Mióta a Romtelecom megszüntette Aradon az információs szolgálatot, s azt Temesváron összpontosította az egész bánsági régió számára (már legalább két éve), saját tapasztalataim szerint is alig múlik el nap kellemetlen közjáték, incidens nélkül.

Az információs szolgálat  feltehetően temesvári illetőségű  alkalmazottai ugyanis csak akkor tudnak (akarnak) használható telefonszámot adni, ha az érdeklődő  előre bocsátva, hogy aradi számra van szüksége  nemcsak pontos nevet, elnevezést, hanem címet is közöl. Természetesen lassan, tagoltan betűzve. Mert aki nem jól betűz, annak eleve vesztett ügye van. Az ügyeletes telefonos kisasszony udvariasan, de roppant határozottan bejelenti: ilyen telefonszám nincs betáplálva a számítógépbe, tehát nem tud segíteni! És a beszélgetés azonnal megszakad. Ha az érdeklődő újra próbálkozik, esetleg úgy járhat, mint kedves M. K. olvasónk vasárnap délután. Mivel magyar anyanyelvű, tévesen betűzte a kért aradi előfizetői számot. A kisasszony nem értette, se először, se másodszor. Kimérten közölte: megérti, hogy az érdeklődő az együtt élő nemzeti kisebbséghez tartozik, de ő akkor sem tanulna meg magyarul, ha kétszáz évig élne!  mondta az országot behálózó közszolgálati intézmény alkalmazottja. Olvasónk felháborodásában az információ vezetőjénél kívánt panaszt tenni. Kapcsolták is, de a főnökasszony eltekintett a panasz feljegyzésétől, korrekt betűzésre biztatta a felháborodott klienst.

Vajon ugyanígy viselkednek, ha a román nyelvet egyáltalán nem beszélő külföldi állampolgár külföldről kér valamilyen telefonszámot? Vagy csak az együtt élő nemzetiségek nyelvét  magyar, szerb, szlovák, bolgár, német  derogál, no nem beszélni (ez már szemtelen túlzás lenne), csak némileg ismerni a telefonos kisasszonyoknak?!

(Nyugati Jelen)

Rockszerda