Egy ismert forgalmazó cég szakemberét kérdeztük meg arról, miként és hogyan lehet védekezni az országúti sebességmérő berendezések ellen. Bizony nem bánja meg, ha ránk szán egy percet.

Elérek egy hetvenöttel haladó kocsit. Ismerős a táj, valahol a magyar Alföldön vagyok, két falu között járok, miután túléltem a ragadozó szerb rendőröket. Előzök, hiszen kilencven a megengedett sebesség, s mivel vezetéstechnikailag az előző és az előzött között sebességkülönbséget kell elérni a biztonságos manőverhez, felgyorsítok, valamelyest kilencven fölé… Ám miközben visszahúzódok a saját sávomba, látom, elértem egy újabb települést, s ott virít a lakott terület határát jelző tábla. Ötven. Mit tehetek? Fékezni nem szabad. Pedig ezt kellene tennem ahhoz, hogy a megengedett ötvennel lépjek be a faluba, ám ha van rossz megoldás, az éppen az, ha a megelőzött járműre valaki hülyén ráfékez. Látom, mérnek. De ha segített volna egy traffipax-jelző?

Alapvetően kétféle módon mérik a sebességet a rendőrök a hazai utakon. Az egyik a sokak által ismert, hagyományos traffipax-készülék, az, amikor a Skoda Fabia ott áll az út szélén a radarral, villan a vaku és fénykép készül. Az autós elsősorban ettől rettegett az elmúlt évtizedekben, mára azonban az egész országban csak 18-20 ilyen berendezés szolgál az utak mentén.

A másik módszer a korszerűbb, a veszélyesebb , a gyakoribb. Ez a lézeres sebességmérés, amikor az egyenruhás a háromlábúval áll az út szélére, máskor a berendezést a rendőrautó anyósülésének fejtámlájába szerelik. Lézerrel akár nagy távolságból közeledő gépjárművet is be lehet mérni, miközben folyamatos videofelvétel készül.

– Nem árt tudni, hogy a hatásos fényképkészítési távolság a radaros sebességmérőknél valahol negyven és nyolcvan méter között van, a lézeres mérők már 800, vagy akár kétezer méterről képesek meghatározni a sebességet. Ám ahhoz, hogy utóbbi esetben a túllépés bizonyítható legyen, pontosabban az, hogy ki a gyorshajtó, a rendőrnek legalább 80-100 méter távolságig követnie kell kamerájával az autót – magyarázta a részletekben rejtőző ördög természetrajzát lapunknak Szilvásy Tamás, a radardetektorok és lézerblokkolók kiváló ismerője.

Mint ahogyan sebességmérésből, úgy hatásos védekezésből is kétfélét ismerünk. Van aktív s passzív eszköz.

– A passzív az a radardetektor, amit szélvédőre lehet felhelyezni tapadókoronggal, az eszköz feszültséget pedig a szivargyújtóról kap – folytatta Szilvásy Tamás. – Ez a berendezés csak jelez, ám nem végez blokkolást. A radarral szemben hatásos a védelem, hiszen átlagosan 150 méterről érzékeli a radarjelet, s marad elegendő idő a fékezésre, amíg villan a vaku. Jelzi a lézert is, ám abban a pillanatban az autó már be van mérve, azaz a rendőrnek van értékelhető sebességadata. Ilyenkor már csak a trükkök maradnak: meg lehet állni, meg lehet fordulni, le lehet térni egy mellékutcába, mert a videofelvétel szerencsés esetben, ha nem vagyunk hozzá elég közel, még nem olvasta le a rendszámot. De néha trükköznek a rendőrök is, amikor már csak olyan közelről küldik el a radarjelet, ha egyben a rendszám is jól leolvasható.

Autópályán nyilván nem lehet megállni és megfordulni, ezt tudjuk. A rutinosak ilyenkor az előttük haladó sarkába hajtanak, így takarják be saját rendszámukat, de ez a követési távolság drasztikus csökkentését jelenti, s ezért veszélyes a mutatvány.

– A másik védelmi eszköz aktív, lézer ellen ez a hatásosabb. Hiszen blokkolja a lézerjelet, de a hagyományos radart nem veszi észre. További hátránya, hogy amíg a passzív eszközöket át lehet rakni egyik autóból a másikba, addig be kell építeni az autóba: ez egy szakembernek nagyjából két órai munkája. Van benne érzékelő, amely észleli a lézert, de egy adó is, amely visszalő a rendőr berendezésébe, ezért az nem kap értékelhető sebességadatot. Ilyenkor is le kell lassítani, nem pedig gyorsítani kétszázig. Amikor a jármű eléri a megengedett sebességet, a berendezést tanácsos lekapcsolni.

A forgalmazók azt hangsúlyozzák, hogy a készülékek a véletlen gyorshajtásból eredő kellemetlenségek megelőzésére készülnek, nem pedig a gyorshajtás elősegítésére, s külön figyelmeztetnek: mindenki vegye figyelembe, a sebességkorlátozás a közlekedés résztvevőinek biztonságát szolgálja, s a detektor nem helyettesíti a koncentrálást, a figyelmet.

– Angliában végeztek egy felmérést – teszi hozzá Szilvásy Tamás. – Kiderült, hogy aki detektort használ az autójában, az sokkal kevesebb szabálytalanságot követ el, mint akinek nincs ilyen.

Mégis, lézerblokkolót sehol Európában nem engedélyeznek, detektort sem tőlünk nyugatra, külföldi használata tehát az ilyen eszközöknek igen kockázatos. Nálunk a detektorok hivatalosan 2003 decemberében lekerültek a közbiztonságra veszélyes eszközök listájáról (175/2003. X.31-es kormányrendelet – a szerk.), a blokkolók pedig sosem voltak rajta, mert jogrendszerünkben ilyen fogalom nem létezik. A rendőr tehát semmit sem tehet elvileg, ha ilyen eszközt lát az autóban, a gyakorlatban azonban leállíthatja a gépjárművet, s aki keres, az talál alapon töltheti ki bosszúságát.

– Kétféle ember van, aki keresi az ilyen eszközöket: aki már kapott komoly összegről csekket, s akinek a barátja, vagy az ismerőse járt így – mondja Szilvásy Tamás, miközben két újabb ügyfelet szolgál ki. Egyikük sem a 20 éves országúti autóversenyző kategórijába való. Inkább egyszerű, mindennapi, pórul járt autós, fuvaros.

– Járt már nálam olyan, aki 300 ezer forintot fizetett egy autópályás sietségért, s olyan, aki a kisautójával, három alkalommal szedett össze ugyanennyi bírságot. Parkolt már itt Lamborghini, de egyszerű Suzuki is. Betiltás? Elég sok önkormányzati, és állami autó sofőrje vitt már innen berendezést ahhoz, hogy ettől ne nagyon kelljen tartani.

Védjük magunkat. Muszáj.

Fejér megyei Hírlap

HunHír.Hu