Csak egy útja volt annak, hogy megtörettessék a bűn átka, a bűn zsoldja, a halál. A kereszt annak a jelképe, hogy bár az ember elhagyhatja az Istent, de Isten soha nem hagyja el az övéit. A második csodálatos dolog, amit fel lehet fedezni a kereszt alatt: Isten hűsége. Fontos lehet még: a keresztnek két szára van. Az egyik felfelé mutat (vertikális), míg a másik vízszintes (horizontális) irányba vezetheti a szemünket, a gondolkodásunkat. Isten és a kereszt alatt állók felé.
Péntek reggelre elérkezünk Jézus perében odáig, hogy Pilátus elé citálják őt, hogy hagyja jóvá a Nagytanács ítéletét: Jézus istenkáromló, ezért keresztre vele. A tömeg ugyanúgy, mint virágvasárnap, újra összegyűlik és megtöltik Pilátus udvarát, hogy újra láthassák Jézust, de már mennyire más ez a tömeg. Nincs már bennük a várakozás reménysége, ezt felváltotta a vak és mindent elsöprő gyűlölet. Már senki sem hozsannázik, senki sem mondja Jézusról, hogy áldott, mert az Úrtól jött. Jézusnak kisebb lett az értéke egy rablógyilkosnál, akit utolsó mentsvárként használ fel az a pogány, istentelen helytartó, aki próbálja megmenteni őt.
Mert Pilátus hisz Jézus ártatlanságában, tisztán látja és tudja, hogy Jézus vesztét nem a tanítása végzi be, nem az a sok jó, amelyet az emberekért cselekedett, még csak nem is a politikai karrier építése okozza, hogy ő király akart volna lenni közöttük. Egy bűne van, a nép vezetői irigykedve akarják őt elveszejteni. Ezért hergelték a közhangulatot, a népet és most ez a nép vért akar látni. Pilátus még egy ideig ellenáll a nép haragjának, de végül engedni kényszerül ő is. Pedig az egész pere szinte már nevetséges! A büszke Nagytanács a főpapjával együtt csupán annyit tudott bizonyítani, hogy Jézus azt mondta: lerombolja a templomot és harmadnapra felépíti azt. Ennyit sikerül a hamis tanúk áradatával összehozniuk, ez a vallomás végre megegyezett két ember állításával, így cselekedhettek. Milyen elképesztően álságos ez az egész, hiszen mindenki tudta, hogy ez a jézusi kép a haláláról, a feltámadásáról szól. De most semmi sem számít, mert mindenbe belekötnek, mert ölni akarnak. Végre Jézus a kezükre adatott, gondoljatok csak vissza arra, hány éve forrong bennük ez a vágy, ez a gyilkolni, ölni akarás. Milyen régóta tervezik, hogy elfogják Jézust, de nem mertek eddig hozzáérni sem, most végre itt a pillanat. Most mindent visszakap. Azt, hogy a tanításával legyőzte a nagy farizeusokat, hiszen ő úgy tanított, mint akinek hatalma van. Csodáival megmutatta, hogy Istennek ma is van hatalma arra, hogy megszabadítson embereket, életeket a nyomorúságból.
A tiszta életével, a példázataival nem tudtak mit kezdeni, érezték és tudták, Jézus sokkal több náluk, de most végre mindent visszaadhatnak neki. Meg is teszik, verik, ütik, gyalázzák, köpdösik, megalázzák, most végre kitombolhatják magukat. És lám, úgy néz ki, sikerült a szándékukat elérni, Jézus megtört, nem szól semmit. Pilátus udvarában már csak egy emberi roncs, akit még Pilátus meg is ostoroztat, abban bízva, azt kevesen élik túl, hátha így megszabadul Jézus a kereszt borzalmától. Túléli és elindul a menet a golgotai úton, hogy végre álljon a kereszt.
Áll a Krisztus szent keresztje és rajta ott van az érettünk szenvedő Isten Fia! Még ott sem hagyják békén meghalni, gyalázzák, gúnyolják, de ő ezzel mint eddig, nem foglalkozik. Ő tudja az útját, mindig előtte van a következő lépés, tudja, mit mondjon a mellette megtérni akaró latornak, mit mondjon az anyjának, Jánosnak és végül mit mondjon az Atyának, aki fentről mindezt nézi, látja és némán tűri. Tűri, mert annak az ácsolatlan, bántó, szégyenteljes keresztnek állnia kellett a világért, az emberekért: „Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16.) Mit jelenthet ez a kereszt mint jelkép, mint Krisztusra, az Ő halálára mutató szent mementó!
Ennek így kellett lenni! Ezt az ember világán kívül mindenki tudja. Tudja az Atya, tudja a Fiú, tudják a mennyben élők, hogy ez az út kikerülhetetlen, hiszen másként nincs megváltás, nincsen bűnbocsánat és nincsen kegyelem. Tudja ezt az Ördög világa is, hogy amikor Jézus szájáról felhangzott: elvégeztetett, akkor elbukott mint a világ fejedelme, mint aki korlátok nélkül uralkodhat ebben a bűnös világban. Mert Isten igazságának győznie kellett, és ez az igazságos igazság nem sújthatott le egy emberre, mert azt elsöpörte és elveszítette volna.
Nem túlzás hát kimondani, a Golgotán a Szentháromság Isten győzött a Sátán világa felett!
Látnunk kell a golgotai keresztben, csak egy útja volt annak, hogy megtörettessék a bűn átka, a bűn zsoldja, a halál. Mindenki tudta és komolyan vette már ezt akkor is, amikor az Atya kimondta Ádámnak és Évának a kiűzetésük alkalmával: egyszer eljön az asszony magva, aki a kígyó fejére fog taposni. De ilyet, aki erre képes, azt nem lehet emberi magból támasztani, mert az ember erre képtelen. Ezért születik meg Jézus az Istentől.
Látszik a nagypénteki emberi szereplőkön, hogy mire is képes az ember, ezért már akkor, sőt előtte is a Szentháromság Isten tanácsában felhangzik egy szeretettel teljes hang, egy felajánlás Jézustól: ha elbuknának, én elmegyek értük. Attól a Jézustól, akit most ott láthatunk a kereszten. Ezért ilyen tudatos, ezért engedi magát elfogni, ezért tudja, mi mit fog követni, ezért láthatja előre Péter és Júdás bukását, tudja, eljön majd a harmadik nap is, de addig ezt ki kell bírnia, ezt el kell szenvedni. És mindezt miért? Mert úgy szerette a Szentháromság egy örök és Igaz Isten ezt a világot, hogy eljött a Fiú, hogy önmagát feláldozza érettünk, hogy aki hisz őbenne az el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Ezért hát emlékeztessen bennünket ez a kereszt arra, mennyire szeret bennünket a Szentháromság egy örök igaz Isten!
A kereszt annak a jelképe, hogy bár az ember elhagyhatja az Istent, de Isten soha nem hagyja el az övéit! A második csodálatos dolog, amit fel lehet fedezni a kereszt alatt: Isten hűsége. Fontos ezt meglátni és csak úgy válhat megfoghatóvá, ha egy kicsit végiggondoljuk, mennyi nemzedék, generáció élt azóta, hogy ez az ígéret elhagyta Isten száját. Gondoljunk a nagy bibliai korszakokra, történelmi korokra, mennyi minden történt, mennyi ember született meg erre a földre és mennyien haltak meg. Milyen nagy uralkodók építettek fel óriási birodalmakat, azzal a hittel, hogy az övék örökké megmaradnak. És semmi sem maradt utánunk, egy-két rom, levéltöredék és kincs, amiket elásva megtaláltak a földben.
Ám ez az ígéret, ami akkor, ott elhangzott, még ma is, 2024-ben is él és üzenete mindenek felett áll, sőt akkor, ott a Golgotán be is teljesedett, így ma már nem is ígéret csupán, hanem egyértelmű valóság!
Ami számunkra fontos lehet még: a keresztnek két szára van. Az egyik felfelé mutat (vertikális), míg a másik vízszintes (horizontális) irányba vezetheti a szemünket, a gondolkodásunkat. A kereszt felfelé mutató szára elvezethet bennünket az Atyáig, mert aki leborul ez alá a kereszt alá bűnbánó szívvel, az felnézhet Jézusra és rajta keresztül az égig emelheti a tekintetét, ahol megláthatja az Atya arcát is. Míg a vízszintes szára, ha vezeti a tekintetünket, akkor megláthatjuk mellettünk mindazokat, akik ugyanúgy, mint mi, ott térdelnek e kereszt alatt. Ezek a Jézusban hívő emberek, akik meglátták, hogy ennek a keresztnek állnia kellett miattam is, mert én is vétkeztem az ég ellen és a másik ember ellen is, ezért számomra is ez a menedék, ahol megbánhatom és letehetem a személyes életem átkait és bűneit, hogy feloldozást, bűnbocsánatot nyerjek! Mert – és ez egy óriási különbség az akkori kereszt alatt állók csoportja és a mostani között – ma már gyalázkodó, Jézust becsmérlő, a bűneihez ragaszkodó ember nem állhat oda! Csak azok, akik hittel néznek erre a keresztre, mint János és Mária, mint a római százados. A Jézust gyalázók ma már nem érhetnek Jézushoz, nem csúfolhatják, nem köpködhetik le bűntelenül, ma már nem. Mert Isten hűségét nem lehet meggyalázni, ma már csak az állhat oda, aki bűneivel érkezik megbánó lélekkel, akik az érte megfeszített Jézust akarják látni a Golgotán. Az térdelhet oda, aki szeretne megbékélni önmagával, a világával és az Élő Istennel, mert az ilyet átöleli ez a kereszt. Annak kegyelmesen az útjába áll kikerülhetetlenül.
A kereszt számunkra az örök élet záloga és örök pecsétje. Jézus úgy halt meg a kereszten, hogy Ő tudatosan letette az Atya kezébe a lelkét. Őt nem a kivégzést vezető római százados ölte meg, nem az elkerülhetetlen sors, a bűn átka érte utol.
Ő nem így halt meg, mert ő azzal a tudattal halt meg, hogy most ez a következő lépés, afelé, hogy megnyíljon előtte a feltámadás és az örök élet!
Nem véletlenül mondta: „Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt.” (Jn, 10,17-18.) Ez válik valóra nagypénteken, Jézus letette az életét, hogy majd harmadnapra felvegye azt.
Így lehet ez velünk is, amikor kimegyünk ebből az árnyékvilágból. Mert Jézus megmondta, ez lesz veletek is. Meghaltok, mert muszáj, de ez nem az örökkévaló elveszettség, nem az enyészet állapota lesz majd, hanem az átmeneté. Ez a lépés kell ahhoz, hogy majd beléphess az örök élet ajtaján, hogy majd megdicsőült testben, amelyen már nincsen hatalma a bűnnek, a gonoszságnak, a Sátánnak, visszatérhess oda, ahonnan kiestél, a mennyei világból, az örök életből. Jézusnak ez adott erőt, ez adott kitartást a szenvedésekhez, tudta nem így zárul le ez az egész, nem ez a vége az életének. Ő most leteszi, hogy majd később felvegye azt.
Ezt látni kell a kereszt alatt, ezt látja meg a pogány, istentelen, kivégzésért felelős százados is. Nem így szoktak meghalni az emberek. Jézus szeme nem az üres, akkora már elborult eget bámulta révülten, hanem Ő ott valóban túllátott a felhőkön, az égbolton és erőt merített abból, amit látott. Ezt lehet nekünk is meglátnunk a kereszt alatt. Ezt látta meg mindenki, aki hittel a szívében akkor ott állt a kereszt alatt, és ezt látják meg ma is azok, akik így borulnak le előtte. Ezt élték át a tanítványok a megdicsőülés hegyén a Tábor-hegyen, hogy van átmenet az ég és föld között. De csak egy út vezet oda és az a Golgotán visz át.
Lásd meg az érted megfeszített Jézust, aki érted is vitte a keresztet a Golgotáig, hogy neked ne az legyen a sorsod, mint a kereszt alatt gyalázkodóknak. Vedd észre, hogy ennek így kellett lenni miattad és miattam is!
Gyönyörködj bele, járja át a lelked, törje össze a szíved, hogy téged mennyire szeret az Isten!
Lásd meg, hogy a kereszt által tud téged is a menny felé vinni, és összekötni azokkal, akik ugyanúgy mint te, ott térdelnek bűnbánó, de mégis hálás szívvel Jézus keresztje alatt. Szerezz bizonyosságot arról, hogy a megváltásodért neked is örök életed van, mert ez Jézus legnagyobb és legdrágább ajándéka, amit szeretne átadni ma neked.
Dr. Kálmán Csaba – Hunhír.info
(A szerző református lelkipásztor)
