105 éve, 1919. június 8-án, életpályájához történelmileg méltatlan pillanatban hunyt el Thék Endre, a magyar bútoripar talán legjelentősebb alakja.

A XIX. század a magyar tehetség, szorgalom kiteljesedésének történelmileg páratlan időszaka volt. Óriási tehetségek bontakoztatták ki alkotóerejüket és érvényesítették azt a nemzet gyarapodására, értékeinek a világ előtt történő felmutatására. E kiemelkedő személyiségek sorába tartozik Thék Endre is.

A magyar oktatás egy bizonyos periódusában – sajnos kaptam belőle – bizonyos korok szinte csak úgy jelenhettek meg, melyekben a népi származású tehetségeket visszaszorították, nem hagyták boldogulni, érvényesülni. Lehet, hogy ebben volt részigazság, azonban az ellenkező álláspontok is bizonyíthatóak.

Tehát a tehetséggel, szorgalommal megáldott fiatalok a szakmai, műszaki élet, a gazdaság, a kultúra, és a politika élvonaláig is eljuthattak. Példa erre Mechwart András (1834-1907), aki egyszerű lakatosinasból a Ganz-gyár főmérnöke lett, az asztalosinasból festő géniusszá lett Munkácsy Mihály (1844-1900) és még sokan mások. Munkácsy egyébként Thék Endre személyes barátja volt.

Az említett tehetségek sorába illeszthető be Thék Endre, az Orosházán 1842. november 3-án született bútorgyáros, nagyiparos. Szülei a kisnemesi származású Thék András és Urszuly Mária voltak. Pályáját ő is asztalos inasként, még az éppen fennálló céhes keretekben kezdte, majd az orosházi Daubner Pál asztalosműhelyében folytatta ismeretei bővítését, később más vállalkozók mellett is dolgozott. Ausztriában, Svájcban, Franciaországban tovább bővítette ismereteit, megismerte a bútoripar legújabb irányzatait. Humán műveltsége fejlesztésében Székács József és Győry Vilmos evangélikus lelkészek is segítették.

A kisnemesi eredetű, antiliberális és konzervatív magyar iparos réteg hazafias beállítottságát jelzi, hogy az önkényuralom alatt továbbélő 1848-as hagyomány szellemében több orosházi fiatallal együtt szökni akartak, és bekapcsolódni az 1866 júniusában a porosz hadsereg kötelékében harcoló, hazánk területére lépő Klapka-légióba.

A rendőrség megakadályozta a szökést, a fiataloknak nem esett bántódása. Érdekességképp jelezhető, e cikk szerzőjének szintén 1842-ben született dédapja ekkor a birodalmi hadseregben Königgratzig jutott el a 68. szolnoki gyalogezredben. Szolgálata elismerése egy vasúti őrház szolgálati helye lett az akkor páratlan gyorsasággal fejlődő alföldi vasúthálózatban.

Visszatérve Thék Endre életútjához, gyorsan önállósította magát, önálló fa- és bútoripari vállalkozásba kezdett. 1872-ben a Józsefvárosban nyitott asztalosműhelyt, majd az Üllői úti Bútoripari Részvénytársaság megvásárlásával vállalkozását a korszak legjelentősebb bútoripari vállalatává fejlesztette.

Vállalata a korszak historicizáló-eklektikus stílusában, a szinte művészi szintre emelt alkotásai révén vált rendkívül híressé és elismertté.

Művészi színvonalú, igényességű alkotásai díszítették a korszak reprezentatív középületeit: Kúria, Parlament, Operaház. Számos nemesi, nagypolgári villa és palota is a vállalat teljesítményét dicsérte.

Az 1890-es években vállalata bővítette profilját, zongorákat is elkezdtek gyártani.

 A Királyi palota Hauszmann Alajos tervezte Szent István-termét is Thék Endre cége kivitelezte. Az alkotás az 1900-as párizsi világkiállítás nagydíját is megkapta.

A királytól udvari tanácsosi címet kapott, az Országos Iparegyesület alelnöke, az Ipartestületek Országos Szövetsége elnöke lett.

Kétszer házasodott, első felesége Morbitzer Antónia korai halála után Kleineisel Ilonát vette feleségül, de gyermekük sajnos nem született.

Az Újságmúzeum 2021. április 7-én megjelent érdekes cikke szerint halálát a megaláztatásként értelmezett élethelyzet, életpályája, vállalkozása összeomlása jelentette, 1919. június 8-án halt meg Balatonfüreden.

Az újságok már az 1880-as években is írtak sok valótlanságot, példaként, hogy nem fizeti meg munkásait. Erre ő az újságírót meghívta a gyárába, szembesítette a valótlan kijelentéseivel. A valótlanságokat leíró újságírót végül a munkásai zavarták el. Számos esetben leült sörözni munkásaival. Szociális érzékét munkás lakóházak, bentlakásos inasotthon létesítése is igazolták. Orosháza iparosai számára gépvásárlási hitelt is el tudott érni.

Vállalatát a kommün alatt államosították. Ez idézte elő lelki összeomlását, az akkor 76 éves elismert szakember nem találta magát. A vállalat élére helyezett 28 éves munkástanácsi vezető csak portásként akart neki szerepet adni. E meg nem értés talán kitűnően fejezi ki a minden korban felszínre jutó, a különböző generációk között fennálló, talán nem is feltétlenül politikai, hanem inkább generációs és szociálpszichológiai hátterű kommunikációs disszonanciát.

Orosháza kitűnő helytörténésze, Koszorús Oszkár Orosháza jelesei című művében a város nagy egyéniségei: közigazgatási vezetők, politikusok, katonatisztek, katolikus, református, evangélikus tanítók, lelkészek, magyar földbirtokosok, zsidó iparosok és kereskedők, orvosok, írók, költők között részletesen ismerteti pályafutását. Kiemeli szorgalmát, fáradhatatlan munkakedvét, művészi értékét, szociális érzékét.

A rendszerváltás után Thék Endre végre ismét megkaphatta a megérdemelt elismerést. Nevét utcanevek, emléktáblák örökítik meg. Méltó síremléke a budapesti Új köztemetőben található.

Károlyfalvi József – Hunhír.info