A közelmúltban Beregszász központjában lévő parkban magyar fiatalokat bántalmaztak, amiért magyarul beszélgettek. Ukrajna egyetlen országos magyar nyelvű lapjában megjelent egy cikk, amely helytelen információt tartalmaz. Sajnálatos módon ezt átvette több lap, rádió, tv és internetes portál. Mint szemtanú és mint az ügy elindítója, Lőrinc P. Gabriella szeretné elmondani az igazságot, mert a legtöbb médiumnál hiába kért helyreigazítást.

Augusztus 12-én este nyolc körül tizenöten ültünk a parkban. A társaságunk főként lányokból és fiatal srácokból állt. Én voltam a legidősebb. Magyarul beszélgettünk, mivel mindannyian magyar nemzetiségűek vagyunk. Váratlanul egy hét főből álló csoport lépett oda hozzánk. Közölték, hogy ez egy ukrán város, és itt nem lehet magyarul beszélni. Vegyük tudomásul, hogy ennek ez a rendje, és Ukrajnában nem lehet másképpen beszélni, csak ukránul!

Ti mit szóltatok erre?

Az egyik srác csodálkozva kérdezte, hogy miért? Őt arcul ütötték, és rugdosni kezdték.

A többiek nem próbáltak a segítségére sietni?

Persze hogy nem néztük tétlenül. Megpróbáltuk meggyőzni a támadókat, hogy fejezzék be! Ennek nincs semmi értelme, hiszen erőfölényben vannak velünk szemben. De ők nem hagyták abba.

Ez valóban sajnálatos, de miért is szeretnéd helyesbíteni az ungvári lapban leírtakat?

A cikkben megjelentekkel ellentétben, nem tétlenül, hanem tehetetlenül álltunk, főképpen azért, mert korábban ilyen támadás nem történt a szülővárosunkban. A cikk pedig óhatatlanul azt a benyomást kelti, mintha a kárpátaljai magyarság gyáván tűrné, ha a magyar szóért arcul ütik. Kihangsúlyozom, hogy a mi társaságunk főként lányokból és fiatal fiúkból állt, a támadóink viszont katonaviselt, idősebb férfiak voltak.

Miért nem történt rendőrségi feljelentés?

Talán érthető, hogy a megvert srác fél. Ezek után mi jöhet még? De azt is el kell mondanom, hogy mindkét kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezet azonnal felajánlotta a segítségét.

Te nem félsz?

De igen. Mégis úgy éreztem, hogy ezt nem szabad szó nélkül hagynom. Valakinek el kellett mondania az esetet.

Lengyel János – HunHír.Hu