a kis hazugságokkal, mert ezekből a kis hazugságokból születnek a legnagyobb gonoszságok. Rogán végezetül kijelentette: olyan országban szeretne élni, ahol a hatalom gyakorlói tudják, hogy az ő feladatuk nem a nép átnevelése, hanem a nép, az emberek szolgálata.

Első pillantásra talán lélekemelőnek tűnnek ezek a gondolatok, de ha alaposabban megcsócsáljuk Rogán szavait, akkor föltolul bennünk az érzés: Rogán szavai hamisak. Az ő szájából különösen azok.

Először is: a Gulagot összehasonlítani a mai magyar – amúgy dermesztő és brutális – valósággal felettébb otromba vállalkozás. A Gulagon soha nem volt étkezési támogatás, tehát el sem lehetett venni azt. A Gulagon nem az iskola, a posta meglétéről vagy megszüntetéséről szólt a rabok élete. Aki a költségvetési megszorításokat, a szocialista kormányzat barom intézkedéseit a Gulag „szelleméhez” társítja, az semmit sem tud a Gulagról. Az nem olvasott sem Szolzsenyicint, sem Varlam Salamovot – hogy csak két nagy nevet említsek. Rogán Antal a napi politika mocsarába alámerülve enyhén szólva túllihegte a dolgot. Hülyeséget beszélt. Életútját ismerve ezen nincs is mit csodálkozni. Akinek sáros a múltja, az szokott túllihegve igazodni az új irányvonalhoz. Vizsgáljuk meg tehát Rogán rövid életútját, hátha találkozunk a hazugság, elhallgatás szellemével. Mert most minket nem a Gulag, hanem Rogán szelleme érdekel. Meg a kettő kapcsolata.

Tiszta forrásból, az Országgyűlés honlapján található Rogán-önéletrajzból merítünk. Eszerint emberünk 1972. január 29-én született Körmenden. „Nős, két gyermek édesapja.” Méghozzá két feleségtől – ezt azonban Rogán Antal elhallgatja. Az ügy persze nem is érdekes, ha nem lenne a két házasságnak valami különös pikantériája. Mindkettő templomban köttetett. Bizony. Nézzük a részleteket.

Rogán Antal először 1999-ben nősült. Jó katolikus lévén nemcsak az anyakönyvvezető előtt jelent meg választottjával, hanem az oltár előtt is hűséget fogadtak egymásnak Ebből a házasságból egy gyermek született. Amikor a Rogán-utód még csak pár hónapos volt, a bulvársajtóban megjelent a hír, hogy megromlott a politikus házassága. Az anyós szerint a romlás oka a politika volt. Vagyis Rogán. Négyévi együttlét után a házaspár elvált. Nem sokkal később új szerelembe esett Rogán: a nyilvánosság előtt is vállalta új választottját, Editet. Hölgyünk azonban nem ért révbe, mert Rogán végül más hölgy mellett horgonyzott le. Cecilia lett a befutó, 2007. nyarán őt vette el feleségül Rogán Antal, aki akkor már a főváros V. kerületének polgármesteri székében ücsörgött. Az egyházi szertartásra az V. kerületben, a Szent István bazilikában került sor. A tisztes parasztcsaládban felcseperedett (Medgyessy Péter kiejtésében: felcserepedett) Rogán igazán kitett magáért: zsakettet, szürke nadrágot és a polgári öltözet valamennyi klasszikus kellékét magára húzta. Végtére is ő polgári politikus, nem fog lajbiban, bekecsben feszíteni. Az esküvő után a násznép a Magyar Tudományos Akadémia patinás épületébe vonult egy szerény állófogadásra (bizonyára zsíros kenyér, szalonna, meg csapolt sör volt a polgári menü), majd amúgy polgáriasan az ifjú pár elröppent a szomszédba, a polgári Kaliforniába. Ott töltötték a polgári mézesheteket.

Rogánt sokan irigyelték, és ma is sokan irigylik. Kétszer volt része egyházi esküvőben, holott még csak 37 éves múlt. Ez valószínűleg világcsúcs. Sok embert gyötört a kíváncsiság, hogyan sikerült érvénytelenítenie Rogánnak első egyházi házasságát. Utólag – már újdonsült férjként – maga az érintett mesélte el a történeteket. Elmondása szerint a válás után, 2004-ben a volt feleséggel együtt fordultak az egyházi bírósághoz az érvénytelenítésért, hiszen mindketten hivő katolikusok. A procedúra három évig tartott: meghallgatták az elvált feleket, megannyi tanú sorakozott fel vallomásra készen, végül megszületett az egyházi döntés. Beszéljen most Rogán: „Itt nincs protekció, objektív szempontoknak kell megfelelni. A mi esetünkben azért mondták ki az érvénytelenséget, mert mindketten nagyon fiatalok voltunk a házassághoz, éretlenek, és ez 100 százalékig így is van.” Az egyházi döntés után nem sokkal tehát újra oltár elé állhatott a már nem éretlen, bizonyára 100 százalékosan ivarérett Rogán Antal. „Vallásos emberként számomra fontos az egyházi áldás” – nyilatkozta a második egyházi szertartás után a mélyen hívő, élemedett korú politikus.

A volt feleséggel nem foglalkozom, engem csak a mókásan elálló fülű Rogán érdekel. Az egyházi bíróság – mint fentebb idéztem – azért érvénytelenítette Rogán első házasságát, mert politikusunk túl fiatal volt. Lehet, hogy a matematika szabályai az EU-csatlakozással megváltoztak. Amikor viszont Rogán először járult oltár elé, még az unión kívül voltunk, s a matematika akkori törvényei szerint Rogán Antal 27 éves volt. 1972-ben született, s 1999-ben nősült. Akárhogy forgatom, a kivonás eredménye ugyanaz: tényleg 27 éves volt. Tehát nagyon fiatal, 100 százalékosan éretlen. S ezt Rogán halálos komolysággal nyilatkozta. Ez az éretlen, taknyos kölyök 27 éves korában már nemcsak férj, hanem országgyűlési képviselő is, sőt a Fidesz egyik frakcióvezető-helyettese, majd az informatikai és távközlési bizottság elnöke. Egy 100 százalékosan éretlen, taknyos honatya, aki egy ideig Orbán Viktor miniszterelnök tanácsadója is. Mit keresett ez a kölyök ily éretlenül az országnak házában? No meg a miniszterelnöki budoárban? Erre sajnos eleddig nem válaszolt.

Summázva a fentieket: ha az egyházi bíróság tényleg Rogán túlságosan fiatal volta miatt mondta ki a házasság érvénytelenségét, akkor csak egy dologra tudok gondolni. Rogánnak jó kapcsolatai voltak. Mit mondott a Gulag kapcsán a nemsokára 38 éves Rogán? „A legnagyobb dolgok is kicsivel kezdődnek.” Bizony. Azért én megnézném annak az egyházi bíróságnak a tagjait, akik Isten nevében hozták meg bölcs döntésüket. Az arcukra lennék kíváncsi. Csak az arcukra. Hogy van-e egyáltalán szemük. Aki egy fiatalembert – aki 27 éves elmúlt – nagyon fiatalnak, éretlennek nevez, az hülye. Akkor az összes, felszentelés előtt álló kispapot is el kellene zavarni a fenébe. Mint éretleneket.

Szóval 1999-ben Rogán éretlen volt. Ez a taknyos pedig éretlen házassága előtt még éretlenebb volt. Ezért iskolába járt, hátha megérik. S közben persze jó katolikus is volt. Buzgón ministrált – ezzel is rombolva az átkos Kádár-rendszer alapját és felépítményét -, sőt elemistaként megyei hittan versenyt is nyert. Mindez nem szerepel a hivatalos önéletrajzban. Az már viszont igen, hogy 1990-ben a szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban érettségizett. Az önéletrajz azt azonban elhallgatja, hogy a tanulás mellett más téren is jeleskedett Rogánunk. A hittant maga mögött hagyva ugyanis Marx, Engels és Lenin prédikációi felé tájékozódott. Már a gimnáziumi évek alatt kiemelkedett társai közül a politikusi vénájú – de még éretlen – Rogán. A templom után új, tágasabb otthonra lelt. A Kommunista Ifjúsági Szövetségben talált lelki vigaszra: Rogán Antal ugyanis a szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnázium KISZ-titkáraként debütált a közéletben.
Nem oly rég egy leleményes politológus hallgató fellapozta a Szentgotthárd című városi újság 1989-es évfolyamát. A lap 3. számában rábukkant egy érdekes cikkre: „Diákmozgalom a gimiben”. A cikk szerzője arról értekezett, hogy bár a KISZ országos szinten válságba került, az iskolai KISZ-szervezet jelentősége mégsem csökkent. A cikk szerzője bemutatja az iskolai KISZ-bizottság programját, megemlíti az általuk szervezett „Ki tud többet a Szovjetunióról” vetélkedőt, s hitet tesz amellett, hogy az iskolai ifjúkommunista mozgalom eredményessége érdekében szorosan együtt kell működniük a gimnázium pártalapszervezetével. A cikk alatt olvasható a szerző, az iskolai KISZ-titkár neve: Rogán Antal. A megyei hittanverseny egykori győztese. A vallásos ember. Akinek – mint fentebb idéztem – „fontos az egyházi áldás”. Tényleg éretlen volt ez a Rogán. Ez a taknyos mindig nyüzsgött valahol. 1989-ben, az említett cikk megszületése idején már létezett a Fidesz. Rogán ezt nem vette észre. Csak késve. De a jó bolsevik – pláne ha ifjú – nem vész el, csak átalakul. Miután a KISZ romjait is privatizálták, Rogán a 90-es években egyik alapítója, vezetője lett a Fidelitasnak, a Fidesz ifjúsági szervezetének. Utána már nyílegyenes a pálya, egészen az oltárig. A két egyházi áldásig. Ragyogó ember ez a Rogán. Ennyi egyházi segedelem után talán úgy is fogalmazhatnék: áldásos ember.

Rogán Antal tehát a Szovjetunió ügyeiben felettébb járatos. Már gimnazista éveiben mélyre ásott, felkutatta a kommunista őshaza valamennyi szellemi kincsét. Igazi szovjetológus. Gulag-szakértő. Ő igazán tudja, hogy – fentebb idézett szavait újfent citálva – „a legnagyobb dolgok is kicsivel kezdődnek”. 2008. márciusában Rogán Antal gondolt egyet, elővette a régi Szovjetunió-vetélkedő anyagát, s szűkös, 141 négyzetméteres rózsadombi kalyibájában összebarkácsolt egy idióta törvényjavaslatot. Az elkészült – lenini ihletésű – anyagot 2008. március 12-én be is terjesztette a T. Házban. Sőt: Rogán oly fontosnak vélte szellemi alkotását, hogy még a sajtónak is elmagyarázta javaslata érdemeit, amint ezt egy rövid videofelvétel tanúsítja.

Rogán nem vette észre, hogy a KISZ, meg a „Ki tud többet a Szovjetunióról” ideje már lejárt. Talán elaludt, vagy a sok egyházi áldás okozott némi zavart különös formázású fejében. Javaslatát körberöhögték, még saját pártjának több tagja is sajnálkozva méregette az egykori KISZ-führert, a nemzeti oldal remek jogásza, Gaudi-Nagy Tamás pedig egy lakossági fórumon tette nevetségessé Rogán törvényalkotó buzgalmát.

Rogán Antal javaslata – háromnegyed évvel a második egyházi áldás után – a Büntető Törvénykönyvet óhajtotta módosítani. Rogánt ugyanis nagyon zavarta, hogy az Őszödi Böszme ellen oly sokan és oly gyakran tüntetnek. Ráadásul az ő kerületében. Polgármesteri hiúságát bántotta a pórias öltözetű – zsakettet nem viselő – nép hangja. Gondolta, meg kellene rendszabályozni ezt a sok léhűtő tüntetőt. Tudta, Recsket még nem lehet újra beüzemelni, még nincsenek hatalmon Pintér Sándorék és ötletdús legényeik. Azt viszont már ifjúbolsevikként is megtanulta, hogy „a legnagyobb dolgok is kicsivel kezdődnek”, tehát először a törvény bunkójával kell csapást mérni a Gyurcsány-ellenes ellenforradalmi erőkre. A többi majd jöhet ezután.

Beterjesztett törvényjavaslata szerint azt, aki tiltott rendezvényen vesz részt, mellékbüntetésként három hónaptól egy évig terjedő időtartamra el kellene tiltani bármilyen rendezvény szervezésétől és az azon való részvételtől. Javaslata szerint mindazokat, akik valamilyen betiltott rendezvény helyszínén megjelennek – tehát a békés járókelőket is! -, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel kellene sújtani. Ugyanez lenne érvényes azokra, akik feloszlatott rendezvény helyszínén maradnak. Sőt: aki jogszerű rendezvényt zavar meg, az is büntetendő. Például: ha valaki szocialista bulin elordítja magát, hogy „Lendvai, takarodj haza fogat mosni”, akkor Rogán javaslata szerint az öreg hölgyet és annak fogazatát emlegető illető bűncselekményt követ el. Nem folytatom a javaslat részletes ismertetését, inkább Rogán indoklásából idézek: „A javaslat olyan újszerű társadalmi problémára reagál, amellyel a hatályos törvény megalkotásakor természetszerűleg még nem foglalkozhatott a jogalkotó. Éppen ezért – az új körülmények, társadalmi viszonyok – felmerülése miatt indokolt a javaslat elfogadása.” Bár Rogán kissé elkeverte a második gondolatjelet, a zagyva mondat értelme azért világos: ami „felmerült” (a szoclib bűnbanda), azzal Rogán nem foglalkozik, őt a „felmerülés” elleni tiltakozás letörése izgatja. Ő nem az okot, hanem az okozatot fürkészi. Jó bolsevik módjára.

Rogán szerint ugyanis nagy baj, hogy jelenleg „nem bűncselekmény vagy szabálysértés például a bejelentett rendezvény megzavarása, a feloszlatott rendezvény helyszínén maradás vagy az arra való felbujtás”. A KISZ-ben nevelődött Rogán nem is tétlenkedett. A törvényalkotó slendriánságát pótolni igyekezett, törvényjavaslata értelmében „a rendőrség által megtiltott rendezvény szervezése vagy tartása immár bűncselekménynek minősül, ezért szükséges a vonatkozó szabálysértési alakzat hatályon kívül helyezése”. Helyben vagyunk: ez a rogáni szellem. Szerinte – ahogy az írás elején az ő szavait idéztem a Gulag szelleméről – a hatalomnak joga van „megjavítani”, „átnevelni” a legyőzötteket, mindazokat, akik nem hívei a hatalomnak. Kezdeti lépés a gyülekezési jog és a szólásszabadság brutális korlátozása. Tiltás, tiltás, tiltás. Közérdekű munka, pénzbüntetés, börtön. Ilyen javaslatot még a rozzant agyú Draskovics sem terjesztett a T. Ház elé. Pedig annak is különös formázású feje van.

Az igazsághoz tartozik, hogy Rogán javaslatát a T. Ház nem is tárgyalta. Amikor híre ment, milyen eszement szöveget tákolt össze ez az ivarérett alak, oly hangos volt az országos röhögés, hogy Rogán visszavonta javaslatát. De még eljöhet az ő ideje. Várjunk csak türelemmel.

Rogán Antal még taknyos, éretlen korában – 2000. áprilisában – így nyilatkozott a Népszabadságnak: „Tíz év múlva bizonyára az álmaim között fog szerepelni, hogy ennek a pártnak (értsd: Fidesz) az egyik vagy akár az első számú vezetője egyszer én lehessek”. Jövőre lejár a tíz évnyi türelmi idő. Az éretlen taknyos időközben ivarérett lett. Rogán Antal tehát álmodni fog. Arról, hogy majd ő lesz Orbán Viktor utóda. Annyi egyházi áldással a tarsolyában talán sikerülni is fog neki. Abban az országban viszont, ahol Rogán a főnök, én nagyon nem szeretnék élni. Mert a Gulag szellemét rogáni kiadásban sem kedvelem. Ahogy attól is hányhatnékom van, hogy ez az áldásos ember egy Gulág-megemlékezésen beszélhetett. Nincs olyan mélypont, amit nem lehet alulmúlni. Lehet, hogy majd egyszer, Rogán országlása idején az iskolákban arról tartanak vetélkedőt, hogy „Ki tud többet Rogánról”?

*******

Szerény írásomhoz mellékelek némi adalékot. Ha a kedves Olvasó részletesebben is el akar merülni a Rogánról szóló tudományban – nevezzük rogánológiának -, akkor látogasson el az alábbi linkekre. Ígérem, nem fogja megbánni.

Rogán Antal törvényjavaslata

Rogán Antal a törvényjavaslatáról makog: