Mit kimért ránk a sors Verecke népe
A „fel nem adni soha” terhes köteléke!
Míg szétáradt reményünk a kárpátoki hágón
Kételyeket osztott ezernyi Trianon.
Mert haramiák jöttek korbáccsal szenvtelen,
Bömbölő értelmünk némították, csendben.
De szenvedés, s teremtés egymásban ér véget
És semmibe kifutni sem engedhet az élet.
Lehunyod a szemed és ott hol szülőfölded
Szentséges valója az igazságért reszket,
Ahol kötések oldása csak a halál lehet,
Mindig tudd barátom, csak igazságunk nyerhet!
Magyarban ott fogant a hős termő ereje,
Mit életre nem hívhat rendezetlen elme!
A hűségnek gyávaság nem foghatja pártját
És bátrakból, nem teremt a világ rabszolgát!

Gundy Sarolta – Hunhír.info