A mai világ a háttérhatalmi erők, mondjuk ki, a szabadkőművesség és a libertáriánusok által ránk erőltetett gondolati és lelki kényszerek korlátai között él. Ránk kényszerített fogalmak, normák, narratívák rendszerében kell, hogy gondolkodjunk, ellenkező esetben a marginalizálás, kiszorítás, szankciók lehetnek a következmények. 

Ilyen narratívák az „emberi jogok”, a „másság”, a „multikulturalizmus”, a „rasszizmus” elutasítása. Csakhogy e fogalmak tudatosan lettek felépítve, eredeti értelmüket elvesztették, alapvető céljuk, hogy a háttérhatalmi tényezők érdekében rombolják az eddig kiépült nemzetállami értékeket, a közmorált. Mögöttük felsejlenek a romboló szándékok, az agresszív kisebbségek kizárólagos uralomra irányuló törekvése. Igazán vitatkozni sem lehet velük, hiszen sok esetben 4-5 mondatos érvekkel akarják lesöpörni a szinte könyvtárnyi irodalmat felvonultató ellenérveket. Sajnos az értelmiség, a fiatalok nem jelentéktelen részét is befolyásuk alá vonják a hangzatos, sokszor pár mondatos demagóg frázisok. A reflexszerűen rögzült téveszméket nagyon nehéz megcáfolni, vagy akár érvekkel bebizonyítani tarthatatlanságukat. 

Nos, ilyen a mai politika egyik központi kérdését érintő „cigánybűnözés” kérdése, mely indulatokat, elfogult álláspontokat vált ki. 

Az előrebocsáthatjuk, hogy minden népcsoport, nemzeti kisebbség közegében léteznek különféle bűncselekményeket elkövető csoportok és egyének. Természetesen ez összefügg az adott népcsoport szociális, kulturális, pszichikus, mentális jellemzőivel. A legnagyobb baj, ha az esetleg jogos kritikák elfogult, minden tárgyilagosságot nélkülöző reakciókat váltanak ki. 

Egyszerű példaként, az 1980-as évek hazai hiánygazdaságában, az ún. Gorenje-időszakban az osztrák bevásárlóközpontokban ki volt írva: ”Magyar, ne lopj”. Nos, e jelzés a reálisan, erkölcsileg valamiféle értékek mentén gondolkodó honfitársainkban inkább szégyenérzetet, kritikát, mint elfogult ellenreakciókat váltott ki. 

Tehát az ellentmondásos „cigánybűnözés” fogalom, annak politikai alkalmazása erőteljes indulatokat, érzelmeket generál. 

Itt nem térhetünk ki a hazai cigányság történetére, vagy a jelenleg mintegy félmilliós hazai kisebbség szociológiai elemzésére. Azt azért a mindennapi ember is láthatja, hogy a hazai cigányság szociálisan, kulturálisan, pszichológiai-mentális jellegét tekintve rendkívül eltérő rétegekből áll össze. 

Léteznek hungarikumként tekinthető sportolók, művészek, a mindennapi életet becsületesen megélő értelmiségek, alkalmazottak, munkások. 

Azonban sajnos nem tagadhatjuk, hogy léteznek közöttük nem csekély arányban a bűnözői szubkultúrákhoz köthető rétegek és személyek. E közegben jelennek meg az izolált kistelepüléseken a primitív, agresszív és kegyetlen bűncselekmények, példaként lopások, rablások, gyilkosságok, nemi erőszak. Ismételten, e cselekményekre többnyire zárt közegben, kistelepüléseken kerül sor.  

Főként nagyobb településeken már megjelennek a klánjellegű szerveződések, melyek tevékenysége már a szervezett bűnözés kereteiben nyilvánulnak meg (prostitúciószervezés, drogkereskedelem, zsarolás, védelmi pénzek). 

Nyilvánvaló, hogy nem általánosítható, de azok a rétegek, melyek nem tudták a kultúra, a morál értékei átvétele révén a civilizált életformát megélni, pszichikus jellegzetességeik miatt jellemzően fogékonyak lehetnek az ösztönszerűen elkövetett bűncselekményekre. 

Ismeretes, hogy a cigánybűnözés kriminalisztikai terminusa már a pártállam időszakában megjelent a korabeli belügyi szervek gyakorlatában, de a tudományos szakirodalomban is foglalkoztak a kérdéskörrel. Nem vagyok a kérdés szakembere, de a kriminálpszichológia a problémakört meglehetősen részletes módon elemezte, leírta. 

Minden bizonnyal a jelenség hátterében megtalálható több szempont: a cigányság jelentős rétegeinek szociális leszakadása, az oktatási rendszer és a büntetőjog folyamatos, és romboló következményekkel járó liberalizálása, a fiatal generációk körében egyre jobban terjedő, könnyű és munkátlan élet illúzióját keltő, lázító celebek, rapperek, influenszerek stb. hatása. 

Az is igaz, hogy a cigányság becsületes, értékes életformát folytató rétegei joggal sérelmezik a kifejezést, mondván ők nem bűnözők. Sokan azt is kimondják, a bűnöző életmódot folytató réteg szégyent, árnyat vet rájuk, és el is határolódnak tőlük. Ebben teljesen igazuk van, azonban sajnos akár az ellenzéki, akár a kormánypárti politika és média inkább fedi, esetenként dédelgeti a deviáns jelenségeket és rétegeket. 

Ettől függetlenül a hazai cigányság tisztességes rétegei által is elítélt bűnözői magatartásformák léteznek, és sajnos egyre inkább növekszenek. Mikor a kormánypárti média – egyébként teljes joggal – a migráció, pedofília, LMBTQ, a BLM a nemzet jövőjére való veszélyeit folyamatosan szajkózza, e szintén veszélyes jelenséget szinte elhallgatja. Pedig perspektíváiban jelentős veszélyeket hordoz. Sőt, e kérdéskörben a „zéró tolerancia” szájkosarat akar tenni a probléma akár bármiféle megközelítésére, akár mélyebb elemzésére. 

Ott van

Most talán nézzük meg, hogy tőlünk pár száz kilométernyi távolságban délnyugatra hogyan kezelik az igazságügyi és belügyi szervek a kérdést, és hogyan kommunikálják. 

Viszonylagos rendszerességgel követem a Polizia.it, de inkább a Carabinieri.it honlapokat. Itáliában e kérdéskörben nincs elhallgatás vagy szájkosár, az említett honlapok, vagy a belügyminisztérium közleményei – leginkább Matteo Salvini belügyminisztersége alatt, de most is – kertelés nélkül megjelölték a bűnelkövetők etnikai hovatartozását. Elvégre nem lehet mindenki egyesült európai… 

Nyilvánvalóan ők sem szándékoznak etnikai gyűlöletet kelteni, csak tényeket ismertetnek. Az alábbiakban néhány dokumentum segítségével szeretnénk illusztrálni a kérdés jogállami kommunikációját. 

Csak a probléma érzékeltetésére, a mintegy 60 milliós országban maximálisan félmillió a romák száma. Ezek egyik fele eredetileg olasz állampolgár, a másik felük főként a Balkánról érkezett az utóbbi évtizedekben és rögtönzött nyomortelepeken él, rájuk inkább a nagyvárosi, egyéni, mondhatni spontán bűncselekmények a jellemzőek. A hagyományosan Olaszországban élt romák egy része tisztességesen él, bizonyos csoportjaik azonban csatlakoznak a bűnözői csoportokhoz, vagy éppen maguk szervezik meg. 

Az olasz csendőrség (Carabinieri), valamint az államrendőrség (Polizia) eredete közel kétszáz évre (az 1820-as évek), a hajdani Szárd-Piemonti Királyság időszakára vezethetőek vissza. Politikai rendszereken átívelően hatékony szerepet töltöttek be a bűnözés felderítésében és üldözésében. Folyamatosan, magas színvonalon alkalmazkodtak az újabb-újabb feladatokhoz. Tehát az itáliai karhatalmi szervek sikerrel veszik fel az ország maffiajellegű szeveződései (Camorra, Cosa Nostra stb.), de az etnikai alapon megjelenő (migráns és roma) bűnözői csoportokkal szemben is a küzdelmet. Ezt a kommunikációjukban is kifejezik, pontosítják. Itt most nem térünk ki példaként a már egyszer említett nigériai bűnszervezetekre, csak a roma szerveződésekre koncentrálunk. 

2023 márciusában a dél-itáliai nagyváros, Catanzaro ügyészi és csendőri szervei sajtótájékoztatón jelentették be a helyi maffia, a Ndrangheta alvállalkozóiként működő roma csoport felszámolását. 62 fő került letartóztatásba, a hatóságok etnikai hovatartozásukat, neveiket, képüket is ismertették. Csalás, rablás, drogkereskedelem szerepeltek a bűnlajstromon. 

A fővárosban is megjelentek a speciálisa roma bűnszervezetek, ilyen a Spada-, Casamonica-klán, melyeket a rendőrség és a csendőrség már jórészt felszámolt. 

Tehát a bűnelkövetők etnikai hovatartozásának megjelölése nem fajgyűlölet, legfeljebb a személyes és szociokulturális háttér világossá tétele. Egyébként az olasz csendőrség a Rassegna dell’Arma dei Carabinieri (Csendőrségi Szemle) című tudományos folyóirata is elemzi a roma bűnözői klánok tevékenységét. Akit érdekel, itt megtalálhatja. A folyóirat 18. oldalán, Ilaria Meli és Nando dalla Chiesa tanulmányában találhatunk utalásokat a fővárosi roma bűnszervezetekre. 

A tények nyilvánossága hazánkban sem jelent semmiféle fajgyűlöletet, csak a reális problémára akarja felhívni a figyelmet, így a Mi Hazánk augusztus 29-ei tüntetése is. Érdekes megfigyelni az ellentüntetések agresszív és elfogultan téveszmés hangjait, csak a rasszizmus téveszmés frázisait hangsúlyozzák. Pedig a probléma jóval mélyebb… Külön vicc az általános köznevetség tárgyát képező Tanítanék Mozgalom vezetőjének beszéde a Roma Parlament által szervezett ellentüntetésen, ahol „roma anyák rettegéséről” és a „legalapvetőbb igényeknek megfelelni képtelen” oktatási rendszerről beszélt. Foglalkozna inkább az értékorientált iskolai koncepciók kidolgozásával… 

Törley Katalin álláspontja, ha magyarra fordítjuk: az oktatás legelemibb tartalmi elemeitől való teljes kiüresítése. A rettegésről pedig csak annyit, hogy közel két évtizede Kecskeméten egy becsületes és igényes roma kisebbségi önkormányzati vezető, sportember bement az egyik iskolába, és lehordta a „rettegő édesanyákat”, tudatosítva bennük, hogy neveljék fegyelemre gyermekeiket, mert a tanárok csak jót akarnak nekik.  

Ma egyre nehezebb a helyzet. Friss hír, hogy Lajosmizse bizonyos városrészeibe egy gyorsbüfé leállította a kiszállítást, mert szállítóit bántalmazták és kirabolták. E körzetben a drog és a deviancia uralkodik. Talán támogassuk lelkesen a liberális terveket, terjeszkedjenek, bővüljenek csak a bűnözők által uralt no-go zónák? Majd csak eljutunk az igazi liberális demokráciába… Bármiféle bűnözés elé korlátokat kell állítani. Diokléciánus római császár (284-305) sztoikus bölcsessége szerint az emberi természet önmagától aligha hajlik a jóra, a kényszerítés, a korlátok a polgári kötelességteljesítés feltételeit biztosítják. 

Nyilvánvalóan hazánkban sajnos erősödik a bűnözés a magyarok, a cigányok és az itt megjelenő migránsok köreiben egyaránt. Sajnos ez a cigányság arányaiban igen magas. 

Természetesen a hazai bűnözés, ezen belül a cigányság köreiben bizonyos szinteken megjelenő deviancia nem elvonatkoztatható a szociális viszonyok romlásától, az egyre inkább legyengített és leépített oktatástól és jogrendszertől, a züllesztő szubkultúráktól, melyek a liberális és szabadkőműves háttérerők tudatos aknamunkájának eszközei. 

.A társadalmi-gazdasági aránytalanságok mérséklése, az oktatás és a büntetőjog hatékonyságának erősítése pártpolitikán felül átívelő feladat lenne. Az államnak pedig erősödő prevencióval, büntetőjoggal kellene elejét vennie a devianciának. Itt azért érdemes elismerő gondolatokat kifejezni a történelmi egyházak romák körében végzett karitatív és az evangélium átadására irányuló tevékenységére, melynek hatásai meglátszanak az érintetteken. Azonban sajnos ennek hatékonysága viszonylag korlátozott.  

Összességében szükséges lenne az is, ha a hazai cigányság becsületes és értékes életformát élő rétegei is felismernék, hogy állást kell foglalni a bűnöző viselkedésformák ellen. 

Károlyfalvi József – Hunhír.info