Istennek hála, soha semmi közöm sem volt a drogokhoz. Távoli, mosolyogtató emlék, egyszer, hosszú évtizedekkel ezelőtt édesapámmal egy linóleum padlót ragasztottunk le egy pozdorjalemez lapra. Ahogy hengerítettük, a lapot és a PVC-padlót is megkentük a Pálmatex nevű ragasztóval és folyamatosan leragasztottuk. Mikorra véget ért a munka, kellemes lebegést éreztem. Összesen ennyi volt a témához kapcsolható élményem. Egyébként ez is felesleges volt, mert elég lett volna a méretre vágott padlólapot a pozdorjalemez lapra illeszteni, majd szegélylécekkel és apró szögekkel rögzíteni.
A viccen túllépve valóban jelentős aggodalomra ad okot a különféle kábítószerek gyors terjedése, a fogyasztás növekedése. A kormányfő februári évértékelő beszédében teljes joggal hirdetett zéró toleranciát, harcot a drogfogyasztás, de inkább a kereskedelem ellen.
Bizonyos drogok használata emberi ronccsá teheti, egy egész életre tönkreteheti az azt fogyasztó fiatalokat. A másik súlyos probléma, hogy az elvonási tünetek, a beszerzés vágya teljesen elvakíthatják a függő személyeket. A drogok beszerzésének ösztönszerű vágya, igénye eltompítja az erkölcsi értékítéletet, felszabadítja a gátlásokat és bűncselekmények elkövetésére motivál.
Sajnos hazánkban is nem kevés példát láthattunk e szomorú folyamatra. Az elvonási tünetek, a beszerzés igénye brutális és kegyetlen bűncselekményeket válthat ki.
Részemről rendkívül szomorúnak érzem e jelenségeket, számos fiatal nem tud mit kezdeni magával, életével, problémáival, ezért keresi a drogot. Rajtuk elsősorban segíteni kellene, de erre még vissza fogunk térni.
Most, legalábbis gondolatban, repüljünk el messze, és pillantsunk rá, hogy tőlünk nagyon távol hogyan fajultak el e folyamatok, és milyen eszközökre kényszerülnek a felelős, illetékes politikusok.
Sokan féltik Európát az úgynevezett latin-amerikanizálódástól. Ez lényegében a gyors demográfiai növekedés, a globalizációs folyamatok által is eredményezett társadalmi jelenség. Mivel a demográfiai növekedéssel nem tud lépést tartani a gazdasági és a szociális, kulturális fejlődés, felerősödött a társadalmi periferizálódás, marginalizálódás jelensége. A leszakadó, beilleszkedni képtelen társadalmi csoportok életformájává vált a bűnözés, melynek jelentős eleme a drogfogyasztás és -kereskedelem.
Latin-Amerika némelyik államában már a kritikus határt átlépte a drogbandák tevékenysége. Most csak két államot említünk meg, kissé kitekintve történetükre, hazánkkal fenntartott kapcsolataikra. E két állam El Salvador és Ecuador. Érdekes, hogy például Argentína, Uruguay, Brazília, Paraguay, történetében nagyon jelentős volt a magyar jelenlét. Példaként 1864-70 között az ezen országok között zajló nagyon súlyos háborúban mindkét oldalon jelen voltak a hazánkat a reformkorban, vagy 1848-49 után elhagyott parancsnokok, Mexikó az 1860-as években lezajlott monarchista és köztársasági polgárháborújában magyar egységek is részt vettek. Magyar mérnökök építettek vasutakat, tudósok derítették fel földrajzi viszonyaikat.
Nos, El Salvador vagy Ecuador történetében nemigen mutatható ki magyar jelenlét. Esetleg El Salvador történetében jelentek meg magyarok, nem feltétlenül a legpozitívabb szerepben. Az 1850-es évtizedben az ismert kalandor, William Walker az észak-amerikai célok érdekében akart befolyást szerezni Közép-Amerikában. Egységében az 1848-49-es katonai emigráció egyes szereplői is megjelentek. A Schlesinger-család El Salvadorba került, jelentős gazdasági befolyást szerzett. Ecuador történetében még ennyi magyar szerep sem volt kimutatható. Mindkét ország „ablaka” a Csendes-óceánra nyílik, ezért is kevesebb a kapcsolat hazánkkal.
Különösen El Salvador jelentős megrázkódtatásokat élt meg a XX. század folyamán, 1932-ben egy nagyméretű indián parasztfelkelés robbant ki a közösség földek védelmében, azonban a Komintern azonnal ráhangolódott a részben jogos célokat is kitűző, végül tragédiákba fulladt pár napos zendülés irányítására.
1979 és 1990 ugyanitt véres polgárháború zajlott, utóhatásai a későbbi társadalmi viszonyokra is rányomták bélyegüket. Hatalmas méreteket vett a különböző drogbandák tevékenysége, szinte mindennapossá váltak az utcai leszámolások. Az élet elleni bűncselekmények tekintetében az ország tartotta lakosságarányosan a szomorú rekordot.
Az 1981-ben született, palesztin származású elnök (2019-től), Nayib Bukele radikális eszközökkel fogott hozzá a drogbandák felszámolásához. Megerősített hadserege lényegében felszámolta e bandákat, melyek számára hatalmas börtönkomplexumok épültek. Bizonyos gazdasági növekedés is elindult, ez csökkentheti a bűnözés társadalmi hátterét.
A másik ország, Ecuador esetében nem beszélhetünk polgárháborúról, azonban a súlyos társadalmi leszakadásról igen, melyek a bűnözés hátterét jelenthetik.
A szintén fiatal, 1987-ben született Daniel Noboa elnök itt is hasonlóan radikális eszközökkel csap le a bűnözői csoportokra, mint salvadori kollégája, az eredmény gyorsan láthatóvá vált.
Mindkét államfő tudja, nem szabad meghátrálnia, mert ellenkező esetben a bűn lesz a győztes. Ezért vívják harcuk elszántan és elkötelezetten.
Nálunk, Istennek hála persze messze nem ennyire súlyos a helyzet, azonban komoly veszélyek is léteznek. A súlyosabb jelenség a terjesztés és a kereskedelem. A szigorú fellépés pontosan a megelőzést szolgálhatja.
A fogyasztóvá vált fiatalok számára rehabilitációs programok, tartalmas életirányok felvázolása segíthet. Erre a magyar politika már évtizedek óta jelentős erőfeszítéseket tesz, úgy tűnik, a küzdelem újra-újra kell, hogy kezdődjön.
Károlyfalvi József – Hunhír.info
