Az előttünk álló napok – a mi kultúrkörünkben – a halálról, azaz a halottainkról való megemlékezésről szólnak, jóllehet a halottak napja (november 2.) eredetileg keresztény, pontosabban katolikus ünnep, de ökumenikusan, együtt gondol ilyenkor eltávozott szeretteire katolikus és protestáns, hívő és nem hívő.

Nekünk, magyaroknak különös jelentőséget ad e napnak az, hogy 1956-ban az emberek ekkortájt már kezdtek megbékélni a világgal, s abban a hiszemben, hogy talán győzött a forradalom, gyertyát gyújtottak a megannyi halottnak a sírok fölött, a temetőkben, a házak ablakában…

Amúgy pedig ilyenkor jócskán összemosódnak a napok. Maga a megemlékezés, a készülődés, a sírok rendezése egy-két hete tart, de hogy konkretizáljuk:

• Október 31., a Reformáció Napja több protestáns egyházban annak emlékére, hogy 1517-ben ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára a bűnbocsátó levelek árusításával kapcsolatos tételeit.
• November 1-je, a Mindenszentek keresztény ünnep.
• A következő nap a katolikusoknál a Halottak Napja.

Újabban ezt az ünnepkört megzavarja az angolszász (vélhetően kelta) eredetű halloween, amely nem megemlékezés, hanem mulatság – játék a halállal. Sajnálatosan valószínű, hogy a halloween egyre nagyobb helyet foglal el a Kárpát-medencei szokások világában, miként óhatatlanul betört világunkba a Bálint napi valentinozás, s a jóságos Mikulást is kiszorítja lassan a karácsonyig a rohangáló Télapó, vagyis az orosz Gyed Marózt felváltó amerikai Santa Claus.

Hunhír.info