Kónya-Hamar Sándor, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke a hétfői kolozsvári tüntetésen kijelentette: nem új egyetemet, de azt a kolozsvárit kérjük vissza, melytől kétszer is megfosztottak. Hiszen nem akarunk és nem tudunk megfeledkezni a jogfolytonosságról és nem hagyhatjuk megtagadni beindítható egyetemünknek azt az örökölt öntörvényűségét, mely nekünk, kolozsváriaknak, és Kolozsvárott tanulni akaróknak politikai képviseletünkhöz képest is különböző legitimitást ad. Alább a politikus HunHír.Hu-hoz eljuttatott beszédét közöljük.
Állami magyar egyetemet!
How to be a European ? (Európai akarsz lenni?)
Go Hungarian! (Csináld magyarul!)
De teljes oktatási intézményi rendszer nélkül hogyan? Ha az óvodától az egyetemig és azon is túl nem magyar anyanyelvünkön alapozhatjuk meg tudásunkat, s azt a versenyszellemet sem nélkülözhető képességet, mellyel nemcsak Európában, de itthon is érvényesülni akarunk.
Ezért nem új egyetemet, de azt a kolozsvárit kérjük vissza, melytől kétszer is megfosztottak. Hiszen nem akarunk és nem tudunk megfeledkezni a jogfolytonosságról és nem hagyhatjuk megtagadni beindítható egyetemünknek azt az örökölt öntörvényűségét, mely nekünk, kolozsváriaknak, és Kolozsvárott tanulni akaróknak politikai képviseletünkhöz képest is különböző legitimitást ad. Hiszen Kolozsvár még mindig olyan szellemi horizont és közös erődítmény, amely éppenséggel a nyitottságot biztosítja a másik ember, a másik nemzet, a másik kultúra, az emberiség és egyben a világegyetem felé ,mintegy teljes értékű kommunikációt biztosítva az egész emberiséggel. Mert az anyanyelvű oktatás, az óvodától az egyetemig, nem egyszerűen csak a szakemberképzést szolgálja.
A saját egyetem egy kisebbségi közösség számára pedig nem lehet kevesebb, mint a saját értékein túlmutató, egyetemes emberi értékek iránti nyitottság és fogékonyság fenntartásának intézményes garanciája. A szellemi Kolozsvárnak ezért nem szabad a fejedelmi Gyulafehérvár sorsára jutnia. És nem lehet ez érdeke nemcsak a többségi románságnak, de a Partium és a Székelyföld magyarságának sem. Mert egyetlen nemzet sem építheti sorsát és jövőjét egy másik nemzet romjaira. Kolozsvár kincsei pedig nem romok, mert azok meghatározott erényeket képviselnek, meghatározott értékeket követnek és hagyományoznak. A személyiség méltóságát, az éber, tudatos, világos életet, a rendezett életvezetést, a munka és a közjó becsületét, a részvétet, az együttérzést és a segítőkézséget. Pontosan azokat, melyekre mindannyiunknak itt és most, többségieknek és kisebbségieknek, az együttéléshez szükségünk van. Mert szülőföldünket elhagyni nem akarjuk, de asszimilálódni sem akarunk. Mert újkori janicsárrá sem szabad lennünk semmilyen értelemben és vonatkozásban, hiszen keserves történelmi tapasztalat bizonyítja már, hogy a janicsárból soha többé nem lett keresztény!
Jövőnk legnyomasztóbb problémája a tanulás, a fejlődés jogáért vívott küzdelem lesz. Gazdagság és szegénység, növekedés és hanyatlás, fegyverkezés és kábítószerezés, élettérképzés és környezetszennyezés először jelentkeznek majd a maguk fenyegető egyetemességében. De soha még nemzedék nem volt ennyire felelősen ura sorsának. Soha nem függött még ennyire egyetlen generáció helyzetfelismerő- és döntőképességétől jövő nemzedékeknek egész sorának sorsa. De a felelősség nagysága mindig rendkívüli körültekintésre kényszerít. Az ember pedig csakis olyan közösségbe tud beépülni, melyet képes átfogni szeretetével és minden áldozatot is meghozni érte. Ahogyan újra és újra kezdeményezni kell a megoldásokat és nem a szélben eldőlt vitorla sorsába kényelmesen beletörődni. Egyetemünk ügyét is így kell állandó mozgásban tartani, ahogyan az imént említett vitorla árbocát is tudjuk bármilyen kitartó szélben is fölállítani. Ahogyan a mai nap is a bizonyítás lehetőségéé és felelősséggé, amikor kitartóan, nem új egyetemet, de azt a kolozsvárit kérjük vissza, amelytől kétszer is megfosztottak! És segítsen meg abban a Sors, hogy erről az Egyetemről soha se tudjunk lemondani!
Kónya-Hamar Sándor
HunHír.Hu