Nagy politikai vihart kevertek Orbán Viktor tusványosi szabadegyetemen elhangzott, félreértelmezett szavai. A hazai liberális-szabadkőműves politika és sajtó habverős különítményei ilyen és hasonló esetekben azonnali hatállyal akcióba lépnek, sok esetben a szavak és a mondatok átértelmezésével, önkényes szemantikai tematizálásukkal.
Miről is beszélt a magyar kormányfő vitatott mondataiban? Elsősorban arról, hogy bizonyos mai nyugat-európai tendenciákkal és törekvésekkel szemben nem óhajtja a fajok keveredését a Kárpát-medencében.
Erre az említett körök azonnali támadásba lendültek, Tamás Gáspár Miklóstól kezdve Hegedűs Zsuzsáig azonnal lenácizták az elhangzott mondatokat. Az utóbbi, kormánybiztosi szerepet is betöltött hölgy „tiszta náci beszéd” minősítéssel illette a kormányfő szavait. Természetesen ez is pontatlan és politikai-filozófiai értelemben is megalapozatlan álláspont.
A magyar kormányfő megnyilatkozásai ugyanis semmiféle megközelítésben sem eshetnek egybe a nemzetiszocializmus alaptételeivel. Fajelméletként értelmezhetjük példaképp Alfred Rosenberg, a 20. század mítosza című, 1930-ban megjelent művében megfogalmazott elveket a fajok hierarchiájáról. Esetleg Adolf Hitler Mein Kampf című művében foglaltakat. A magyar kormányfő egyáltalában nem közvetített hasonló gondolatokat.
Összesen csak azon gondolatait szándékozott ismertté tenni, miszerint nem szükséges, és nem szerencsés, hogy itt a Kárpát-medencében a magyarság, és a többi őshonos népcsoport tömegesen keveredjen az Ázsiából és főként az Afrikából tömegesen beáramoltatott migránsok tömegeivel.
Bár sem a kormányfő, sem pedig a legnagyobb kormánypárt egyáltalán nem szokták kiejteni Richard von Coudenhove Kalergi (1894-1972) nevét, koncepcióit, terveit, a magyar kormányfő megnyilvánulása pontosan ellentételezése volt a hajdani diplomata 1925-ös Praktischer idealismus című művében kifejtett gondolatainak: „A jövendő európai ember kevert vérségű lesz, a jövendő eurázsiai-negroid faj hasonlatos az ókori Egyiptom lakosságához.”
Tehát az európai szabadkőművesség által idealizált multikulturális társadalom ihletője maga is több ízben használta a faj kifejezést. Koncepcióit figyelembe véve igazat kell adnunk azon nézeteknek, mely szerint talán inkább keresztény-szociális, mint extrém liberális elveket vallott. A saját családi-etnikai összetételéből következő komplexusoktól, a háborús sokktól talán érthetően deprimált Kalergi minden bizonnyal ezért dolgozta ki koncepcióját. Más kérdés viszont, hogy az Ázsiából vagy Afrikából benyomuló idegen mentalitású tömegekkel el lehetett volna-e elképzelni bármiféle keresztény-szociális modellt? Ismeretes, hogy az 1920-as években az olasz, spanyol és portugál nemzeti erők győzelme, előretörése levette a napirendről a Kalergi-terv realitását.
Az európai szabadkőművesség a 2010-es évtizedtől leporolta és elővette e koncepciót. Az is közismert, hogy az európai liberális és szabadkőműves véleményterror azonnal kiforgat szinte minden neki nem tetsző kifejezést. Így a magyar kormányfő szavait is, pedig csak a nem európai népekkel történő tömeges keveredés elkerülésére tett utalást. Természetesen az említett hazai politikai- és sajtókörök mindezt azonnal kiforgatták.
Őszintén szólva, senki sem szándékozik sértő kifejezéseket tenni sem az akár Ázsiából, sem akár Afrikából érkezett személyekkel kötött házasságokra, kapcsolatokra. Ezek természetes, a magán- és a személyes jogrendszer kereteibe illeszkedő kapcsolatok, senkinek sincs joga megkérdőjelezni erkölcsi-jogi alapjukat. Azonban ez teljesen más, mint a harmadik világ tömegeinek megszervezett importjához kapcsolható keveredés, végső soron a népességcsere.
Nehezen tudtam ezt megmagyarázni egy nagyon kedves, értelmes és intelligens házaspárnak, akik fia Vietnámból hozott feleséget.
Végső érvem egy szintén olasz példa volt. A második világháború alatti katonai vezető, majd kormányfő Pietro Badoglio fia szintén vietnámi feleséget talált, mégpedig Bao Dai volt császár leányát. A család és a leszármazottak is használják a III. Viktor Emánuel királytól kapott Addis-Abeba hercegi címet, bár az Olasz Köztársaság alkotmánya 1946 után nem ismeri el a nemesi címeket.
Ismételten, az ilyen személyes kapcsolatokat mindenki tiszteletben tartja, azonban nem hasonlíthatóak a tömeges bevándorláshoz és népességcseréhez. A magyar kormányfő az utóbbiról beszélt.
Mindezt az igazságérzet mondatja velem, mielőtt bárki elfogultsággal vádolna, jelezhetem, hogy mindig kritikus voltam a NER holdudvar sok esetben alaptalan előnyeivel szemben.
Más kérdés viszont az említett kritikus hangadók viszonya a kormányfőhöz. A vádakat azonnali magyarázkodás követte. Ha belegondolunk, Hegedűs Zsuzsa talán jó szándékai ellenére csak kudarcot tudott elkönyvelni a Minden gyermek lakjon jól programban. Most lemondott, majd vádjaival visszakozott.
Tamás Gáspár Mikós is hasonló hangnemet ütött meg, őneki is szabad szinte mindent. Emlékezetes marad egy pár évvel ezelőtti fellépése, mikor két türelmét elvesztett, brutális rendőr sajnálatos módon halálosan bántalmazott egy romániai vendégmunkást. Végül is joggal kérte a kormányfőt, hogy tegyen virágot a szerencsétlen áldozat sírjára a szatmárnémeti temetőben. A kormányfő ezt erkölcsi értelemben helyesen megtette. Ugyanakkor soha nem kért még egyetlen magyar politikust sem, hogy tegyen virágot a cigánybűnözés, a gyenge büntetőjog és a hatósági jelenlét hiányával összefüggésbe hozható áldozatai sírjára.
Ma sokkal csekélyebb, kormánypártokat érintő kritika miatt kormányzati alkalmazottak, közalkalmazottak repülnek, vagy nem is alkalmazzák őket.
Külön vicc a MAZSIHISZ vezetői állásfoglalása, konzultációs igénye a kormányfővel a kérdés kapcsán. Bár minden tiszteletem a hazafias, nemzeti és a valós demokratikus értékeket valló zsidóságé, ugyanakkor mindenki tudhatja – példaként David Duke műveiből –, hogy léteznek vallási-faji kizárólagosságra törekvő fundamentalista csoportjaik is, akik példaként külön szervezeteket hoznak létre a kívülállókkal történő házasságok megakadályozására. Természetesen mindenkinek jogában állhat, hogy eldöntse, mely vallási-etnikai csoportból választ feleséget vagy férjet.
Azért nyugodtan megállapíthatjuk, hogy tényleg működik a szólásszabadság hazánkban. Csak az a kérdés, hogy kinek az esetében és mennyire.
Károlyfalvi József – Hunhír.info
