Árpád-házi IV. Béla királyunk (1206-1270), az ország tatárjárás utáni újjáépítője, a második honalapító s egyben Budavár megalkotója, 1218-ban feleségül vette Laszkarisz Máriát, aki tíz gyermeket szült – köztük Kunigundát (1224-1292). E leány tizenöt évesen Kingaként V. Boleszláv lengyel fejedelem felesége lett. Mihelyst létrejött a frigy, a házasok menten szüzességi fogadalmat tettek.
A később szentté avatott Kinga amikor Kinga hazalátogatott a tatárjárás után, édesapjától elkérte a wielickai sóbányákat. Ekkor történt a legendás csoda is Kinga gyűrűjével. Amikor édesapja kíséretében eljutott a máramarosi sóbányákba, az egyik aknaszlatinai tárnában Kinga gyönyörködve nézte a csillogó, hófehér sótömböket. Ahogy eszébe jutottak lengyel alattvalói, akik csak sós forrásokból párologtatott, (úgynevezett főtt) sóval kénytelenek beérni, így szólt atyjához: – Atyám, add nekem ezt a sóaknát, és engedd meg, hogy innen egyenesen Lengyelországba vihessék a sótömböket. A király teljesítette leánya kérését, Kinga pedig lehúzta ujjáról a jegygyűrűjét, és az akna birtokba-vételének jeléül a mélybe dobta. Később, a bánya megnyitásakor, a legenda szerint a bányászok megtalálták Kinga gyűrűjét. 1690-ben VIII. Sándor pápa avatta őt boldoggá, öt évvel később XII. Ince pápa Lengyelország egyik védőszentjévé tette. 1999. június 16-án avatta szentté II. János Pál pápa Ószandecben – ezáltal ő Lengyelország egyik védőszentje.
Hunhír.info
