Prológus. Testvéreim, János evangéliumában így mondta: “S az Ige testté lett és közöttünk lakott.” /Jn.1,14./ Így folytatta: “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, örökké éljen.” /Jn.3,’6./ Az Isten Szent Fia megtestesülésével a halhatatlanság magvát ültette el halandó testünkbe. Az így megszületett Jézus kiválasztotta tanítványait, a tizenkettőt tanúbizonyságul az örömhír terjesztésére. Köztük volt egy bizonyos Júdás Iskariótesi, akinek testi-lelki sorsa Istennek az Írásban megjelölt titkával maradt ránk. Róla és Pilátusról szól ez a képzelt passió, amelynek a története bűnben fogant, ezért is mélyen emberi. Írásom olvasásakor legyetek hozzájuk távolságtartóak, így ismerjetek magatokra is és az Istenre.
– Longinus, mit akarsz éjszaka, ilyen alkalmatlan időben, miért zavarsz? – Kérdezte Pilátus és jeruzsálemi erődpalotájának kitárta ablakát… A vallási ügyek nem érintenek, Jupiterre mondom a zsidók a Tórát nálam jobban ismerik. Ha pedig idehoztátok a magát királynak képzelő galileait, rosszul tettétek, vigyétek Heródeshez, mert hozzá tartozik.
– Ave Helytartó! Engedelmeddel nem királyt vagy istent hoztunk eléd, csak egy embert, egy júdeait. Róma elleni lázadás ügyében csak neked ad vallomást, és mint mondja zsidóként a zsidók elől menekül és nincs sok ideje vissza. Fejpénz is égeti a markát, talán érdekel…
– Vezesd elém, más vele nem jöhet! – parancsolta és gondolta tovább… Igyekeznem kell, mert itt van nyakamon Jézus ügye, és mint füleim jelentik, már meghozták a zsidó nagytanács ítéletét, tőlem várják a megerősítő szentenciát, különben ellenem lázítják a népet és császárom barátságát elveszíthetem.
– Én, Poncius Pilátus, Júdea proconsulja vagyok. Te ki vagy, honnan jössz és mit akarsz tőlem?
– Nevem: Judás Simónos Iskariótes. Júdea Kerijjót nevű városából származom. Bár társaim a galileaiak, az északi vidékről jöttek, én Jeruzsálemben is otthon vagyok, az előkelő körökkel is jó a kapcsolatom… Vallomást akarok tenni előtted! Érkezésemről senki nem tud, nyoma nem marad… Hallgass meg!
– Kire vallasz és mit? Hallgatom…
– Római! Nem félek tőled. Arcéled, kardod, hatalmad engem nem fenyeget, más az én sorsom…, más kezében van… Mindenek előtt zsidó vagyok és zelóta. Ellened harcolok. Olyan vezért akarok, aki Róma ellen győzelemre viszi népem és holnap már nem lesztek a nyakunkon, erről álmodom.
– Te álomkóros, mi még sokáig itt maradunk, de azt mondd, mit tettél, kit vádolsz és mivel, ilyen szavak után sok türelmet, s kegyelmet ne remélj. Megsértettél…
– Pilátus, terhet teszek le eléd. Nem bírom tovább, félek magamtól! A zsidó nagytanácshoz is hívtak, de idézésem elvetették, mert okosak, ismerik az Írást, azzal, hogy eszközük lettem és kiadtam Jézust szerepem véget ért. Valóban koronatanú lennék, de a rabbi ártatlansága mellett… Elfogadsz? Vagy adj nekem halált, mert engem megszállott az ördög, jót magamtól nem remélhetek.
– Júdás, te zsidó vagy a római jog szerint vallomásod keveset ér. Nézd, ami történik itt, arról én tudok, a zsidók súgnak nekem… A titkos vacsorán te is részt vettél, lábadat, sarkadat megmosták. Te egy vagy közülük… Pénzéhes, zsebedben a sok ezüst, ismernek, megvettek a génjeidben hordott árulásodért. Csaló vagy saját hitedben, személyed elfogult, hol erre fordulsz, hol arra, ki tudja miért. Jézus perébe ne avatkozz! Majd én döntök, ha arra sor kerül törvényünk szerint…
– Római, ha tanú nem lehetek, újra kérem, adj nekem rabszolgáknak járó büntetést. Vállalom az ostort, a keresztet, a kínhalált. Csak előzzem meg, most először kimondom a Mestert, a Golgotát, hogy elé térdepelhessek, könyöröghessek…, nem az életemért. Szégyellem, előbb a zsidóknak, aztán neked gyónok, római. Hol van most Mesterem, hogy zsidóságomat megtagadjam és azzal váltsam meg magam…, és nekem is legyen húsvéti feltámadás… Hiába kérem, látom válaszod, Pilátus, kimondom az én ítéletem: te sem leszel különb az ügyben, igaz a Mester “Vére rajtunk és fiainkon.” /Mt.27,25./ megtapad, de pokolra mész te is, mert minden úgy történik, ahogy meg van írva… Minden beteljesül, ez neked is a végzeted, mindketten bűnben állunk és ez így marad…
– Szavad igen kemény, az én ítéletem könnyebb lenne neked. Tibériusz helytartójaként a pallosra és kegyelemre is van jogom. Döntésem szabad, esetedben befolyásmentes. Bár lenne okom bűnödet kimondani, nem teszem. Megvetlek, szívből beléd mártanám kardom, lehet titkon megöletlek, de lásd, én más vérből való vagyok, büszke magisztrátus, római… Nehéz ez nekem, legyen neked nehezebb, kezem véredtől kézmosás nélkül is tiszta marad, elbocsátalak…
Epilógus. Az Írás szerint a világot csak akkor lehet megváltani, ha Krisztust megfeszítik, Krisztust viszont úgy lehet megfeszíteni, ha valaki elárulja és valaki keresztre küldi… Júdás sorsa a bűnben maradt lélek sorsa. Nem lehet más. Az emberi léten túlmutat, a kozmikus térben jelenik meg, diabolikus. Vergődve keresi a szabadulást, de mivel a sátán keze rajta marad, Isten akarata nem segít, mert Júdás tette a teremtést betöltő léleknek megy neki, azt tagadja meg, ezért nem nyerhet feloldozást.
Dr. Vicze Zoltán – Hunhír.info
